petrichor // (kozume kenma) // oneshots?

should I keep you?

!! nem olvastam a haikyuu mangát, így nem tudom mi fog történni, ha kenmáék felnőnek. minden az én kitalációm (legalábbis a történet, illetve a karakterek) !!

- Kenma, siess már, elkésünk!
Felfutottam az emeletre, hogy lássam, mit művel még ez a barom. Berontottam a hálószobába, ahol megláttam a férfit, aki a férjemnek meri hívni magát, úgy, hogy egy nyakkendőt se tud megkötni.
- Istenem, még a fiad is megtudja kötni egyedül! - hordtam le. Leszegte a fejét, és karba tett kézzel nézte, ahogy villámgyorsan megkötöm neki a nyakkendőjét. - Na, gyerünk!
Elindultunk. Ma van Tenma első napja alsó-középben, ezért úgy gondoltuk, hogy megóvjuk a tokiói metrók tömegétől, illetve az éppen szakadó esőtől. Igazából, lehet nem kellett volna Kenmára ráerőszakolni a kiöltözést, hiszen csak kitesszük az iskola előtt, és húzunk haza. Persze előtte még megfojtuk az öleléseinkkel, és figyelmeztetjük az összes lehetséges tragédiára, amit jobb, ha elkerül. Egy baleset miatt - amiről nem beszélünk -, elég hamar megszületett. Még az iskolát se fejeztük be. És utána ki is rúgtak minket, így a maradék tanulni valót magamtól kutattam ki, és tanultam meg. Kenmából streamer lett, belőlem meg kis nyamvadt virágkötő, illetve van egy részmunkaidős állásom egy kávézóban. Ezzel a fizetéssel vettünk két éve végre egy kertesházat Tokió szélén, hogy tudjak virágokat termeszteni. Most meg semmi nem számít, csakhogy legyen ételünk, kitudjuk fizetni a számlákat, és eltarthassuk a gyereket.
A haza vezető úton beállt a nagy, kínos csend a kicsi Toyotában. Egyikünk se szeret nagyon beszélgetni csak úgy cél nélkül. De mostanában azt kívánom, bárcsak sose esne lehetőségünk a beszélgetésre. Igen, összeházasodtunk őt éve, és egyáltalán nem gondoltunk arra, hogy ki mit érez a másik iránt. Csak a gyerek érdekeit néztük, hiszen egyikünk se született fényes családi viszonyba. És amíg Tenma nem lett önállóbb, az egész napot vele töltöttük, így lefoglalta a figyelmünket egymásról. Én kitartottam amellett, hogy a világ egyik legokosabb emberét nevelem fel, így amióta beszélni kezdett, állandóan tanítottam különböző dolgokra. Mindent amit nem értett, a legkisebb kis információt is átadtam neki. Aztán az apja valamennyire jó testben tartotta, és inkább ő tett arról, hogy a fiúnak több szociális élete legyen mint nekünk. De aztán egyszer, mikor már önmagától is tökéletesen megcsinált mindent és tanult, nem volt ami elvonja a figyelmünket. Próbáltunk időt tölteni egymással, de már mindent annyira untunk, hogy mentünk a magunk dolgára. Próbálom menteni a kapcsolatot legalább addig amíg Tenma felnőtt nem lesz, vagy nem talál valakit a helyünkre. Viszont Kenmát se most, se később nem lesz szívem megtartani, se eldobni. Így minden rajta múlik majd. Hiszen, ha engem megkérdeznének, hogy szeretem e, a válasz egyértelműen igen lenne, hisz a látszatot tartani kell. De ha én kérdezem magam, az teljesen más téma. A válasz inkább az lenne, hogy a büszkeségemnek szüksége van rá.

- Haru? - hallottam meg hirtelen Kenma hangját. - Miért nem válunk el?
- He? - valamit biztos félre hallottam. Ez olvas a gondolataimban? Vagy csak ugyanazt gondolja mint én? Ajjaj, ha már ketten vagyunk, az veszélyes.
- Azt kérdeztem, hogy miért nem válunk el.
Á, szóval jól hallottam.
- Szerinted el kellene válnunk? - talán tényleg megunt. Azért én még bírnám vele... Sőt, ha kell inkább leélem veke az egész életem, minthogy a fiam elvált szülőkkel éljen!
- Mi okunk van együtt maradni? - fordította rám a figyelmét ami ahhoz vezetett, hogy majdnem elütött egy idős hölgyet.
- Az utat nézd! - szidtam le. Á, ez is egy ok lehet. - Mi okunk van szétmenni?
- Ne értsd félre, nincs bajom veled, csak... Úgy eltávolodtunk, amióta Tenma nagyobb. - már szinte suttogta
- Ezért kell még egy kicsit kibírnunk, Kenma. - nem akartam említeni neki, hogy ő mondta, hogy tartsuk meg a gyereket, hiszen akkor még talán balesetezünk is ma. Idézem mit mondott Tenma öt éves korában, amikor ilyenekről volt szó: "Minden áron együtt kell maradnunk, hogy ne legyen olyan gyerekkora mint nekünk volt. Ha még a fiatal éveink ezzel is mennek majd el.", illetve, amikor Tenma megszületett: "Én ezt a gyereket sose fogom megbánni". Mivan, most talán megbánta?
Hirtelen leparkolt a kocsival egy rámenes előtt amin meglepődtem, de nem aztán megszólalt.
- Muszáj volt megállnom. - nézett rám. - Haru, tudom, hogy ez a kötelességünk, de én nem vagyok tisztességes. - nagyon küszködött szegény, ide éreztem azt a feszült kisugárzást. - Haru... - elkezdett sírni. Na mivan, most meg miért sír?  Nem gyakran látni őt sírni. Életemben alig háromszor láttam, a mostanit beleértve.
- Na, na, mi a baj? Jajj, istenem, miért nem mondtad el otthon? - megrázta a fejét. Jó sok ötletem van róla, mit szeretne közölni, de nekik kell kimondania. - Jó, na, ne sírj!  - mindig is rossz voltam a vígasztalásban, így csak annyira tellett, hogy átnyújtsak neki egy zsebkendőt. Ő azt elfogadta, és letörölte a könnyeit, de csak meg hangosabban kezdett el sírni. Már éppen azon gondolkoztam, hogy kiszállok a kocsiból és itthagyom. Viszont a kíváncsiságom miatt ülve maradtam, és csendesen megvártam, hogy abbahagyja. Sose szerettem amikor előttem sírnak.
Kenma megnyugodott, és úgy látszott, végre kimondja, mi nyomja a lelkét.
- Haruka... - a nagy sírástól a hangja még gyengült volt kicsit, de úgy látszott, hogy nem sokára újra rátör a zokogás. - Én... Megcsaltalak.
- Jaj, istenem, és ezért kell ekkora bömbölést leművelni?!? Várható volt, hogy valamelyikünk előbb-utóbb félrelép. - nem, nem volt. Számítottam erre is, de nem annyira. Igazából, én is a sírás szélén voltam, de a jól megedződött színészi képességeim megvédtek tőle. És az, hogy Kenmában volt annyi kurázsi, hogy elmondja, megijesztett. Ő nem menekült, mint én tettem volna. Mondd csak, kedves Kenma -aki majdnem egész életemben mellettem volt-, megtartsalak e? Elviseljem a szégyent, hogy megcsaltak? Ráadásul, hogy azokkal a könnyekkel a szemedben tártad ki e szánalmas titkot nekem? Elpanaszolhattad volna e szörnyű tetted Kuroo-nak, aki tudott volna neked tanácsot adni. Ehelyett te elmondtad ezt nekem. Kissé szánalmas vagy, de mondd, kivánhatnék e nálad jobbat? Kivánhatna e a kicsi Tenma jobb apát?
Kenma elmesélte nekem az esetet.
Egy kis iszogatást szerveztek a streamer haverjaival, és lányok is mentek.
Kenma sose bírta jól az alkoholt, és ennek hála egy pár pohár koktéltól elvesztette az irányítást, és az egyik lány rámászott. Nem ment bele a részletekbe, hiszen nem emlékszik rá teljesen, de azt mondta az biztos, hogy kétszer is lefeküdt vele.
Miután mindketten túltettük magunkat rajta, és megbeszéltük, hogy senki más nem tudja meg, ő meg le rendezi a csajjal végre hazaértünk.
Én megkötöttem pár virágot, Kenma fellőtt egy streamet, és már mentünk is Tenmáért. Útközben hallgattuk a beszédet, arról, hogy mi történt vele az iskolában.
Végül Kenmával teljesen lerendeztük az esetet, és talán közelebb is kerültünk, vagy csak látszólag. Később még volt pár kellemetlen esetünk, amikor a gyerekkel együtt találkoztunk a csajjal, aki rámászott Kenmára. Megpróbált megállatani minket az utcán, de beszaladtunk egy boltba. Később személyesen eljött a házunkhoz, és azt mondta, hogy kössek virágot a saját temetésemre, majd önmaga csapta be az ajtót. Az eset óta nem streamelt, de folyamatosan felkereste Kenmát, abból az okból, hogy hagyjon ott engem, és menjen hozzá, kezdjenek egy új életet. Olyan alkalom is volt, hogy hamisított egy apasági tesztet Kenma nevével, és azt mondta, hogy babát vár. De nem ez volt az egyetlen ilyen nő.

Author: lol fogalmam nincs ezt miért írtam meg ezt a szart de késztetést éreztem rá