A nevem Gilberg Monica, egy átlagos lány. Vagyis, ha az nem átlagos akkor nem teljesen, mert leszbikus vagyok. Barátnőm nincsen, mert akikkel jártam azok kívűl gyönyörűek voltak, de belül rohadtak. Tudni kell rólam, hogy nekem nemcsak a külső nagyon fontos, hanem a belső is. Szeretek zenét hallgatni, sétálni a természetben, élvezni a madarak zenéjét, a szél fúvását. Na de ennyit magamról.
Új iskolába fogok járni, mert költöztünk. Sajnálom, mert szerettem abba az iskolába járni, de én optimista vagyok, ebben az új suliban is biztos, hogy találok majd barátokat és jól fogom érezni magam. Szorgalmas vagyok, ígyhát a tanulással sem lesz gond.
Hétfő reggel volt. Készültem az új suliba ahova anya is elkísér, mert beszélni fog az igazgatóval. Elfelejtettük az iskolalátogatásit kitöltetni a családi pótlékhoz.
- Gyere már Monica, elkésünk
- Megyek anya csak még sminkelek
- Jó, de siess, elfogunk késni, miért tart nálad egy készülődés órákig?Anya már siettetett meg nem örült neki, hogy én még mindig készülődök, mivel nálam egy órán át tart mire elkészülök és szegény már nem nagyon bírja.
- Jövök! -Kiabáltam anyának
- Gyere!Mikor leértem rám nézett anya, végig mért, és széles mosollyal az arcán így szólt:
- Gyönyörű vagy édesem
- Te még gyönyörűbb - Vágtam rá még szélesebb mosollyal vissza. Anya ettől elpirult, mint mindig. Mindig ezt mondom neki amikor megdícsér. Nem csak mondom, így is gondolom. Mert amit én kimondok azt úgy is gondolom.Körülbelül fél órás út után mindketten kiszálltunk az autóból és az iskola felé vettük az irányt. Egy minimális izgulás volt bennem az új iskola miatt. Úgy gondoltam ez ilyen természetes dolog ilyenkor mikor új dolog történik az emberrel.
Bementünk az iskolába és egyből keresni kezdtük a titkárságot. Én balra fordultam és észrevettem, hogy egy ajtó fölé nagy betűkkel ki van írva, hogy TITKÁRSÁG. Szóltam anyának és arra vettük az irányt. Mikor odaértünk az ajtóhoz anya bekopogott. Nem kellett sokáig, mert pár másodperc múlva már hallatszódott is hogy - Gyere.Bementünk, becsuktuk magunk mögött az ajtót és anya belekezdett:
- Jó napot kívánok. Hoztuk az iskolalátogatási papírt, kérem töltsék ki nekünk.
- Jó napot kívánok. Rendben, kérem szépen a lapot.
Amikor elintéztük kijöttünk az ajtón és megkerestük az igazgatót aki remélhetőleg tudja hova kell mennem. Kicsi sétálgatások után megpillantottunk egy ajtót ami fölé nagy betűkkel ki volt írva, hogy IGAZGATÓI IRODA. Arra is vettük az irányt. Mikor már majdnem odaértünk nyitották ki az ajtót. Egy magas férfi jött ki aki szerintem az igazgató lehetett.Megbeszéltünk mindent, éppen az osztálytermemben ülök és nézem a többi diákot
akik beszélgetnek egymással, röhögcsélnek, mintha ezer éve ismernék egymást. Szeretek egyedül is lenni meg biztos szerzek majd barátokat csak idő kell. Elvoltam én magamba, telefonoztam. Elvoltam merülve a telefonomba amikor egy hangra lettem figyelmes. Ajtó kinyílt, felnéztem. Egy tanárnő jött be az ajtón. Így szólt:
- Jó napot kívánok diákok! Üdvözöllek titeket az első napon. Mondom a menetrendet. Aulában meglesz tartva az évnyitó. Utána lesz egy osztályfőnöki óra, aztán mehettek haza.Mikor vége lett az évnyitónak kimentem szünetre az osztályfőnöki óra előtt. Sétálgatok a folyosón, nézelődök, tablókat figyelem a falakon. Szép iskola. Szép falak, nincs roncsolódás, tisztaság van. Jobban néz ki, mint az előző sulim. Előző sulimban nagyon csúnyán néztek ki a falak, majdnem, hogy omlottak. Egyszercsak miközben sétálok meglátok egy nővért aki épp engem figyel. Elkezdtem nézni, nem értettem miért teszi. Talán azt hiszi rosszban sántikálok? Ki tudja. Tekintete nem volt mérges inkább mélyreható, mintha közölni akarna velem valamit. Egyre furcsábban éreztem magam, mert nem hagyta abba. Gondoltam inkább elfordítom a fejem és elsétálok. Mikor később nézelődök újra megakad a szemem rajta. Követ engem. Mi baja lehet velem? Tartottuk a szemkontaktust, megvártam míg ő maga fordítja el a fejét, de nem tette. Egyszer csak felém vette az irányt. Inkább megvártam míg oda ér hozzám legalább megtudom kérdezni miért követ és figyel. Amikor már a közelemben volt megszólalt:
- Szia kislány
- Jó napot kívánok tanárnő
- Tegezzél nyugodtan
- Megengedi?
- Persze, hogy megengedem
- Mosolygott rám. Nem értettem, mert általában a tanárok nem azok hívei akik örülnének, ha a diákok letegezik őket. Mert a szabály az szabály.
- Miért figyelt engem? - Tettem fel hírtelen a kérdést, de féltem a választól.
- Oh kislány. Megakadt rajtad a szemem olyan szép vagy. Ne hogy félre értsd, ez csak egy kis bók volt. Sajnálom, ha megijesztettelek.Ez most meglepett.
- Értem
- Egyébként a nevem Fischer Catalina, és a tiéd?
- Gilberg Monica vagyok
- Szép neved van
- Köszönöm, önnek is
- Köszönöm szépen, de mondtam, hogy tegezz. - Mondta megjátszott haragos tekintettel.Mikor mindennek vége volt mentem hazafele. Még mindig a nővérrel folytatott beszélgetésünkön járt az agyam. De gyorsan el is hesegettem. Nem is tudtam, hogy nővérek is járnak ebbe az iskolába.
Egyszer csak futva belém jön egy lány, egyből bocsánatot kért aztán futva ment tovább. Egy női hangot hallottam magam mögött.- Hé kislány. Fuss óvatosabban.
Catalina nővér volt az. Felismertem a hangját. Megint követett, biztos vagyok benne. Kezdett elegem lenni ebből. Nem is figyeltem rá, megsem álltam.- Hé, Monica álljon meg.
Volt egy fura hanglejtése ahogyan kimondta.
Megálltam és hátrafordultam. Így szóltam:- Mi van?
- Nem mivan, tessék. - Vágta vissza.
- Megakartam kérdezni, hogy jól vagy-e
Kicsit változtattam a megszokott hangszínemen és így szóltam:
- Csak belém jött egy lány és bocsánatot is kért. Jól vagyok és nem kellett volna utána szólnia.
- Örülök neki, hogy nem esett bajod. Akart tőled valamit?
- Csak belém jött, mit gondol? Hogy egyből leakart kapni vagy mi?
- Ilyet ne is mondj. Persze, hogy nem hittem azt.
- Ha le is akart volna kapni magának semmi köze nincs hozzá
- Kezdesz szemtelen lenni kislány. Nem bírom, ha valaki szemtelen.
- Ennek a kislánynak van neve is. Monica. De már mondtam.
- Rendben van. Vegyél vissza. Egyébként mondtam, hogy tegezhetsz
- Nem akarom. Megadom a tiszteletet a tanároknak.
- Értettem.
- Mostmár mehetek haza?
- Menjél és vigyázz magadra.
- Viszont látásra
- SziaMikor hazaértem köszöntem a szüleimnek, felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba.
YOU ARE READING
Apáca szerelem
RomanceCatalina tanárnő szerelmes lesz Monicaba egy középiskolais diáklányba. Catalina egy nővér aki a Ferihegyi József Katolikus középiskolában tanít amibe Monica fog belépni. Monica elutasítja Catalinat, de idővel beleszeret.