Naplemente Fényében

Mibe Keveredtem

Javon egy padra ültetett le. A pad a tengerre nézet, a hold fénye tükröződött vissza. Teljesen elvesztem a gondolataimba. Csendben merengve néztem magam elé, gondolkodva a múlton, de legfőképpen a jövőn. Sokan azt mondják, hogy ne gondolkozz a jövőn, mert ha nem úgy lesz csalódni fogsz. Én ezektől a csalodásoktól nem tartok. Javon emelt ki már-már viharos gondolat tengeremből. Haza kísért és csöndben belopóztam. Alexa akrava akaratlanul se szóltalt meg. Felmentem és átvettem a pizsomám és ágyba bújtam. Aludni, viszont nem tudtam. Vissza sétáltam a kis gondolat tengeremhez és gondolkodtam. Egész éjjel fent voltam, egész este azt vártam, hogy mikor reggeledik. Mikor az első napsugár besütött az ablakon feleltem. Gyorsan elkészültem és mentem reggelizni. Mivel a felszolgálók még aludtak ezért kénytelen voltam magamnak megcsinalni a reggelit. Müzli a legjobb dolog, mikor nincs más. Megettem és mentem öltözni. Hamar letudtam mindent, így volt időm csinálni képet instagramra.

Mire ezt a képet sikeresen össze vágtam, mehettem ebédelni. Ebédre finom tészta volt valami érdekes szósszal. Megettem és mentem is vissza a szobámba, ha apa nem hív fel Alexán keresztül. Vissza kellet mennem és beszélni vele.
-El ma érkezünk haza. - mondta én pedig sokkot kaptam. Mára egy lányos estét szerveztem Jayla, az ő legjobb barátnőjével Khloeval, Jaden csajával Avaval és Javon barátnőjével Cocoval. Én ahogy gondolkoztam, hogy mit csináljak, betoppant az ajtón akire már nagyon rég szükségem van. A cousinom, Lucas. Nem tudtam, hogy keresztanyukám hol van, de az a lényeg, hogy Lucas itt van. Egy papírt nyomott a kezembe, amin ez állt.

Kedves  Christopher Brannan, kérlek, hogy a fiamat fogadjátok be. Az apja nagyon beteg és neki szeretnék egy kis pénzt keresni, hogy egy igen fontos műtétet elbírjanak végezni rajta, ami segíti a felépülését. Ha valaki elolvassa ezt a levelet akkor, Lucas cuccai az ajtó előtt lesznek. Ha befogdjátok teljes szívemből hálás lennék érte.
Írta El kersztannya és Elizabeth testvére.

A levelet olvasva elgondolkodtam rajta, hogy ez a család mennyi szőrnyűségen mehetett át 3 év alatt. Előző évben a legkisebb cousinom halt meg, még az anyukája pocakjába. Előtte való éveben halt meg apa, akit ízig-vérig a saját testvére ként tekintett rá. Az előtt pedig ő volt súlyos beteg. Szerencsére legyőzte és újra egészséges. Anya és apa egyszerűen csak betoppan az ajtón. Anya egyből megláttam Lucast, én pedig apa kezébe nyomtam a levelet. Elkezdte szorgosan olvasni, majd mikor befejezte akkor, csak annyit mondott, hogy.
-Igen maradhat, de csak ha Masonéknél laksz.
-Nekem nem gond. - mondta.
-Én is így gondoltam fiam. Na gyere átviszlek hozzá.
-Rendben köszönöm.
-Te drága lányom jössz?
-Hát hogyne mennék a bátyámhoz ne viccelj már. - mondtam majd beszáltam a kocsiba. Tíz percbe sem telt bele és már ott is voltunk. Egy takaros faháznál álltunk meg.