-Ez ugye csak egy vicc?-néztem ki az ablakon lesújtva a kinti időt meglátva.
-Valami gond van?-kukucskált ki a konyhából Hyunjin.
-Konkrétan ítéletidő van odakint.-néztem tovább ki az ablakon tágra nyílt szemekkel.
Hyunjin mellém lépve szemlélte az eső áradatot amit követte a dió méretű jégeső.
-Hát egy hamar nem jutok haza.-grimaszoltam fájdalmamban.
-Elvigyelek?-nézett le rám a fiú, én pedig rá nézve próbáltam nem elröhögni magam a kérdésén.
-Ha a kocsidon szeretnél egy pár szép horpadást és lyukat akkor benne vagyok.-közöltem vele faarccal, mire ő ironikusan nevetett egyet.
-Akkor mi legyen?-nézett rám karba tett kezekkel.
-Hát barátocskám, a ma estét veled kell töltenem.
-Vagyis...te...-lassan tagolta a szavakat-itt fogsz aludni nálam?-tágra nyílt szemekkel emésztette a hallottakat. Megértem hogy meglepte ez őt, engem is. Eddig még sose sikerült az együtt alvás, mivel vagy nekem vagy neki jön közbe egy éjszakai munka.
-Hát igen, megéljük végre ezt is.-raktam rá óvatosan kezeimet az arcára és mosolyogva folytattam.-De csak alvás lesz ugye.-húztam le egy gyors csókra aztán megindultam a szobája felé.-Van olyan ruhád amit kölcsön tudsz adni pizsamának?-kérdeztem a fiút aki követett engem.
-Megnézem.-indult meg a szekrénye felé és kitárva azt szemlélte hogy mit tudna adni nekem.-Legyenek ezek.-húzott ki egy pólót és egy rövid nacit és a kezembe nyomta.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá amit viszonzott.-gyors akkor át is öltözök.-a ruhákat fogva vonultam be a fürdőszobába. Fel véve a pólót egyből megéreztem Hyun jellegzetes illatát: vanília. A kedvencem. Gyorsan felébredve a kábultságból felkaptam a ruháimat és visszamentem Hyun szobájába
A szoba tulajdonosát az ágyon felve találtam a telefonját nyomkodva. Lerakva a cuccaimat halkan oda settenkedtem és ráugrottam, ezzel is frászt hozva szerencsétlen srácra.
-Byul basszus...-szisszent fel hangosan és a derekamat megfogva tartott engem, ezzel megelőzve azt hogy legoruljak az ágyról.
-Bocsi.-nevettem el magam, aztán az oldalamra feküdve hozzá bújtam Hyun mellkasához.
Továbbra is engem fogva a hátamat simogatta, fejét a hajamba fúrta.
-Hyun.-halkan szóltam a fiúnak.
-Hmm?
-Szerinted lesz ennek folytatása?-kérdésemet hallva elvált a hajamtól és felvette velem a szemkontaktust.
-Mire gondolsz?-kérdezte halkan.
-Szerinted lesz rá esély hogy az örökös éjszakai munkáknak vége lesz és több ilyen esténk lesz mint a mostani?-fejtettem ki jobban a kérdésem amivel nem csak Hyunt, hanem magamat is megfogtam.
-Őszintén? Nagyon akarom.-vette el az egyik kezét a hátamról és az arcomra rakva simogatott.-De az rajtunk is múlik hogy meg e találjuk azokat a kis kapukat.
-Meglesznek.-mosolyodtam el és a kezemet az arcomon lévő kezére raktam.-Jó sok mindent megcsináltunk együtt. Ha bele vágunk, ez is menni fog.
-Legyen úgy!-húzott magához és egy puszit adott a homlokomra.-De szerintem azokat a kiskapukat holnap kezdjük el keresni.-ásította el magát.
-Benne vagyok-ásítottam én is, aztán újra a mellkasához bújva lehunytam a szemeimet.-Jó éjt Hyun.
-Jó éjt Byul.-suttogta Hyunjin.
Őszintén, sokkalta jobb volt így aludni.
