Genshin Impact characters x Reader (Kérések nyitva)

Albedo x reader

@x_evy-stories_x kérésére~ <3 (Pyro vision reader)

___

Albedo, és [Név] sosem kedvelték egymást. Míg [Név] mindenkivel közvetlen volt, és szókimondó, addig Albedo csendes volt, és inkább keveset beszélt. A két teremtmény egymás ellentettei voltak.

Albedo éppen Mondstadt városában volt, mikor meglátta, ahogy [Név] keményen edz. Nem értette miért, hisz egy nagyon jó harcos volt, és ezt Albedo is elismerte. Hisz soha semmi panasz nem volt arra, ahogy dolgozott. Ezért sem értette, hogy miért edz jelenleg most is. Jó lehet nem kedvelik egymást, de elismerik egymást tetteik miatt, melyet sosem mondanának ki a saját makacsságuk miatt.

Aznap délután ahogy Albedo ment vissza kis laborjába hirtelen maga mögül egy robot hangot kezdett hallani, mely nem kicsit nyikorgott. De tudta, hogy mi az. Egy Rúna őrző, melyet véletlen felkeltett. Persze nem volt nála fegyvere, hisz éppen a legbiztonságosabb úton ment odafele, és nem gondolta volna, hogy valami megtámadja. Így tehetetlenül gondolkozott azon, hogy fusson-e el, vagy esetleg puszta kézzel harcoljon vele, mely nem sikeredett volna jól. Ám mikor megütötte volna őt az őrző valaki kilőtte szemét, mely miatt kis időre időt kapott ellene. Utána megjelent ő. [Név], ki a fából készült íjat eldobta, majd elővette rendes fegyverét, a kardját, mellyel gyorsan levágta az őrző kezeit, majd lábait, nehogy újra felkeljen. Albedo, csak ott állt mellette, majd lesokkolódott, mikor meglátta, hogy lábából folyik a vér, és kezei végig vannak horzsolva.

- Jól vagy? - fordul felé [Név], ezzel gondolat menetéből kihívva őt.

- Nincs semmi bajom. Viszont ahogy látom neked annál inkább. - pillant rá a szőke.

- Ez, csak néhány karcolás. - rázza meg fejét [Név]. - Kibírom. - mosolyodik el halványan.

- Nem rossz dolog segítséget kérned... ugye tudod? - kérdez rá Albedo, melyre megesküszik, hogy egy pillanatra könnyek szöktek előtte álló személy szemeibe.

- Ellátom a sebeidet. Gyere. - biccent Albedo, melyre [Név] -Albedo meglepetésére- szó nélkül bólint egyet.

~~~

- Miért vagy ilyen kedves velem? - szólal meg hirtelen [Név], kissé meglepve Albedot.

- Miért mentettél meg? - kérdez rá vissza Albedo.

- Mert láttam, hogy nem volt nálad semmi harci eszköz, és szükséged volt a segítségre. - mondja őszintén [Név].

- Pontosan. Mindenkinek szüksége van néha segítségre. - köti be [Név] lábát, miután egyik gyógyító főzetét kente rá. - Elég rendesen túlhajszoltad magad. Remeg mindened. - ezzel a mondatával nem kicsit lepte meg [Név]-et Albedo.

- Kibírom. Volt már rosszabb is. - vont vállat [Név].

- Tudom. Hozzám vittek miután egy igen nehéz csata után összeestél. - kezdi bekenni a vállán helyezkedő kisebb vágást is.

- Ki kéne vennem egy szabadnapot lehetséges. - hajtja le fejét [Név], ahogy lehunyja szemeit. Senkinek nem vallaná be, de Albedoban bízik a legjobban, és valahogy számára komfortot ad a férfi, ahhoz képest, hogy nem nagyon kedvelik egymást. Bár már ebben is kételkedik.

- Ha meg nem, akkor személyesen megyek, és beszélek Jeannel. - pillant [Név] arcára Albedo.

- Mi ez a hirtelen törődés? Kezdesz megijeszteni. - pillant kissé ijedten a szőkére [Név].

- Ha nem vigyázol magadra, majd én fogok. - néz komolyan [Név], [Sz/sz] szemeibe. - Túl sokat vársz el magadtól, amit a tested nem bír. - sétál [Név] elé, majd arca szintjére hajol. - Meg nehéz nézni, ahogy az a személy szenved, akiért elég régóta érzéseim vannak szenved. - fogja meg egyik kezével [Név] arcát, mely kissé rózsaszínes színben pompázott.

Talán ettől a naptól kezdődött nem csak a barátságuk, de a kapcsolatuk is. Soha nem volt olyan, hogy nem kedvelték egymást. Egyszerűen nem akarták elfogadni az érzéseket, melyeket érzetek, mikor együtt voltak. [Név] az eset óta jobban figyel magára, és próbálja nem túlhajszolni magát, mely nem mindig sikerül. Ám az egész Knights of Favounius is észrevette ezt, és örültek, hogy [Név] újra önmaga, Albedoval mellette, ki mindenben segít neki amiben tud.