- Felvezető -

9 1 1
                                    

Vízcseppek a padlón.. csitt, csatt. Csattog a kemény fán, az eső. Vízzuhatag, mely a fák szétágazó, nyíladzó lombjai között a rogyadozó kis faház nyitott ajtaján esik be. A ház körüli fák ide oda ingadoznak, a gyorsan fújó szél miatt. Mintha suttogna valamit a széllel suhanó levegő, de alig hallható. Azt mondják, hogy mondanivalója érdektelen. Mindenki elnéz mellette.. mit sem érdekel. Most viszont a kis faházacska ajtajában, egy női alak álldogál egymagában. Enyhén megtépászott ruhája, jobbja pedig mintha vércseppek által lenne borítva. Vöröslő haja kitűnik a vityilló barna egyhangúságából. Arcában, a két zöldellő gyöngyszem úgy csillog, mint égen a csodálatos csillagok éjszakánként. Gyöngyszemek hát ezek, melyek a fák közötti sötétlő teret pásztázzák. Fáradtságot tükröz a gyöngéd női arc, már vagy 3 napja nem aludt. Kuckójában ágy van éppen, más nem nagyon. Ő viszont még azt sem használja. Viszont.. mi is ez a hely? Régen erdészház volt.Most pedig egy menedék. Egyfajta ideiglenes mentőhely.  Erzsébet számára. Az ajtófélfának dőlt félig alvó Erzsébet lábát megmozdítja, majd fordul egyet tengelyén. Felvágós mozdulat ez egy 3 napja nem alvó éjjeli bagolytól, meg is kell fogja s félfát. Majdnem előre bukik.

- Csessze meg- -

Felvéve a hangot, szisszen egy kis csúnyát. Elvárható, frusztráltsága a maximumot üti. Lépkedni kezd, meg sem zavarja hogy majd rászakad a tető a folyamatos zuhogás. Az ágyra roskad össze, és magára húzza azt a csekély paplant, már ha nevezhető annak egy rongyos kis vékony takaró. Szemeit lecsukja, aludni próbál meg. Neszesen szuszog, lélegzetvétele egyre és egyre csak egyenletlenebbé válik. Csak nem megy, pedig kéne már pihenni. Mindeközben, a nyitott ajtón csak jön, és jön befele a sok vízcsepp. Landolnak a padlón, és a belőlük szétváló mégkissebb cseppecskék az ágyon végzik. Nem tűri tovább a zavaró kis vízhadat, Erzsébet kezét ökölbe szorítja, egy gyors mozdulattal felül nyikorgó ágyán, majd az ajtó felé üt. Noha az ajtótól méterek választják el, CSATT! Becsattan a ház ajtaja. Eső már csak kinn lesz, bent biztos nem. Nagy sóhaj, fej lehajt, szem lecsuk. Aludni, aludni kéne már Erzsébetnek. Párnájába süllyed feje, melyben, két gyöngyszeme melyek zölden világítottak, most még élénkebb színűek. Szemei körül, furcsa felfestések láthatók. Alakzatok? Írások netán? Vagy... 

Folytatás várható

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jun 30, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Lánchoz Vert SzabadságWhere stories live. Discover now