A lány aki elakarja lopni a pasid

1.Rész

-Jól vagy?-nyújtotta felém kezét Nathan. -Persze-dörzsöltem meg fejem majd elfogadtam a segítségét így sikerült felállnom. -Jaj csak nem tört le a körmöd?-nevetett gúnyosan az egyik fiú a terem másik feléből. -Jól van mostmár fejezzék be! Vége az órának, menjenek öltözni!-tudta le ennyivel a testnevelés tanárunk, hogy az imént fejbe dobtak egy labdával.
Utolsóként léptem be az öltözőbe. A lányok szokásosan pletykáltak Melodyval az élen. Most is arról beszéltek ki a leghelyesebb meg ehez hasonlók. Én ezeknek a társalgásoknak általában nem vagyok a része mivel nem vagyok túl népszerű az iskolánkban. Nem, nem én vagyok a lúzer akivel senki sem barátkozik majd hirtelen beleszeret a legmenőbb srác. Ez nem az a történet. Igazából kifejezetten szép lánynak  tartanak és nem is viselkedem úgy mint egy lúzer. Az ok amiért nem bírnak az a kifejezéstelen arcom és a tény, hogy Melodyval már nem vagyunk legjobb barátnők. Ő tipikusan az a mosolygós, közvetlen, törékeny lány akiért a fiúk odavannak. Tavaly 9.-ben ért véget a barátságunk mikor megmutatta az igazi arcát. Nathan és közém akart állni mert "halálosan szerelmes" volt belé. Noha én soha nem tekintettem Nathanre úgy, nem tetszett, hogy a legjobb barátomat is kiakarja használni ez a liba. A megjátszott kedvesség csak a felszín de valójában szereti elhitetni fiúkkal, hogy szereti őket majd átgázolni rajtuk különböző módszerekkel. Egy házibuliban történt az eset tavaly évzáró után mikor elmondta, hogy ő a következő célpontja. Rögtön kiosztottam elég durván, hogy ezt azonnal felejtse el. Melody zokon vette  és úgy állította be, hogy féltékenységből rátámadtam a mosdóban. Persze ilyenről szó se volt de a nyáron elterjedt a pletyka, így nem volt mit tenni. Szeptemberben már senki nem akart szóba állni egy olyannal aki "rátámadt" valakire.
-Eljössz velem akkor könyvtárba?-zökkentett ki a visszaemlékezésből Amy. Ő Nathanen kívül az egyetlen aki még mellettem maradt. Bár ez lehet annak köszönhető, hogy idén jött csak az osztályunkba.
-Bocsi de megígértem Nate-nek , hogy átmegyek megírni a közös beadandónkat törire.
-Oké akkor legközelebb.-köszönt el egy öleléssel. Átöltöztem majd én is követtem a példáját.
-Bocsi, hogy megvárattalak.-siettem oda Natehez.
Mosolyogva vállat vont majd a hozzájuk vezető utat beszélgetéssel töltöttük.
-Megint itt a csajod Nate?-szólt Alex mikor beléptünk az ajtón. Nate nem válaszolt báttya kérdésére csak felhúzott maga után az emeletre. A szobájába érve lehuppantam a nagy francia ágyra és elővettem a füzetemet.
-Milyen témáról írjunk a beadandóhoz?-kérdeztem tőle de válasz nem jött. Az ágy másik felén ült és eltünődve nézett az ablak felé. 
-Baj van?-kérdeztem aggódva. Arcán gondterheltség látszott. Nem tudtam mi baj lehet és ez megijesztett. Mindig megosztunk egymással mindent. Lehet annyira elvoltam foglalva az önsajnálattal, hogy nem tűnt fel valami vele kapcsolatban? Óvatosan megsimítottam karját. Felemelte fejét és mélyen a szemembe nézett. Sötét barna szemeiben látszott a szomorúság. Hirtelen magához húzott és szorosan átölelt. Erős karjai között megnyugtató érzés fogott el. Belefurtam a fejem nyakához és közben próbáltam még jobban magamhoz szorítani. Percekig csak néma csendben voltunk így majd eltolt magától. Hirtelen mintha mi sem történt volna elmosolyodott. Nem tűnt valami meggyőzőnek de nem szerettem volna faggatni. Úgy is elmondja ha szeretne róla beszélni.
Mire végeztünk a házival már besötétedett. A szüleik hazaértek munkából és megkérdezték nem e vacsorázom velük de anya biztos nem örült volna ha még később érek haza így kedvesen visszautasítottam a meghívást.
-Mindjárt jövök csak hazakísérem Lilit!-kiáltott anyukájának Nate.
-Na nem! Még nem is ettél semmit és ma alig láttunk. Majd Alex hazakíséri.  Amúgy is szeretnénk veled beszélni.-nézett szigorúan az anyukája és beletúrt szőkésbarna hajába. Nate és az anyukája is elköszöntek és az étkezőbe mentek. Alex lépett mellém és elkezdte felvenni a cipőjét.
-Hagyd csak úgy sem lakok olyan messze.
-Anyám nem hagyná, hogy egyedül menj haza.-mondta unottan majd kinyitotta nekem az ajtót. Viszonylag nem lakunk messze egymástól. Csak tíz perc az út de azért örültem, hogy nem egyedül kell megtennem. Nem nagyon szoktunk beszélgetni és ez most sem volt másképp. Alex 11.-es, egyel felettünk jár de vele sosem alakult ki az a barátság mint Nate-el. Ő elvan magában, néha a haverjaival. Legtöbbször kosarazik vagy a szobájában van de nem az a beszédes típus. Viszont iszonyúan jól néz ki. Magas, izmos, sötétbarna hajjal mint az öccse de vele ellentétben neki kék szeme van. Régen oda voltam érte. Ez mára elmúlt bár elismerem, hogy csak mégjobb pasi lett azóta. Mondjuk nem túl meglepő, hogy 17 évesen nem úgy nézel ki mint 6.-ban.
-Itt is vagyunk.
-Köszönöm, hogy elkísértél.-mosolyogtam rá majd elindultam az ajtóhoz.
-Lili!-szólt utánam. Hátrafordultam és közelebb mentem hozzá.-Holnap este lenne kedved elmenni valahova?-kérdezte lazán miközben karba tett kézzel egy oszlopnak támaszkodott.
-Randira akarsz hívni?-néztem rá kérdőn de egyben pimaszul. Nem értettem miért akarna velem időt tölteni hirtelen de azért tetszett az ötlet.
-Akár nevezhetjük annak is.-mosolygott nagyképűen.-Jó éjszakát! Akkor holnap!-lökte el magát az oszloptól és elindult haza. Vegyes érzelmekkel léptem be az ajtón de többnyire felvoltam dobva. Így talán újra lesznek barátaim ha megtudják, hogy a suli legdögösebb pasijával randizok.
Még az este felhívtam Natet, hogy mit akartak a szülei de csak annyit válaszolt, hogy holnap elmondja aztán elköszönt. Nem tűnt valami boldognak de én viszont nagyon is az voltam. Izgatottan aludtam el mert vártam a holnapot.
Reggel mikor beértem suliba láttam, hogy Nate ma nem jött. Írtam neki de nem válaszolt. Órák után Amyvel mentem haza és legjobb barátnőkhöz szokásosan segített elkészülni a randira.    Nate azt írta este tizenegy óra fele tud csak átjönni mert addig dolga van és akkor elmeséli mit mondtak a szülei. Alex 19:00-ra jön értem. Gondoltam addigra úgy is itthon leszek. Anya rögtön elengedett sötétedés után is mivel már kiskorom óta ismerjük a Holson családot.
Amy elment majd nem sokkal később csengettek. Lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam. Alex állt ott egy fekete farmerben és sötétkék pólóban amihez dzsekit viselt. A póló színe nagyon szépen illett a szeméhez amit picit takart kócos sötét színű haja.
-Hova fogunk menni?-kérdeztem kíváncsian.
-Majd meglátod.-elindultunk és közben kézen fogott amitől majd kiugrott a szívem olyan hevesen vert.
-Miért álltunk meg?-néztem rá kérdőn mivel az egy utcával arrébb lévő parkoló nem éppen egy ideális első randis helyszín.
-Szállj fel!-biccentett a mellette lévő motor felé.
-Te megőrültél! Biztos, hogy fel nem szállok erre. -tiltakozam.
-Nyugi már. Ne gyerekeskedj. Van jogsim, nem lesz gond. Nem igazán voltam biztos a dologban. Abban már inkább, hogy anya nem támogatná az dolgot de hát egyszer élünk. Meg különben is. Ki ne akarna Alex Holsonnal motorozni? Picit ijesztő volt az elején. Szorosan átöleltem nehogy leessek. Ez biztonságosabbnak tűnt mint a mögöttem lévő kis kapaszkodó. A város szélén lévő hegyre mentünk fel. Megálltunk és leültünk egy sziklás részre. Nagyon szép volt a kilátás. Kisváros ezért nem a kivilágított épületek sokaságára látsz rá hanem a sok fára és pici házakra de nagyon jó hangulatot adott a csillagos ég alatt. Hosszú percekig csak ültünk és gyönyörködtem a tájban. Késő volt, már lehült a velegő és fázni kezdtem. Ez neki is feltünt, közelebb csúszott és átkarolt, hogy felmelegítsen.
-Hogy hogy egy ilyen szép lánynak alig vannak barátsai és a nyomi öcsémmel barátkozik?-nevetett fel ezzel megtörve a csendet.
-Nate nem nyomi és ez hosszú sztori.-húztam el a szám.
-Mint látod van időnk. Sóhajtottam aztán elmeséltem neki hogy történt a Melodyval való összeveszésünk.
-Az emberek ostobák, hogy esélyt se adnak, hogy megismerjenek csak vakon mennek más után. Melodyval voltunk együtt tavaly 2 hetet. Tovább nem is bírtam volna vele. Nagyon irányítás mániás. Légy hálás, hogy nincs az életedben ilyen ember mert sokkal boldogabb vagy nélküle.-nézett maga elé. -Én is azért járok ide sokszor, hogy kiengedjem a gőzt edzések után. Ott is vannak durva dolgok meg emberek akik nem tudnak egyedül gondolkozni. Ilyenekre meg nincs szükségem. Jobban szeretek egyedül lenni és kiírni magamból a dolgokat.
-Igazad van.-tűnödtem el.-Nem is tudtam, hogy írsz.
-Csak magamnak szoktam.
Ezután még beszélgettünk mindenféléről aztán fél 11 kor felkelt és elindult a motor felé. -Lassan hazakéne vigyelek.
-Igen. Már késő van. Köszönöm, hogy meghallgattál.-mosolyogtam rá és csalódott voltam amiért eddig ennyire felszínesen láttam csak őt. Mindenki helyesnek tartja de kevesen ismerik tényleg. Bűntudatom volt amiért úgy gondoltam rá mint lehetőség, hogy újra sok barátom legyen. Valószínűleg neki sincs sok őszinte. Szerencsés vagyok, hogy ha csak 1 is de Nate igazi barát.
-Na gyere.-húzott fel a szikláról amin ültünk. -Ne szomorkodj ha már egy ilyen jóképű sráccal vagy. Viszont megfogsz fázni. -levette a kabátját és rám adta. Visszafordultam felé ő pedig felhúzta a cipzárját. Nagyon édes volt. Mikor felegyenesedett elvesztem a szemeibe. Egyik kezével megsimította az arcomat majd közelebb lépett. Gyengéden közelebb húzta magához az arcom és lágyan megcsókolt. Ez volt az első csókom. A szívem hevesen dobogott a gyomrom émelygett és picit megszédültem. Még soha nem váltott ki belőlem semmi ilyesmit. Teljesen más érzés volt. Nem akartam, hogy véget érjen. Örökre álltam volna a csillagos ég alatt vele. Ezzel a csókkal megváltoztak az érzéseim iránta és megtudtam mi is az a szerelem. Már nem úgy tekintettem rá mint a legjobb barátom bátyjára. Beleszerettem. Sajnos hamarosan szét kellett válnunk mert ideje volt indulni. Nem szoltunk semmit a csók után csak egymásra mosolyogtunk és elindultunk. A hazaúton mégközelebb éreztem magamhoz őt miközben átöleltem. Olyan megnyugtató a jelenléte , hogy eltudtam volna aludni motorozás közben. Ezt a tökéletes pillanatot csak az törte meg mikor a dühös Nate-el találtam szembe magam aki a házunk előtt várt rám és teljesen kiment a fejemből.