Mint mindíg, most is a legmélyebb pillanataimban fordulok az íráshoz. Mikor elkezdődött a nyár, friss és boldog hangulattam álltam felé, gondolva hogy a mentalitásomból adódóan minden jól alakul, viszont augusztus kezdetére már semmi nem volt ami kézzel fogható és jóvá tenné a nyaram. Kezdetén a koncertek és a bulik miatt Istennek éreztem magam, aztán meg ismertem egy lányt, akivel még most is el tudnám képzelni a jövőbeli 1-2évem.
Kis előzmény és okosítás gyanánt :
Van egy kedved barátom, nevezzük most jánosnak. Jelenleg 17éves, én 16. Kb 1 éve kezdtünk el összejárni/barátkozni is így szoros kötelék alakukt ki köztünk. Sokszor buta cselekedetekkel tudta kifejezni a hunorát, de még szeretetés is. Mint mindenkinek, neki sem volt a legfényesebb családi helyzete. Az apja Németországban dolgozik, nem túl sokat jár haza, az anyja egy hatalmas fasz, a testvéreiről nem igazán tudok rosszatt írni, velem kedvesek. Minden rossz akkor kezdődött nála mikor az apja kiment külföldre. Mikor haza jött, kiderült hogy egy áll facebookból csakozik, szóval félre lépett, nem csoda hiszen egy meglett férfi és sokáig nő nélkül van kint. Nem sokaal később kiderült, hogy az anyja is félre lépett. Mind kettő hibás volt, csak az volt a felállás, hogy az anyja állandóan verbálisan bántalmazta jánost. Rengeteg dologról tudnék mesélni, minden problémánkat megosztottuk a másikkal. Ez a verbális bántalmazás odáig fajult így nyárra, hogy János nem tudta tovább folytatni, és elment Budapestre a nagymamájához, és mind ezt egyik napról a másikra. Kikísértük a buszmegállóig, és ezekkel a szavakkal illettem, mikor még el sem ment, de már hiányoltam : Figyelj barátom, még ha te nem is hiszel benne, az én Istenem kísérjen végig utadon, és ha letévednél az általad kijelölt ösvényről, akkor vezessen vissza épségben. Ne hagyd hogy manipuláljanak és kihasználjanak, a szívemben mindíg kettő helyet foglalok neked, majd megöleltem és végig néztem ahogy elmegy a busz...
Hazafelé úgy ballagtam mintha hiányozna belőlem valami, és az a valami ő volt, de ez az érzés mai napig nem távozott belőlem.
Véleményem szerint, a legjobb barátod elvesztésénél nincs rosszabb dolog a világon. Már semmi nem lesz ugyan olyan, és ezt te is jól tudod. Próbálom játszani magan mindenki előtt, mondván : "kurva jól vagyok" de ez mostmár nem jön össze. Minden nap úgy kelek fel, hogy értelmetlen felébrednem, mert egyszerűen nem vagyok boldog, és belefáradtam az élet kihívásaiba, amikre eddig nagy ívben kikerültem.
Tisztelkek ha ezt végig tudtad olvasni. Remélem nem kell a közeljövőben megint írnom..
(A helyesírási hibákért elnézést, telefonról írok alvás előtt.)
