Mielőtt megismertelek {Valahol Európában ff.}

Az otthonunk

Hosszú szemszöge:

Visszamentünk a dombra a várba, de eléggé meglepődtünk, amikor a férfit nem találtuk ott. Éva elém futott, én meg megsimítottam az arcát.

- Az öreg hol van? - kérdezte Csóró.

- Elment pálinkát venni. - Éva hangjából kihallatszódott, hogy keserűen gondol vissza az eseményre. - De megígérte, hogy visszajön...

- Ahj, persze hogy megígérte! - vágott vissza ingerülten Ficsúr.

- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdeztem, és éreztem hogy baj lesz.

- Azt, hogy persze, hogy megígéri ilyen libáknak, mint te! - vágta Éva arcába. 

Csönd lett hirtelen, mindenki figyelte, hogy mit fog reagálni a lány.

- Ezt nem tűröm el! - suttogta, és felpofozta Ficsúrt. 

Az döbbenten nézett vissza rá.

- Te megpofoztál, pipikém! - neki akart ugrani, viszont én lefogtam. 

De sok időnk nem volt cseverészni, mert hirtelen lövéseket hallottunk, és bejöttek a katonák. Mindenkit magam mögé tereltem, és onnan bámultam a főhadnagy arcába. Gúnyosan nézett végig rajtunk.

Éva szemszöge:

A főhadnagynak kinéző férfi lelökte Hosszút a padlóra.

- Olvasd csak mi van ideírva! - egy papírt dugott az orra alá, de ő nem olvasta el. 

- Nem tudsz olvasni? - ciccegett lesajnálóan a főhadnagy.

- Nem nem tud, csak nem akar! - néztem dühösen a szemébe. 

Odajött hozzám, megfogta az arcomat, és maga felé húzta.

- Kurvád is van, mi? - célozta Hosszúnak, aki hátulról elrántotta tőlem a férfit.

- Hagyja őt békén! - kiáltotta fájdalmasan Hosszú, mert a főhadnagy gyomron vágta puskacsővel.

Ekkor bejött Simon Péter.

- Nézzen ide, kedves Vince. Ez egy rendelet arról, hogy ezeknek a gyerekeknek - ránk nézett. -, akik hontalanok, mostantól ez az elhagyatott vár az otthonuk.

Összenéztünk. Igaz lenne? Mostantól ez az otthonunk? Ujjongani kezdtünk. Vince odalépett Simon Péterhez.

- És ugyan ki írta alá ezt a rendeletet?

- Valaki, akit maga úgy hívna, hatóság. - nézett vissza rá merészen az öreg. 

Erre Vince meghunyászkodott, és a katonáival együtt eltűnt. Ekkor beszaladt egy férfi, aki a tisztekkel jött.

- Jöjjenek, jöjjenek gyorsan! Fent találtam - azzal lehelyezte a földre Kuksi testét.

- Ne!

- Kuksi!

- Nem! - sikoltott Pötyi, és odarakta a babáját Kuksi kezébe. 

Ekkor ő gyenge hangon megszólalt.

- Fiú nem játszik babákkal - fellélegeztünk. 

Megérintettem a homlokát, Hosszúval összenéztünk.

- Lázas.

- Fiúnak adom babát. - válaszolta tüntetően a kislány.

- Ez itt... - törte meg a gyászos csendet Hosszú. - ez itt most már az otthonunk! - kiáltott fel, felemelt, és megpörgetett a levegőben. 

Mindenki éljenezni és ujjongani kezdett. 

Másnap eltemettük Kuksit. 

Többé nem kellett menekülnünk.