Tudod,nem az a szar, hogy utálnak...hanem az, hogy bármi is történjen
É N csakis É N lehet a hibás, az..aki bárhol ott van csak a balhét csinálja!
Gyűlöletkeltő személy lehetek..akármi
történik, azért mindig én felelek. Azt nagyon gyűlölöm,amikor mindig nekem kell megbocsátani, elfeledni, megbánni a létező összes dolgot, balhét, veszekedést..amit persze néha N E M én kezdeményezek...
Utálom azt az érzetet, amikor tudom,hogy nem lenne helyem ott, ahol szomorúságot/ bánatot érzek.
Szeretnék tenni valamit, akármit ami csak segíthetne..de attól tartok...hogy ez lehetetlen.
Bármit is teszek, a feje tetejére áll a világ..vagy nemes egyszerűséggel a családom.
Lehetetlen számomra az az élet amit szeretnék, de... nincs de...csupán ez van..ez nem egy motivációs könyv. Ez nem olyan mintha valami szomorkás/nyamvadt életet t írnál le, majd aztán egy "de" után leírsz valami hatalmas nagy szöveget ami annyit takar: "de..nem baj mert túllépek mindenen." Könyörgöm!! Miért? Hisz leírni nagyon könnyű, megtenni viszont...jóval nehezebb..ezt hidd el nekem!
"Túllépni" amilyen könnyűnek hangzik..olyannyira nehéz..viszont attól is függ miben használod! Vegyünk egy példát:
1. Túllépek,azon a finom tekercsen, mert nem tesz jót a gyomromnak..
2. Túllépek azon a személyen akibe szerelmes vagyok.
Hát szerintem éreztétek melyik lehet nehezebb..(Folytassam?^^)
YOU ARE READING
Ez az élet?
Non-FictionNemes egyszerűséggel, "érzések" ez az egyik legfontosabb kulcsszó Csak olvasd! ^^