alleviate | dnf (infinity trilógia I.)

XVII. ☽ atlantis ☽

g e o r g e

"I can't save us, my Atlantis, we fall"

Dream és én az elképesztően eseménydús hétvégénk után úgy tettünk, mintha mi sem történt volna. Az sem jelentett semmit, hogy Dream minden este az én ágyamba feküdt, egyszerűen nem beszéltünk róla. Annyira elfoglaltak voltunk May anyukájának a szórakoztatásával, hogy ritkán maradtunk kettesben. És ez mindkettőnknek rendben volt így.

A nyár elképesztően gyorsan elrepült. Dream és May végigsírták a reptéri búcsúnkat, én viszont csak otthon, a szobámba zárkózva kezdtem sírni. Kurvára hiányzott Dream. Ahogy hazaért, discord hívásba merültünk és nem is tettük azt le következő estig. Még aludni is együtt aludtunk; Dream ragaszkodott ahhoz, hogy „velem legyen", amikor először nélküle alszok szinte egy hónap után.

Fájdalmasan érintett, mikor az ágyam másik oldalára nyúlva a hűvös ágyneműt érintettem. A karom már a legelső éjszaka tiszta horzsolás lett és örültem, hogy előrelátóan lenémítottam magam mielőtt elaludtam, mert rekedtre kiabáltam magamat éjjel. Dream büszkén, mosolyogva gratulált, hogy milyen jól aludtam, nekem pedig nem volt szívem összetörni a fejében rólam kialakult képet, úgyhogy csak bólogattam.

...

Két teljes hétbe telt, hogy ne zúzódásokkal teli karokkal ébredjek. Azon a szombaton anya és Stephen reggel már nem voltak otthon, mikor felébredtem. Egy túrára mentek, ma késő estig nem is terveztek visszajönni. Dream és Sapnap épp élőben forgatott Mr Beast csapatával néhány napja, úgyhogy magányosan, videójátékokkal terveztem a hétvégét tölteni.

Második órája játszottam az Unravellel, amikor csöngettek. A homlokomat ráncolva léptem az ajtóhoz, és kinyitottam azt.

- Dream – kiáltottam döbbenten, széles mosollyal. – Te mi a faszt csinálsz itt? – hitetlenkedtem.

- A szüleid? – kérdezte.

- Túra. Ma este jönnek – intettem.

- Szuper, holnap délutánra van jegyem vissza. Nem bírtam nélküled, gondoltam eljövök és meglátogatlak – vallotta be elpirulva.

- Én is nehezen bírom, de tudod... Már csak pár hónap – emlékeztettem őt a búcsúnkkor is letisztázott tényre.

- Tudom, tudom – mosolygott. – De be is engedsz, vagy csak itt ácsorgunk egész nap? – kérdezte. Azonnal félreálltam és beengedtem a fiút, aki egyetlen hátizsákkal érkezett. El sem hittem, hogy itt van.

Gyorsan rendeltünk kaját és megebédeltünk, miközben megbeszéltük, hogy kivel mi történt... az elmúlt négy napban, mert előtte állandó hívásban voltunk. A délutánt játékkal töltöttük, de Dream annyira pörgött a jetlag miatt, hogy képtelen volt pihenni mikor közeledett az este.

- Elkérhetem a telefonodat? Meg akarom nézni az eseményeket – pattogott a kanapén.

- Jó – sóhajtottam, és előkaptam egy energiaitalt. Nem voltam őszintén mérges, mert elképesztően örültem, hogy itt volt. Csak a szokásos fáradtság tért vissza az életembe, ami Dream jelenlétében már szokatlannak számított.

Megittunk néhány sört, mire kiválasztottuk a helyet.

- Nem jössz el velem... Ide? – nyújtotta felém a telefonomat. A kijelzőn néhány híres dj neve sorakozott, hatalmas helyről lehetett szó. Három különböző terem volt bent. Ahogy lentebb tekertem, megláttam a kisbetűs leírásban az egyik terem mellett: lgbt party.