Gyűlöltem magam azért, hogy elég figyelmetlen voltam, hogy ne vegyem észre, hogy teljesen kifutottam minden kajából, és igy reggel arra kényszerültem, hogy el menjek a boltba. A tegnap történtek eléggé feldúltak, leginkább a tény, hogy valakinek sikerült újra alkotni azt a szuperszérumot. A vérminták kimutatták, hogy az új szérum szinte teljesen megegyezik a régivel, azonban mivel csak vérben tudták kimutatni, a teljes összetételét nem tudták megállapítani. A jó kis szuper katona recept meghalt Dr. Erskinnel együtt.
A bolt az utcám végén volt, alig száz méter séta, de a tegnap kiszívta minden energiámat, és még ezt is hatalmas megerőltetésnek éreztem. De hát éhen halni se akarok, szóval ez van. Belépve köszöntöm az eladónak, majd a cukor felé vettem az irányt. Ugyanazt azt a márkát akartam venni, amit mindig is, és amiből szerencsémre még maradt egy. Balszerencsémre pedig a legfelső polcon volt. Körülnéztem, hogy látni fogja - e valaki, hogy mennyire erőlködök, hogy felérjek, de nem láttam senkit. Kinyúltam, próbáltam megragadni, de amikor hozzáértem véletlenül beljebb löktem. Idegesen fújtattam, majd visszaléptem. Mikor felnéztem már alig láttam a zacskót, hátra kellett mennem egészen addig, hogy a hátam beleütközött a mögöttem lévő polcra.
Épp készültem elmenni, amikor észrevettem, hogy valaki felém sétált. Azonnal felismertem őt : John Walker, az új Kapitány. Úgy nézett ki, mint aki egyenesen felém halad, és kezdtem pánikba esni. Lehetetlen, hogy tudja ki vagyok. Tegnap sem ismert fel, ma sem kellene, kivéve ha kutatott utánam, ami pedig azt jelentené, hogy nem vagyok biztonságban. Annak ellenére, hogy az egész szerep lényege, hogy biztonságot és védelmet nyújtson az embereknek, nekem kurvára feláll a hátamon a szőr tőle. Amiatt is aggódom, hogy nem hoztam magammal semmilyen fegyvert baj esetére : a pisztolyomat a dzsekim alatt szoktam tartani egy bőr övre rögzítve, a sokkolót, amit Samtól kaptam pedig a zsebemben szokott lenni, hogy mindig kéznél legyen. Most viszont teljesen fegyvertelenül álltam, és megfagyva álltam.
A férfi végig rám nézett ahogy egy közelebb ért, majd a cukrospolc elé érve felé fordult, levette a csomagot amit én oly elszántan próbáltam megszerezni pár perccel ezelőtt. Most, hogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy nem az Amerika Kapitány öltözékben van, hanem egy egyszerű olívaszínú őszikabátban, és fekete farmerben. Fura vagy igy látni, normálisnak és kevésbe fenyegető hatást kölcsönzött neki a mindennapi öltözék. Sőt még azt is mondanám, hogy kicsit jól is néz ki.
Újra felém fordult, majd odanyomta a cukrot a kezembe. Mosolyra húzta a száját, én pedig próbáltam viszonozni, azonban nem tudom mennyire sikerült elrejtenem a félelmemet. "Köszönöm." dünnyögtem, és a kassza felé vettem az irányt, már majdnem futottam. Úgy döntöttem, hogy majd este eljövök a még egyszer, annyire nem is kell most semmit vennem. Fizettem, majd felhívtam Samet amikor úgy éreztem elég messzire értem, hogy John ne halljon. Tudom, hogy Stevevel ellentétben ő nem volt szuperkatona, csak egy átlagos ember, de nem akartam kockáztatni. A második csörgésre vette fel a a telefont. "Épp most futottam össze a barátoddal a boltban." szóltam bele köszönés nélkül. Sam egy pillanatig hallgatott, én meg azt hittem, hogy letette a telefont, de aztán újra megszólalt "Buckyval? Mit csináltok ott?" kérdezte, én pedig eldöntöttem, hogy soha nem fogok több szarkasztikus poént elsütni Sammel. "Istenem, csak vicceltem. John Walkerrel találkoztam."
"Mit csinált ott?" el se hittem, hogy komolyan kérdezi. "Nem tudom, jógázott vagy valami." hallottam a hogy sóhajt a vonal túlsó végén, és bevallom, lehet kicsit túl goromba voltam. "El kell mondanom valamit." hallgattam, ezzel jeleztem, hogy nyugodtan beszéljen. "Ma reggel .... Bucky kiszabadított egy terroristát a börtönből." hát ez megint egy olyan információ bomba volt, amihez az adott időnél több kell, hogy felfogjam. "Te tudtál erről?" kérdezte, nekem pedig ezen a ponton teljesen leállt az agyműködésem. Mi történik itt egyáltalán? "Mi van?" nem valami szofisztikus, de csak ennyit tudtam kinyögni a hallottak után. "Bucky elmondta neked mit fog csinálni?" minden egyes szóval amit kimondott egyre jobban összezavarodtam, de ebben a pillanatban kicsit mellkason ütött, amit Sam mondott. "Mit gondolsz ki vagyok én, két napja ismerem! " nem akartam kifakadni, de őszintén bántott, hogy Sam ennyire nem bizott bennem. Szörnyen éreztem magam, amiért Sam azt gondolja igy elárulnám, amikor szinte ő az egyetlen személy akit a családomnak mondhatok. "Nem tudom, tegnap még elég közel álltatok egymáshoz."
