Egy vad balatoni nyár

1. rész

     Hát ez a nap is eljött... Egy korszak lezárul... Az utolsó lépteink az iskola folyosóján, az utolsó együtt töltött pillanatok az osztálytársakkal mielőtt végleg elválunk. Mindenki arcán a büszkeséget lehet látni, de belül a tömény keserűség mardossa lelkünket. Az igazgatónő megtartja a számunkra utolsó beszédét, kiosztja a díjakat majd egy egész életre elköszön. A szüleim az első sorban nem bírták sírás nélkül.
     Miután kijutottunk az épületből a parkoló felé vettük az irányt. Visszanézek. Látom az elmúlt 8 évet lepörögni a szemem előtt. Mikor még ijedten érkeztem első nap és alig birtam elengedni apukámat. Felnőttünk...
     Az egész kocsiutat csendben töltöttem, hiszen nem tudtam nagyon mit mondani. Anyumék nosztalgiáztak előttem, ők élvezték én már kevésbé. Otthon rendeltünk kaját, majd a szobámban filmeztem.

Ez a legelső "könyv" szerű valamim kezdete. Építő kritikát normálisan fogalmazva szívesen várok. 😶‍🌫️