A maffia hölgyei

2.rész Saját feladat

Kicsit nehezemre esett felfogni,hogy mégis mi történt. Most bevettek egy női egyletbe?  Hogy jöttek rá hogy én kellek nekik? Egyáltalán kellek nekik?

-Liza, holnap infókat fogsz gyüjteni Nagy Istvánról akit ki fogunk rabolni és megölni-mondta nyugodt hangon a főnököm. Kicsit nagyon meglepődtem a szavain. Akkor igen. 

Kb hajnali 2-kor elmentünk aludni. Nem volt mindenkinek külön szoba. Mindenki volt valakivel. Kivéve Csengét, mert ő a főnök. Én megkaptam Rékát akitől még mindig rettegek. Néha csak áll és néz. Előre engedtem zuhanyozni. Nem szól hozzám. Mintha haragudna, pedig nincs oka rá. Ahogy észre vettem, mindenkivel ilyen. Mikor kijött a fürdőből, vizes hajjal rám nézett-Mehetsz-mondta egyhangúan. Most nekem mondta? Akkor még is tud beszélni. Kicsit örültem neki. Bólintottam és bementem. Nehéz felfogni a helyzetem, de valahogy meg kell értenem. Holnap feladatom van, úgyhogy ki kell pihennem magam. Vettem egy gyors forró zuhanyt és már mentem is aludni. Volt bennem egy enyhe félelem, hogy Réka álmomban megkésel, de ez szerencsére nem történt meg. Amit Dodótól kaptam pizsit és ruhákat mind tökéletesek és kényelmesek. Pont az én stílusom. Reggel félve lépkedtem ki a konyhába, ahol Réka nekem is csinált kávét. Elmosolyogtam. Tehát akkor nem utál.  Felöltöztem és kimentem a többiekhez. Páran cigiztek, köztük szobatársam is. 

-Lizus-lépett elém Mira-ez egy kontaklencse, amin keresztül látom azt amit te. Ha megkérlek felteszed?-nyomott a kezembe egy dobozkát.

-Persze-vettem a kezembe.

-Mindannyian látni fogjuk amit te-lépett komoly fejjel hozzám Helga. Na ő nagyon szimpi. Nem mintha a többiek nem lennének. Ők is csak Réka. Igen tőle szerintem még más is fél nem csak én.

Fél órám volt Nagy István cége elé érni.  Ő volt a régi főnököm.  Csenge mondta, hogy egy csomó nő és lány lett traumatizálva miatta. Szerintem is megérdemli amit csinálni fogunk. Amint beléptem a kontaklencsét Mira aktiválta. Féltem, sőt rettegtem, de ez életem legizgisebb munkája. A szív verésemet a fejemben éreztem, de beléptem. A barna váll aláig érő hajamon egy vörös paróka volt. Ott már engem mindenki ismert, hiszen ott dolgoztam, de Dodó álltal teljesen más nővé váltam. A magassarkúm kopogása törte meg a csendet. A recepción ülők a tekintetüket rám vetették. Egy mosolyt alakítottam az arcomra. Megcéloztam a recepciót.

-Jó napot-mosolyogtam a nőre-István urat keresem

-Ömm most szüneten van, de az irodájában megvárhatja-mosolygott vissza a nő. Megköszöntem és már indultam is. Nem mintha nem ismerném a járást. Megvártam amíg egy férfi mellém nem ér hogy felvezessen. Még mielőtt jönne a kérdés, hogy Liza te miért nem ismered Istvánt hogy mikor mit csinál, hogyha itt dolgoztál? Erre a válasz az, hogy én egy irodájában dolgoztam és semmit sem tudtam róla. Intéztem az ügyeit de az, hogy mit csinál és mikor arról fogalmam sincs. Infót adtam le neki más cégekről, akiket le akart húzni. Most viszont vissza rám. Egy liftbe tessékelt a férfi.

-Ha a lift felért a folyosó végén van az iroda-mondta és már távozott is. Gondolatban nevettem egyet. Hogy lehetnek ilyen óvatlanok? Amint a lift felért eszembe jutott Csenge gyors talpalója. A kamerák után kezdtem kutatni amit meg is találtam. Nem szugeráltam sokáig, így tovább mentem.