*Helyesírási hibákért bocsi*
-Te.-mutatott rám Anett.-Tudod,hogy utálok sötétbe vezetni és van egy olyan érzésem,hogy még sokáig itt leszünk.-mondta jogosan.
-Igazad van.Akkor én vezetek.-adtam be a derekam.
Ahogy Anett megjósolta,úgy is történt minden. Valami 10 óra környékén jöttek a fiúk,hogy ideje menni.
-Ideje.-áltam fel.-Én vezetek.-tartottam a kezem,hogy Brúnó adja ide a kulcsot de tele volt a keze egy csomó sörös üveggel.
-Ott a zsebembe a kulcs. Vedd ki.-lépett mellém én meg a zsebébe kotorászva kihalásztam a kocsikulcsot.
-Megvan.-vettem ki.
Brúnó és Laci letették a sörös üvegeket majd el is indultunk haza.
-A francba. Bent hagytam a telefonom. Egy perc és jövök.-pattantam ki a kocsiból.
-Itt hagytad.-lépett ki Peti az ajtón.
-Köszi. Jó éjszakát.-mosolyogtam rá.
-Neked is.-mosolygott vissza.
Visszapattantam a kocsiba és beindítottam.
-Na mehetünk.-váltottam lükvercbe.
-Először hozzánk.-bújt előre Laci a két ülés között.
-Amúgy is odamentem volna de ülj vissza,mert a nagy buksidtól nem látok.-álítottam be a visszapillantót.
-Ou. Bocs.-húzta meg magát.
Mikor odaértünk kiszáltunk mi is,mert a fiúk azt mondták,menjünk fel egy kicsit,és amúgy is eleve gyalog kell folytatnunk haza az utunkat,mert Brúnó kocsijával voltunk.
-Mi ez a kupi itt te jó ég?-fogtam a fejem mikor beléptem a házba.
-Csávos kecó. Majd holnap kitakarítjuk.-vont vállat Laci.
-Abból se lesz semmi.-legyintett Anett.
Kimentünk az erkélyre cigizni egyet.
-Amúgy. Elhatároztam valamit.-mondtam mikor elnyomtam a szivarat.
-Mit?-kérdezte Brúnó.
-Lemondok a cigiről.-bámultam a hamutálcában lévő csikket.
-Uha. Nem lesz könnyű dolgod.-húzta el száját Laci.
-Nem de megéri. Gondolom.-vágtam rá.
-Amúgy ezen énis gondolkodtam már.-szólalt meg egy perc néma csend után Brúnó.-De aztán elhessegettem az ötletet.
-Kezd hideg lenni. Jobb lesz ha mi elindulunk haza.-pillantottam Anettre.
-Szerintem is.-bologatott és még egy utolsót slukkot szívott majd elnyomta a cigijét.
-Várj Em.-futott be a házba onnan meg a szobájába Brúnó.
-Ezt vedd fel. Csak egy rövid újjúban vagy.-teritette rám egyik kabátját.
-Köszi.-mosolyogtam a fiúra.
-Természetes.-mosolygott vissza.
Elindultunk a sötét utcán a hidegbe.
-Tudod ki kabátja van rajtad?-kezdte ismét Anett.
-Igen tudom.-forgattam meg szemem.-De csak,mert hideg van. Nincs jelentősége.
-Miaz,hogy nincs jelentősége? Neked elmentek otthonról?-koppintotta meg a fejem.
-Neem. Nekem mindenki otthon van.-röhögtem el magam.
YOU ARE READING
Érvénytelen BRO-code(befejezett)
RomanceEz a könyv a ,,MINDEN egy szülinappal kezdődött" című könyvem második felvonása szóval ha azt nem láttad ezelőtt mindenképp lesd meg,hogy tisztában legyél mindennel ami ebben a könyvben történik majd. Jó szórakozást!✨