𝑲𝒐̈𝒛𝒆́𝒑𝒔𝒖𝒍𝒊𝒔 𝑺𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎 || 𝑽𝒂𝒍𝒌𝒖𝒔𝒛 𝑴𝒊𝒍𝒂́𝒏 𝑭𝑭 ||

3. Titokzatos hódoló

Valkusz Milán szemszöge:

Felöltöztem, és becsomagoltam a szív alakú nyakláncot, és egy üzenetet is írtam egy kissebb lapra, amit aztán a zsebembe tettem. Ezek után elindultam Petiékhez. Amint odaértem hozzájuk, felmásztam Kamilla ablakához, és az ablakpárkányra tettem a becsomagolt nyakéket, alá pedig az üzenetet. Lemásztam és felhívtam Petit, hogy jó lenne, ha kijönne beengedni. Egy perc múlva már kint is volt és beengedett, így bementem. Elég tágas házuk volt mindig is. Főleg úgy, hogy mostmár nem csak a szüleik gazdagok, hanem Peti is. Leültünk videojátékozni, és beszélgettünk közbe. Iza volt a téma

- Izácska szerelmes lett valakibe - mondta Peti
- Kibe? - kérdeztem ránézve
- Azt nem tudom, a viselkedéséből jöttem rá hogy szerelmes - felelte tovább játszva
- Pedig jó lett volna tudni kibe szerelmes - sóhajtottam hátradőlve Peti ágyának
- Ja, akkor legalább tudnánk hogy beléd szerelmes-e vagy másba - mondta - féltékeny - kuncogott miközben a játékkal volt elfoglalva
- Persze hogy az vagyok, hisz szerelmes vagyok a húgodba idióta - morogtam - amúgy hagytam neki egy kis ajándékot az ablakpárkányán - mondtam
- Na és mit? - kérdezte kiváncsian
- Egy szív alakú nyakláncot és egy üzenetet - mondtam elmosolyodva
- Örülni fog neki szerintem - kuncogott Peti
- Szerintem is - mondtam és tovább játszottunk

Marics Kamilla Izabella szemszöge:

Kimentem a fürdőből, és felvettem a mai outfittem. Az ablakhoz mentem, kinyitottam, és egy csomagolást találtam, amit fel is vettem. Alatta egy papírcetli volt

- Vajon ki küldhette ezeket? - gondoltam magamban, és becsukva az ablakot az ágyamhoz mentem

Leültem és kibontottam a csomagolást, amiben egy gyönyörű szív alakú nyakék villogott. Feltettem a nyakamba és megnéztem a papírcetlin álló üzenetet

"Jó reggelt, kedves Izabella!

Egy kis ajándék, amivel kedveskedni szeretnék. Remélem tetszik, de ha nem, úgyis megtudom és akkor más ajándékot fogsz kapni. Mondjuk, szerintem biztos hogy tetszik neked, ezért már előre örülök. A reakciódat meg úgyis látni fogom"

Utóirat: Szeretlek <3

- Mi a fasz?! - gondoltam magamban - mégis ki írhatta ezt? Ki vette nekem ezt a nyakláncot? És mi az hogyha nem tetszik? Persze hogy tetszik ez a kurva nyaklánc! Egyenesen imádom! - gondoltam továbbra is és a telefonomat elővéve felhívtam Mirát, aki egyből felvette a telefont

- Mi az csajszi? - kérdezte
- Hallod, asszem van egy titkos hódolóm - mondtam
- Mivan? Most szivatsz? - kérdezte meglepődötten
- Nem bazdmeg, kurvára nem szivatlak! - kezdtem kiabálni szegénnyel - gyere át és beszéljük ki ezt a dolgot - mondtam kicsit nyugodtabb hangnemben, mint az előbb
- Okés csajszi, megyek - mondta és kinyomott

EEldőltem az ágyon, és ezen tanakodtam már megint. Ez az ügy jár a fejemben

- Vajon... Kitől kaptam ezeket? Valaki olyantól, akit közelről ismernék? Egyáltalán találkoztam az illetővel? Ismerem? Ahj, túl sok kérdésem van. A végén még össze fogok zavarodni. Istenem, Mira siess baszki - gondoltam sóhajtva egyet

Felálltam és az ablakhoz mentem, amit kinyitva a kertet kezdtem el pásztázni a gondolataimba merülve, miközben a fejemet a kezemre támasztottam. Kezdett idegesíteni, hogy nem tudom kitől kaptam ezt a gyönyörű nyakéket, és csodálatos üzenetet. Nem tudom meddig bámulhattam ki az ablakomon a gondolataimba merülve, mert csak arra lettem figyelmes, hogy Peti szól lentről

- Hé húgi! Itt van Mira! - kiabálta fel
- Jólvan, megyek! - kiabáltam vissza neki, aztán lementem, és megláttam Milot - ez mit keres itt? - kérdeztem unottan
- Baj hogy átjöttem kislány? - kérdezte Milán
- Nem - feleltem unottan - csak mindig nálunk csövelsz, és ez kezd idegesíteni - mondtam és megöleltem legjobb barátnőmet - Szia Mira - köszöntöttem
- Szia csajszika - köszönt visszaölelve Mira aztán felmentünk a szobámba - na mesélj csak, hogy történt ez? Muta mit kaptál! - pörgött fel teljesen
- Az ablakpárkányon volt egy csomagolás és egy cetli. A csomagolásbam az a nyaklánc volt, ami most a nyakamban lóg, a cetliben viszont nagyjából ez állt: Jó reggelt, egy kis ajándék, amivel kedveskedni akarok. Remélem tetszik, de ha nem, úgyis megtudom és akkor más ajándékot kapsz. De szerintem tetszik, szóval előre örülök. A reakciódat meg látom. Utóiratnak megcsak annyit hagyott, hogy szeretlek - mondtam el egy szuszra az egészet, amire a barátnőm szeme felcsillant
- Ez kurva aranyosss! - kezdett kiabálni - szerinted ki lehet a titkos hódolód? - kérdezte mosolyogva
- Hát én nem tudom, de szerintem olyasvalaki, akit ismerek - mondtam elgondolkozva, hisz, előre tudta hogy tetszeni fog a kis ajándéka
- Ahh bár nekem is lenne egy ilyen hiper szuper aranyos titkos hódolóm! - sikkantotta eldőlve az ágyamon - szerencsés vagy Ellaa! - mosolygott barátnőm eléggé jókedvűen
- Ja, meglehet - mondtam és mellé dőltem

- Lehetséges, hogy Milo a titkos hódolóm... Áh, nem, ez hülyeség! Megint hülyeségeken gondolkodsz Izabella! - kezdtem vitatkozásba magammal - vagy... Meglehet, hogy mégsem hordok össze hülyeséget... De ha Milo szerelmes belém, akkor miért nem mondja meg? Miért nem szakít a csajával? Jólvan ez nekem túl bonyolult dolog - ezek után a fejemet megrázva elhesegettem az ilyesféle gondolatokat a fejemből, vagyis, csak próbáltam elhesegetni ezeket a gondolatokat, mivel nem sikerült, ami barátosnémnek is feltűnt

- Minden okés Bella? - kérdezte Mira, csöppet aggódva, hogy mégis mi bajom lehet
- Persze, minden a legnagyobb rendben, csak kissé elgondolkodtam, hogy talán Milotól kaptam ezeket a kedves üzeneteket, de akkor túl bonyolult lenne az egész - estek ki a szavak a számon
- Ez érthető. Persze hogy arra gondolsz, Milántól kaptad ezeket, mert szerelmes vagy belé - mondta a barátnőm kuncogva
- Hé, ez nem vicces! Ne nevess ezen! - puffogtam
- Jó jó, de akkor is. Igazam van, nem? - kérdezte komolyra váltva a hangját
- Igen, igazad van - sóhajtottam pár pillanat csend után
- Tudom - mondta elégedetten - nekem mindig igazam van - mosolygott ördögien, azzal az egeket súroló egójával, mire elnevettem magam
- Igen, neked mindig igazad van, önelégült nőszemély - mondtam mosolyogva

Ezek után még beszélgettünk egy kicsit, aztán bementünk a fiúkhoz

- Nem vagytok éhesek lányok? - kérdezte Peti
- De igen - feleltük egyszerre Mirával
- Van kaja az asztalon - mondta Milo
- Oks - mondtam és Mirával lementünk az ebédlőbe

Reggeliztünk, utána felmentünk a fiúkhoz. Mira mögé feküdt az ágyába, én viszont Milo mögé. Néztük egy ideig ahogy a fiúk játszanak, utána Mirával összenéztünk és elvigyorodva egy-egy párnát dobtunk a fiúk fejéhez. Kikapcsolták a játékot, és ránk vetették magukat. Barátnőmmel röhögve hagytuk, hogy a két okostojás párnával dobaljon minket - persze, ezt mind gyengén tették, hogy ne essen bajunk - és amikor abbahagyták, azután kidőltünk

- Honnan van a nyakláncod? - érdeklődött Milo
- Oh, a titkos hódolómtól kaptam - néztem rá
- Titkos hódoló? - kérdezte - kíváncsi vagyok ki lehet az - mondta a plafont pásztázva
- Hát én is nyugi - mondtam én is a plafont pásztázva
- Szerinted kitől kaptad? - kérdezte
- Valaki olyantól, akit ismerek - mondtam