Egy eltűnt korszak

A kiválasztott

Egy világ ami tele van kalanddal, és szép helyszínekkel. Nincsen környezet károsító járművek, épületek, csak a természet és annak lakosai, akik nem éppen a jelenkori élőlények, hanem többmilliárd évvel ezelőtti lények uralják a vidéket. Ezek a dinoszauruszok. Egy csapat őrzi a létezésük titkát, akik az Őrzők. Peti is ebbe a csoportba tartozik. Nagyon szereti ezt a világot, mert mindig van valami izgalmas dolog. Egyik nap földrengésre riadt fel. Nem tudta hova tenni, ezért kirohant a lakásából egyenesen a vezetőhöz. Üdvözlés képpen meghajolt előtte. A vezető nem mozdult a trónjából, csak várt, hogy miért lépett be hozzá Peti.
- Nagy uram mi történik az Ősfölddel?
- Hamarosan elpusztul, de szerencsére van egy kiválasztott, aki megtudja akadályozni ezt a tragédiát.
- Még is ki, és hol van?
- A helyszín a Föld, és egy diák a kiválasztott. Többet nem tudok. A te feladatod lesz meg keresni őt, és védelmezni amíg szükség nem lesz rá.
- Rendben. Már is indulok.
Peti elment a trónteremből. A tábortól nem messze volt egy hegy, aminek a tetején egy kerek alakú portál helyezkedett el. Nagylevegőt vett, majd átlépett a kristályok álltal övezett portálon. A nyugodt környezetet egy nyüzsgő város váltotta fel. Petinek kicsit furcsa volt, mivel már megszokta az Ősföld nyugodtságát. Három éves korában kellet áttérnie Ősföldére, és tizenötéve nem tért vissza. Az öltözéke szerencsére nem volt túl ősrégi, hiszen az Őrzők ruhatara hasonló, mint az embereké. Peti ránézet a központban elhelyezett digitális órára.
„Reggel hét óra. Suliba kell mennem, de hányadika van? ”
Ahogy Peti körbenézett, minden diák korú gyereken ünneplő ruha volt, és a suli felé tartottak. Hirtelen eszmélt rá, hogy Szeptember 1-je van. Nemtudta, hogy hogyan foglya tudni kimagyarázni azt, hogy utcai ruhába jelenik meg az ünnepségen, de el kellet mennie, hogy megtalálja a kiválasztottat. Bement a legközelebbi középiskolába, ami egy tégla épület volt. Nem volt semmilyen külső festés rajta. Pont az igazgató utolsó mondatára érkezett meg. Az igazgató észlelte, és odament hozzá.
- Maga meg kicsoda, és egyáltalán miért nincsen magán ünneplő?
- Elnézést, csak én most érkeztem ebbe a városba, és azt mondták ebbe az iskolába irattak át. – Válaszolta ilyedtében.
- Rendben van. Jöjjön az irodámba.
Peti picit izgult, hogy most mi lesz, mert a vezetővel nem beszélte át a terv ezen részét. Félt, hogy le fog bukni, vagy, ha valamilyen csoda folytán nem, akkor, hogy rossz helyen keresgél, és lehet nem itt van a kiválasztott. Ahogy az üveg ajtó felé haladt, egy vékony, lapockáig érő, szőke hajú, alacsony lányt pillantott meg. Ahogy találkozott a kék szemének pillantásival, Peti valami furát érzett, mint, ha megtalálta volna a kiválasztottat, de lehet nem az Ősföld megmentőjét, ha nem szíve választottját. Az üvegajtó mögött helyezkedett el a tanári szoba, és amellet az igazgatói is, ahova bementek. Az asztalon különböző iratok helyezkedtek el, illetve egy számítógép is. Az igazgató leült a gép elé, és elkezdte nézni a név listát.
- Mit is mondott, hogy hívják?
- Peter Blacke.
- Szóval akkor Angliából származól.
- Nem. Az apám angol, az anyám magyar.
- Szóval Blacke...
- Maradjunk a Petinél. – Javította ki az igazgatót, mert tudta, hogy össze foglya zavarni a neve.
- Rendben. Peti. A maga tanulmányai alapján egy osztály jöhet szóba, még pedig a 11/C.
- Hol van jelenleg az osztályom?
- A leghátsó konténerterem 2-es ajtójánál.
- Köszönöm.
Peti kiment az igazgatóiból, és elindult a megadott teremhez. Bekopogott az ajtón, majd benyitott. A tanár meglepődötten tekintett rá. De mielőtt bármit is kérdezhetett volna csörgött a telefonja. Peti nem figyelt, hogy mi történik körülötte, mert észrevette azt a lányt, akivel a tanári előtt találkozott. Újra találkozott a pillantásuk. A lány ezúttal el is mosolyodott.
- Szóval te vagy Peter Blacke?
- Igen. Nyugodtan szólíthat Petinek.
- Rendben Peti. Foglalj helyet.
Peti leült egy ürespadba, majd figyelt a tanárra egy óra múlva haza is engedték őket. Peti nem tudta, hogy most mitévő legyen, hiszen nincsen az emberek világába lakása, legalább is amiről tudna. Kibontotta a levelet amit a tanár az elköszönéskor adott neki.

Nehogy haza gyere a kiválasztott nélkül. Kapsz egy lakást, ami régen még az enyém volt még mielőtt a vezetője lettem volna az Őrzőknek.

Peti rögtön tudta hova kell mennie, hiszen kapott egy címet is. Egy emeletes ház második emeleti lakása volt az övé. Nem túl nagy lakás, de egy átmeneti otthonnak megteszi. Lefeküdt az ágyba aludni. Másnap fél hétkor kelt, hogy időbe beérjen az iskolába. A kapu előtt összefutott a lányokkal. Köszönt nekik.
- Peti! – Szólt utána az egyik.
- Igen Vanda.
- Van kedved egy kicsit beszélgetni?
- Persze.
Leültek az egyik padra, ahol kettesben tudtak beszélgetni.
- Szóval akkor te félig angol vagy?
- Igen, de nem igazán beszélem a nyelvet.
- Milyen volt Angliába élni?
- Egy picit másabb mint itt, mivel ott sokkal többet esik az eső, meg hidegebb van, de én nagyon szerettem ott élni, de anya úgy látta jónak, ha ideköltözünk Magyarországra, és örülök, hogy ez így alakult, mert megismerkedtem egy csodálatos lánnyal. - Bókolt Peti Vandának.
- Ez kedves tőled.
- Én mindenkivel az vagyok, amíg nem élnek ezzel vissza.
- Ez nálam is így van.
Egymásra mosolyogtak, majd lassan bementek a terembe az első órára. Peti az órán nem igazán tudott figyelni, mert kicsit álmos volt, így el is aludt. Ahogy szunyókált, látomás szerű képek jelentek meg előtte, ahogy az Ősföld vulkánjai aktívan működnek, a földrengések felszántják a talajt, és a dínók tömegével halnak meg. Ám ezt a szörnyűséget egy ragyogó női alak megállítja. Ahogy a ragyogás feloszlik, észreveszi azt a lányt, akivel előző nap találkozott. Ő Vanda aki a kiválasztott. Peti a csengőre riadt fel. Nagyon fura volt neki a helyzet, de nem mutatta ki. Miközben a másik terem felé tartott, Vanda mellette sétált.
- Egyébként, nyugodtan mellém ülhetsz az órákon, hogy ne legyél egyedül.
- Rendben, ez jó ötlet.
A gépterembe érve egymás mellé ültek le, majd bekapcsolták a gépet, mert informatika órájuk volt. Peti nem nagyon figyelt az órán, hiszen az informatika a kisujjába volt, mivel Ősföldön mindent a legmodernebb technikával oldottak meg. Próbalta tettetni, mint, ha csinálna valamit, amit a tanár szerencsére elhitt. Kicsöngetéskor mindenki sietett a következő órára, kivétel Peti, ami most jól is jött. Mikor a büfé elé ért, látta, ahogy Vanda karját egy srác szorítja, és indulatosan beszélhozzá. Rögtön felerősödött benne a védelmező ösztön.
- Azonnal engedd el a lányt!
- Mert ha nem mi lesz? – Nézett fenyegetően Peti felé.
- Inkább a saját csoportoddal keménykedjél ne a lányokkal.
Ekkor a srác Peti felé lendítette az öklét, de Peti kitért előle, majd egy gyors kézmozdulattal lefogta a két kezét, hátra rántotta, és kirúgta a támadója lábát, aki földre esett.
- Nem tudod kivel húztál újat kiscsíra.
- Jaj mindjárt megijedek egy kis senkitől. Ne merj a barátnőmhöz érni! Értve vagyok! – Peti picit indulatosan kezdett már beszélni, amire a srác, csak bólintott. Amikor Peti Vanda felé fordult már kicsit nyugodtabb volt.
- Minden rendben?
- Igen. Köszönöm, hogy kiálltál értem.
- Ez nálam alap. Sosem szeretem, ha egy fiú kezet emel egy lányra. Főleg, ha azt a lányt ismerem, és nagyon közel áll hozzám.
- Jól esik, hogy így törődsz velem, ahhoz képest, hogy csak egy napja ismerjük egymást.
Peti érezte, hogy most Vanda egy ölelésre vágyik, amit meg is kapott, majd picit késve de beértek az órára. Ez a nap mind kettőjük számára sors fordító volt, hiszen innentől kezdve Peti és Vanda nagyon sokat foglalkozott a másikkal, a szünetekben sokat beszéltek, és egyre jobban megkedvelték egymást. Peti egyre biztosabb volt, hogy Vanda a kiválasztott, ahogy abban is, hogy meg fog menekülni Ősfölde.