A ködben elveszettek (Creepypasta ff.) /SZÜNETEL/

~3.rész~

Elkezdtem futni ahogy csak bírtam ám nem figyeltem magam elé és egy fának lefejeltem egy lelógó ágát majd minden elsötétült.
Lassacskán kinyitottam a szemem. A fejem iszonyúan fájt. Szép lassan megpróbáltam felülni. Eléggé szédültem de ez még sikerült. Körbe néztem. Egy szobában voltam. A falak lilára voltak festve az ablakok párkánya és az ajtó fehér volt. Az ágy takarója szintén világos lila volt. A szoba otthonos volt. És elég ismerős csak épp nem tudtam honnan. Gondoltam megpróbálok kisétálni a szobából. Ám túl hirtelen löktem fel magam az ágyról. Eléggé megszédültem és egy nagy huppanással a földre estem. Próbáltam felkelni, de nem tudtam. Nem volt hozzá erőm a fájdalomtól. Egyszer csak a szoba ajtaja kinyílik és mintha egy srác jönne be rajta.
-Fenébe is veled. Szerencsétlenebb vagy mint régen. Nah gyere segítek-mondta és felsegített, de épp csak annyira tudtam megállni, hogy vissza üljek az ágyra. Mostmár viszont jobban személyre tudtam venni a titokzatos idegent. Egy fehér pulcsi volt rajta és fekete szaggatott farmer. Ám mielőtt az arcát is megnézhettem volna éreztem mintha valami lefolyna a homlokomon.
-Baszki vigyázhatnál jobban is magadra. Így nem lesz könnyű téged életben tartani.-mondta a srác majd elkezdett az ágy melletti éjjeli szekrény fiókjában kotorászni.
-Ki vagy te?-kérdeztem tőle szinte suttogva ám féltem, hogy valami rosszat mondtam és bántani fog elvégre mégis csak egy idegen aki valszeg az erdőben fogott el mikor elájultam. Azonban semmi válasz. Elővett a szekrényből egy dobozt és lerakta az ágyra. Én hátrébb másztam viszont éreztem a hátam elérte az ágy támláját és, hogy nincs menekvés.
-Ne szarj be csak egy kis vatta és kötszer.- miután ezt kijelentette felém közeledett. Leült velem szembe és egy pillanatra a szemébe tudtam nézni. Feketék voltak a szemei a bőre fehér, a haja pedig fekete és kócos, kissé a szemébe is lógott. A szájánál azonban egy vágás volt. Mosolyra volt vágva a szája. Elég ijesztő volt mivel a tekintete is azt sugallta most végem ám csak gyengéden a homlokomhoz nyúlt és vattát helyezett a sebemre és bekötötte. Majd elrakta a dobozt és távozni készült.
-Bocsi, de ki vagy te?-kérdeztem újra azonban ezúttal normális hangerővel.
A fiú hátra fordult és visszajött az ágyhoz majd leült. Én még mindig az előbbi helyzetemben voltam az ágy támlájának támaszkodva.
-Na ne mond, hogy nem ismersz meg bogaram. Ez már csak egy rossz vicc lehet. Hacsak...-itt tartott egy kis szünetet. Vett egy mély levegőt majd folytatta a mondatot. -...az nem lehet, hogy az a szörnyeteg még engem is kitörölt az emlékeidből. Pedig bíztam benne rám emlékezni fogsz de ugyebár az élet egy nagy csalódás.
-mondta majd lenézett a padlóra maga elé.
-Ez mind szép és jó de elárulnád mi folyik itt? Tudod a nagyszüleimnél kellene lennem, de a házukban nincsen senki és mintha csak tegnap lett volna, hogy elmentek,mert az egész ház rendben volt szóval kétlem, hogy sok ideje nincsenek itthon. Esetleg tudod miért?-néztem rá kissé szomorú szemekkel ugyanis féltem, hogy a nagyszüleimmel valami baj történt és kezdtem kiakadni mert nem tudtam mivan velük.
-Jeff vagyok. Azt reméltem amikor meglátsz emlékezni fogsz rám, de te felszaladtál a fürdőbe és bezárkóztál így hát ott hagytam egy cetlit az asztalon és elmentem. Az erdőbe újra láttuk egymást és amikor odamentem te elkezdtél elfutni aztán lefejeltél egy elég vastag ágat és elájultál. Idehoztalak elállítottam a vérzést és vártam, hogy felkelj. Még valami amit tudni szeretnél kölyök?-szemembe nézett. Fekete íriszei most biztonságot sugároztak. Hiába van mosolyra vágva a szája és hiába volt ijesztő valahogy ebben a pillanatban nem tudtam tőle félni.
-A nagyszüleimmel mivan? És te honnan ismersz engem?- egyre jobban elcsuklott a hangom. Éreztem valami nagyon rosszba keveredtem.