A ködben elveszettek (Creepypasta ff.) /SZÜNETEL/

~1.rész~

A nyár hivatalosan is elkezdődött. A vonaton ülök és úton vagyok a nagyszüleimhez. Életem legszörnyűbb és legunalmasabb nyara lesz ez úgy érzem, de sajnos nem tehetek ellene semmit. Bármennyire is szeretem a nagyszüleimet nem ők a legérdekesebb emberek a családban. Igaz nagymamám régen volt egy híres cukrászdája, de amikor az emberek a titokzatos eltűnések miatt elhagyták a falut a cukrászda is kénytelen volt bezárni. Azóta a nagypapám a közeli kisvárosban dolgozik pincérként egy étteremben a nagymamám pedig otthon tölti a mindennapjait.
-A végállomás következik. Köszönjük, hogy az utazásukhoz minket választottak. Reméljük kellemesen utaztak- mondta a vonat hangosbemondójából egy női hang. A vonat egy-két percen belül meg is érkezett én pedig leszálltam. Rég voltam már itt. Mivel a nagyszüleimnek nincs kocsijuk ezért általában busszal szoktak menni mindenfele. Semmi kedvem sincs buszozni ezért gondoltam elmegyek az erdőn keresztül amúgy is csak 30 percet vesz igénybe az út és nagyjából még tudom az utat a nagyszüleim házához hiszen még kisebb koromban szinte az az erdő volt az otthonom. Ám amióta a nagyvárosba költöztünk apa munkája miatt eltávolodtam a természettől ha már újra itt vagyok ez egy remek alkalom lehet vissza szokni a sétálgatáshoz. Az erdő szebb volt mint amire emlékeztem. Néhány bokor alatt virágok lapultak, némelyik fán mókusok futkostak, néhol a madarak éneke volt hallható és az erdő levegője pont kellemes volt néha éreztem a hűs szellőt ami ebbe a nyári melegben iszonyat jól esett. Úgy éreztem újra kisgyerek vagyok.
Már elég közel voltam a nagyszüleim házához amikor meghallottam valamit. Egy reccsenés volt és pár másodpercen belül valami vagyis inkább valaki leesett a fáról az egyik bokorba.
Nem mertem oda menni viszont kíváncsi voltam a titokzatos lénynek, illetőnek vagy nem tudom minek nem esett-e valami baja. A kíváncsiság erőt adott és oda mentem a bokorhoz, de legnagyobb meglepetésemre nem volt ott semmi más csak egy üzenet. "Üdv újra Xia-J"
Megijedtem. Nem tudom mi van itt vagy ki van itt, és azt se, hogy honnan tudja a nevem de ez az erdő megrémít. Hirtelen megláttam egy árnyat az úton ahonnan jöttem. Felém közeledett. Nem tudtam mit tegyek a testemet egyre jobban átjárta a félelem. Elkezdtem futni már úgyis az erdő végefele jártam. Nem mertem hára nézni ezért csak futottam ahogy bírtam. Kb öt perc futás után ki értem az erdőből. Amikor hátranéztem nem láttam már a titokzatos árnyat ami követett. Megkönnyebbültem a gondolattól, hogy bármi is volt az már nincs a nyomomban. A nagyszüleim házát már láttam is. Energiám már nem volt a futáshoz így maradtam a gyors sétánál. Oda is értem a kapuhoz amin bementem majd kopogtam a bejárati ajtón. Senki sem nyitotta ki ezért bementem. -Mama...papa megjöttem! -kiabáltam, de semmi válasz nem jött.
-Hahó van itt valaki?-mondtam miközben sétáltam a házban és egyszer csak az étkezőbe értem. Szétnéztem és az asztalon találtam egy mappát. Eléggé kíváncsi személy vagyok ezért nem bírtam ki ne nyissak bele ám amikor még akartam nézni hallottam, hogy nyílik az ajtó.
Felszaladtam az emeletre és rémülten bezárkóztam a fürdő szobába. Szerencsémre jól emlékeztem és a fürdő zárja még működött
Megrémültem próbáltam hívni a szüleimet, de lemerült a mobilom. Körbenéztem és rájöttem tehetetlen vagyok. Van valaki a házba rajtam kívül, a nagyszüleim sehol sincsenek és félek. Nem tudom a titokzatos idegen veszélyes-e és mi lett a nagyszüleimmel. Leültem a kád mellé és a félelemtől elkezdtem sírni. Majd szép lassan minden elkezdett elsötétülni.