Álmok, vágyak!

Ez meg mi volt?

Elkezdtem vetkőzni, gyorsan ledobtam magamról a ruháim, majd Sasukét az ölembe kapva vittem a zuhany alá.

Sasuke szemszög.

Úgy álltam a zuhany alatt hogy a kezem ne érje víz.
Hirtelen megéreztem Itachi kezét a hátamon.

- Nyugi, csak megmosom a hátad.- monda mosolyogva.

Mindketten megzuhanyoztunk, és lefeküdtünk alaudni.

Hamar el is nyomott minket az álom.

Itachi szemszöge.

Nehezen kaptam levegőt ugyan is az én kis szerelmem a melkasomon feküdt. Ránéztem az órára 05:34. Korán van még.

Ovatosan felkeltem, majd a fürdőszobába vettem az irányt, majd elintéztem a szükségleteim.

Tegnap nem is ettünk vacsit, szóval most eléggé éhes vagyok, bár szerintem nem csak én.

Oké akkor csináljunk reggelit.

De mit!?

Legyen mondjuk gofri, vagy inkább palacsinta? Vagy csak csináljak rántottát? Tudodmit csináljuk!

Bekevertem mind két tésztát és elkezdtem sütni.
Miután végeztem a tésztákkal, neki álltam a tojásnak.

Azokat is megsütottem,meg sütöttem mellé szallonát, és ilyen mininkolbászt.

Épp végeztem a sütéssel, mikor egy kómás Sasuke jött le a lepcsőn.

- Jó reggelt! - köszöntem neki.
- Reggelt. -válaszolt kicsit morcosan.

Sasuke nem éppen a reggelek embere, szóval ez tőle várható volt.

-Mi ez a terülj terülj asztalkám?!

- Hát tegnap nem vacsiztunk, és hát gondoltam biztos éhes vagy!

- Igen. Azzal Sasuke elővett egy poharat majd a csap feléfordult,es megtöltötte vízzel.
Addig én a háta mögé lopakodtam, majd a derekára csúsztattam a kezem.

Sasuke szemszög.

Épp vizet eresztettem a pohárba, amikor ket erős kart éreztem meg a derekamon.

Majd egy apró puszit nyomott a nyakamra Ita..vagy is akarom mondani a szerelmem, -igen már a szerelmem.

- Gyere enni, mert kihül.-súgta fülebe Itachi.

Azzal helyet foglaltam, és elkezdtünk enni.

Csendbe reggeliztünk, majd Itachi telefonja törte meg azt.

- Mindjárt jövök.-mondta majd elhagyta az asztalt.

5 perc múlva vissza is jött.

- Jó híreim vannak.!-mondta mosolyogva.

- Had haljam.-mondtam kíváncsian.!

-  Az első, hogy nem kell suliba menned egy jó darabig, mert online tanítás! A másik pedig hogy neke....-nem tudta befejezni a mondatot mert közbe vágtam.

- Jaj, ne már!-mondtam durcásan.

- Ne legyél már ilyen durcás!
Inkább örülj neki!

-Cseppet sem örülök! Már nincs 2020. Akkor is majd megőrültem az online oktatásos baromság miatt.
Meg miért is lesz egyátalán ez?

-Nyugi, oké?! Még végig sem mondtam a mondandóm.
Mellesleg tegnap már mondtam hogy van ez az új járvány, gondolom biztos ez miatt van.

-És mi a másik jó hír!? -mondam egy kicsit éles hangon.