Boldogságom virága
Kinyitotta szirmait
S árassza illatát magából
A messzi kék égig.
Arra száll a sok bogár
S elmennek mellette
Nem igaztja őket
Szépségének ereje.
Arra megy egy kis madár is
Egészen apró, picike
Gyönge szárnya elfárad
S lehull a földre.
Boldogságom kék virága
Föléje hajol csendesen
S megvédi a kis madarat
A rét ezer veszélyével szemben.
Arra jár a kék katica
S ámulva bámulja
Mily kedves a kis virágtól
A madárka oltalma.
Úgy döntött, hogy elviszi
Más tájakra mit itt látott,
Mert szemében a szeretet
Szikrája fellobogott.
Estére a kis madár
Kipihente magát
S csodálkozva látta
A kék virág oltalmát.
Apró szárnyát megemelte
S verdeset vele párat,
De felszállni nem mert, s nem is akart
Hálája még visszatartotta.
De a virág nem kellt fel
Békésen szundikált
Ám álmában sem hagyott fel
Az oltalom nyújtásával.
Odabújt hozzá a kis madár
S halk köszönömöt súgott
Majd követte a kék virágot
S ő is újból elaludt.
Reggel az ébredő napsugár
Így talált reájuk
Egymáshoz bújva látta meg
A madarat s a kék virágot.
Innentől kezdve a kis madár
Mindig vissza szállot,
Mert új otthont lelt a virág által
S benne egy igaz barátot.
Felnézett a kék virágra
S hasonlítani akart rá
Így fehér szárnyait leváltotta
És ezentúl kékben járt.
Örömében a kék virág
A sírás szélén állt,
De nem engedte meg magának
Csak egy csúnya pillantást.
De jól tudta a kis madár,
Hogy büszke rá a kék virág
S nem engedik el a másikat
Amíg a világ még világ.
