Az elszakított húr {Sasunaru} part 2

6.

/Sasuke szemszögéből/
Nem tudom mitévő legyek. Ahogy a tekintetem a padlóra dermed addig Naruto egy tapottat sem mozdul a szorításból.
- kérlek Naruto...mondj valamit....
Hallom, ahogy nagy levegőt vesz. De akkor miért nem szólal meg a kibaszott életbe...
-Naruto megbolomdulok, ha nem kapok választ válaszolj a rohadt életbe. Nem bírtam tovább. A szemem könnybe lábad és a hangom is elcsuklik. Nem hiszem el, sziszegem negyed hangossan.

•Sasuke...Hallom az erős és magabiztos hangját miszerint kicsit sem érinti meg a kérdés.
• Ne haragudj, hogy ezt mondom..de ennyi idő eltelte után, erre nem állsz még készen.

Egy világ dőlt össze bennem. Olyan érzés mintha a padló alattam forró ragadós mocsárrá válna ami húz egyre jobban lefelé. A szívem mintha kihagyna egy ütemet és az agyam megszüntette a körülöttem lévő hangokat. Látom, hogy Naruto beszél hozzám de az összetörtségtől nem hallom mit és mi jelleggel. A szenem cikázik a jobb szemérő a balra és sebesen fürkészem a tapintatlan pillantását. Most hazudik? Azért nem érinti meg a dolog? Vagy...igazat mond és azért vág ilyen fejet? De ha megtörtént...akkor miért jött vissza hozzám?

Egy hatalmas pofonra leszek figyelmes. A pofon súlya akkorát üt rajtam, hogy a padlóra cseperedek. A könnyek zivatar formájában estek ki mellém a szememből. Ez a hatalmas üresség, és félelem hirtelen tonnányi méreggé válik. Betelt a pohár.

- AZT HISZED VISSZA JÖHETSZ ÉS CSAK ÚGY SZÓRAKOZHATSZ VELEM? ÉVEK ÓTA VÁRTALAK ÉS TE ANNYIT NEM TUDSZ BENYÖGNI LEFEKÜDTÉL E MÁSSAL? ENNYIT SEM ÉREK NEKED? ENNYIT SZÁMÍTOTT, HOGY VÁRTAM RÁD? Sírtam. Éreztem, ahogy a könnyek potyognak a szememből.

• Sasuke...

- NEM KÉREM ABBÓL, HOGY FOLYTON AZT MONDOGASD: NEM VAGY ERRE FELKÉSZÜLVE. KÉLZELD RÁD SEM VOLTAM FELKÉSZÜLVE. ARRA, HOGY EGYSZERCSAK VISSZA JÖSSZ.
- vártam, vártam és csak vártam, a bizonytalanban attól félve, hogy sosem látlak többe. Ahogy sírtam, és kiordítottam a magamban lévő fájdalmat addig Naruto csak magy szemekkel döbbenten nézett rám. De ez megváltozott.

• Hagyd abba. Megszólalt és immár a fejét ő is a padlóra szegeszte.
• Hagyd abba te idióta mert fingod sincs mit éltám át az évek alatt..SZERINTED HA NEM SZÁMÍTANÁL VISSZA JÖTTEM VOLNA? Hiba volt, hogy vissga jötte.... tönkre teszlek pedig csak az önzőségem vezérelt miszerint nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzád...
Elhallgatott. Lassan felemeltem a fejem és ránéztem. Nem láttam milyen képet vág. Legszivesebben egy nagy pofont adnék neki a hirtelen eltűnése miatt.

De mi az ami ennyire megviselte?