hogyha sötétedik és végre este lesz
olyankor, csakis olyankor merek rád gondolni.
olyankor nem tűnik bűnnek, pedig tudom,
hogy nem szabadna, mert csak a saját szívem tépem ki.
de olyankor megengedem magamnak,
hogy kicsit kínozzam magam és nem fogok hazudni
jól esik.
elringatom magam abban a tudatban, hogy
még mindig ugyanaz minden és
megpróbálom a szívemet becsapni
a szerelmeddel, mert csak úgy tudok elaludni.
csak abban a tudatban, hogy elképzelem
ahogy mellettem fekszel
és csendben szuszogsz, én pedig csak elmélkedek.
mikor behunyom a szemem,
azt akarom érezni, ahogyan épp oldalra fordulsz
és a karod átdobod rajtam -
szinte érzem a súlyát a derekamon.
így verem át magam minden este,
abban a tudatban ringatózva,
hogy te még vagy nekem
és hogy szeretsz.
szeretném ezt hinni.
és ezt is fogom.
különben nem tudok elaludni.
YOU ARE READING
kavargó
Poetryszia! rengeteg minden történik velem, remélem, veled is. van, hogy annyira boldog vagyok, hogy minden lehetséges, és olyankor a szívem tele van a mindennel. van, amikor úgy érzem, hogy betemet ez a hatalmas világ, és bármerre fordulok, nem tudok egy...
