- Jó reggelt, drága Miya – szólalt meg újra a hang.
Továbbra is a hang tulajdonosát figyeltem, és màr tényleg az ájulás határán vagyok.
- Honnan tudod a nevem? – kérdeztem a fiúra.
- Hát nem nehéz kitalálni. Az ajtódra az van akasztva, hogy "Miya", a faladon ugyancsak az található, hogy "Miya", és ennek a rajzos könyvnek a boritóján az található, hogy "Miya". Más kérdés? – nézett rám a fiú.
- N-nincs... – válaszoltam megdöbbenve
- Várj, azt mondtad, hogy rajzos könyv? – kérdeztem a fiútól. Istenem! Megtalálta volna a mangám? De mégis hogyan került hozzá? Hiszen a bátyám elvette.
- Igen. De nem értem a képeket. Elég furcsák... – nézett bele a mangába.
- Várj, ne nézd meg! – próbáltam megállítani, de már nem sikerült.
- Ez meg mi? – forditotta felém a lapot, majd mutani kezdett rajta.
- Semmi! Add vissza! – kirántottam a kezéből a könyvet, majd magamhoz szoritottam.
- Hé, perverz kiscsaj. Miért vagyok én abban a könyvben a szőkével egy ágyban, meztelenül? – kérdezte újból a fiú.
- Hát... –erre nem tudtam mit válaszolni.
- Nem tudom...? – vakartam a tarkóm, egy kínos mosoly kíséretében.
- Nem tudod... – nézett rám a fiú. - Perverz csaj, hol van itt a konyha, éhen halok. – kérdezte a fiú, majd az ajtóm felé igyekezett.
- Várj! Nem mehetsz ki! Majd én hozok fel valami kaját. – futottam a fiú után.
- Rendben, de ne valami szart hozz. – ült vissza az ágyra, én pedig kiléptem az ajtón.
Na jó! Ez hihetetlen! – gondoltam magamban, majd a becsukott ajtóhoz döltem. Ez egyszerűen lehetetlen!
Gondolatmenetemből a bátyám szakitott ki.
- Hát te meg? Mit állsz itt? – kérdezte a fiú.
- S-semmit, csak éppen a konyhába tartok, és azon gondolkodtam, hogy mit kéne enni.
- Ja, most jut eszembe. Hova tünt a manga, amit a tegnap elkoboztam? – kérdezte a bátyám. Na most mit mondjak? Hiszen az a manga a szobámban van, és nincs egyedül.
- A szobámban! – jelentettem ki. - De várj, mindjárt kihozom. – benyitottam a szobámba, éppen csak résnyire, hogy beférjek, majd becsuktam és kulcsra zártam.
- Hát te meg? Kész a kaja? – kérdezte az ágyon fekvő fiú.
- Nem, még nincs. Csak ezért jöttem. – emeltem fel az ágyamon heverő könyvecskét.
- Felőlem. Unatkozol főzés közben, perverzke? – kérdezte a fiú.
- Nem, a bátyámnak kell! – jelentettem ki, majd épp az ajtó felé indultam, amikor megszólalt.
- Szóval itt nálatok mindenki ilyen kis perverz? – kérdezte a fiú.
- Nem. De én most megyek. – ezzel kiléptem a szobából. - Tessék, nálad jobb helyen lesz! – adtam oda a fiúnak, aki csak döbbenten figyelte, ahogy lemegyek a lépcsőn.
------------------
- Megjöttem! – léptem be a szobába. Majd megláttam hogy a szobában lévő fiú éppen a cuccimat nézte át. - Hé! Te...te meg mit csinálsz? Nem kutakodhatsz csak úgy mások holmijai között.
- Áh, hogy végre megjöttél. Mondd csak, mit hoztál? – tette le az éppen kezében tartott tárgyat.
- Egy kis soba-t. – raktam le a szobában lévő asztalra. - Megyfelel? – néztem a szemébe
- Jó lesz. – ült le az asztal elé.
- Én most elmegyek a suliba, addig kérlek ne hagyd el a szobám, és ne kutakodj. – mondtam a fiúnak, aki éppen evett.
- Rendben, és miért is nem mehetek ki? – kiváncsiskodott.
- Mert nem akarom, hogy meglásson téged a bátyám. Akkor én most megyek, különben el fogok késni – nyitottam ki az ajtót, majd kimentem rajta, és elindultam az iskolába.
