Apáca szerelem

Egy barát

Másnap reggel beértem az iskolába és bedőltem a padba. Szó szerint. Sokan benn voltak már, de ez engem nem nagyon izgatott.
Megkaptuk az osztályfőnöktől az órarendet.

Szünet volt. Egyszercsak egyik osztálytársam odajött hozzám, leült mellém és így szólt:
- Szia, Covalens Petrarca vagyok
- Szia, Én meg Gilberg Monica vagyok. Szép neved van
- Neked is
- Köszönöm szépen.
- Milyen eddig a suli, Monica?
- Nem rossz, neked?
- Jó. Hogy hogy nem rossz? Történt valami? Tudom még csak most kezdtünk el beszélgetni, de nekem bármit elmondhatsz, megbízhatsz bennem. Én nem beszéllek ki.
- Köszönöm szépen, ez fordítva is így van természetesen. Igazából történt valami.
Elmeséltem neki a történteket aki így szólt:
- Oh értem. Hát az apácák nem szerethetnek bele senkibe, de nagyon úgy néz ki, hogy ez a nő aggódott érted és nem minden tanár csinálja ezt. De ne aggódj, ha akarna is tőled valamit és te nem nyugodtan mondd neki, hogy nem. Te gondolom nem akarsz tőle semmit
- Feltételezés is sértő - Vágtam rá mosolyra húzva a szám.
Az elkövetkező időkben a folyosón röhögcséltünk, nagyon jóba lettünk. Élveztem Petrarca társaságát és látszólag ő is az enyémet.
Miközben jól elröhögcséltünk megpillantottam Catalina nővért aki bosszús pillantásokkal nézett minket. Nem érdekelt. Nem bírtam a nőt azok után amik történtek. Nagyon szép volt az arca, bár nem fogom megtudni, hogy néz ki hétköznapi ruhában, mert gondolom mindig az apáca ruha van rajta, ahová megy azt hordja. De mindegy is.

Egyik órán miközben a tanár magyarázott valami kopogás hallattszódott.
- Szabad - Mondta a tanár.
- Jónapot, az igazgató várja Monicát.
Mondta nyugodt hangon Catalina nővér.
Én egyebet sem tehettem felálltam és kivonultam a teremből. Ajtónál Catalinára néztem. Mikor becsukódott az ajtó Catalina megfogta a karomat és karomnál fogva óvatosan elráncigált egy sarokba ahol a falnak támasztott elengedett és így szólt.
- Mit gondolsz mit gondolok miközben nevetgélsz egy diáklánnyal a szemem láttára?
- Mi közöm hozzá, hogy ön mit gondol? Kirángatott egy óráról hazudván, hogy az igazgató keres. Mit mondjak mit mondott, ha a tanárnő kérdezi?
- Ne tereld a témát. Majd kitalálom. De ez most fontosabb
- Mit akar ön tőlem? Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ugye nem az amire gondolok?
- Mire gondolsz?
- Szerinte?
- Titkomat senkinek sem árulom el.
- Ön belém szeretett - Csúszott ki a számom hírtelen. De nem bántam meg. Legalább mostmár tiszta vizet önthetünk a pohárba.
- Biztos vagy benne, hogy ez az igazság? Hogy ezt érzem? - Mondta miközben mélyen a szemembe nézett és közeledett hozzám. Egyre közelebb. Már majdnem összeért az orrunk amikor hirtelen megjelent egy tanár én meg gyorsan elhúzódtam.
Felénk jött és amikor közel volt megszólalt.
- Bocsánat, de Catalina szükségem lenne egy hivatalos dokumentumra.
- Rendben, megyek. És amit az előbb látott, volt a lány arcán egy hajszál és megengedte, hogy leszedjem. Tisztelem az apácaságot, Istenre esküszöm.
- Rendben, jöjjön
- Megyek, de adna még egy pár szót nekünk?
- Igen
És azzal elment egy távoli pontra leült és várt.
Catalina így szólt:
- Apáca vagyok. Nem akarok tőled semmit
- Nem úgy tűnik
- Megszegném az Istennek tett ígéretemet
- Jaj hagyjuk már. Azt akarod, hogy ezt elhigyjem?
- Túl lép egy határt Monica!
- Miért mi lesz, ha túl lépem? Lesmárol?
Erre a kérdésemre Catalina nővér haragos tekintettel csak úgy faképnél hagyott.
Visszamentem a teremhez és bekopogtam. Az ajtó kinyílt én meg csöndben visszamentem az asztalomhoz ahol Petrarca mosolyogva várt. Kiváncsi volt a fejleményekre biztosan. Leültem mellé és odasúgtam:
- Szünetben elmesélem, mert biztosan érdekel téged
- Jó jó

Szünetben elmeséltem az újdonsült barátnőmnek, hogy mi történt.
- Nincs kedved féltékennyé tenni? Befogja vallani, hidd el. Előbb vagy utóbb.
- Ez jó ötlet Petrarca, jó vagy. Nem bánnád?
- Persze, hogy nem. Jó móka lesz.
Előre megbeszéltük miket fogunk csinálni. Előre látom, hogy működni fog.

Másnap el is kezdtük. Végig kézenfogva mentünk a folyosón. Higyje csak azt Catalina nővér, hogy együtt vagyunk.
Nem is kellett sokáig várnunk ugyanis kis idő múlva megjelent. Pont velünk szemben sétált. Adtam Petrarcának egy puszit az arcára és ő is az enyémre. Mikor visszanéztem láttam, hogy Catalina nővér egyre idegesebb. Nyilvánvaló, hogy zavarja, ha mással lát. Ez is a szerelem jelei közé sorolható szerintem. Istenhez tett ígéretet nem csak szavakkal lehet lerombolni, hanem tettekkel is. Lehet ő kívűl apáca, ha belül nem az. Ha belül vágyik valakire. Én legalábbis így gondolom. Rövid idő alatt kiismertem Catalinát. Már semmit nem titkolhat el előlem, ha erről van szó. Belélátok. Gyönyörű nő azt megkell hagyni. Basszus. Lehet, hogy igazából én is odavagyok érte? Most az egyszer először egy külső fogna meg?De nagyon eltértem. Ezek csak a fejemben vannak.

Mi ahogy haladtunk a folyosón, elhaladt mellettünk Catalina, de nem szólt semmit. Az arckifejezéséért viszont megérte. Hátranéztünk és mikor már láttuk, hogy eltűnt adtunk egymásnak egy pacsit és elkezdtünk mosolyogni.

Utolsó óra után megbeszéltem Petrarcával, hogy jöjjön el hozzám. Nagyon jól el leszünk mi nálam is.
Kézenfogva indultunk a kapuhoz, felvoltunk készülve, hogy Catalina nővér esetleg látni fog.

- Sziasztok kislányok - Szólalt meg hírtelen egy hang a hátunk mögül. Catalina volt az. Ezer ember közül is felismerem azt a kellemes hangját.
- Jó napot tanárnő. - Szóltunk egyszerre teljesen spontán.
- Esetleg valami probléma van Catalina nővér? Nem tetszik valami? - Kérdeztem gúnyos mosollyal az arcomon miközben Petrarcával még mindig egymás kezét fogtuk.
Catalina nővér szúrós szemekkel nézett rám aztán lenézett a kezünkre aztán vissza a szemembe. Nagy levegőt vett és megszólalt még mindig a szemembe nézve, ügyet sem vetve a kezemet fogó Petrarcára.
- Milyen játékot űztök?
- Mi semmilyet. Épp megyünk át hozzám a drágámmal. - Miután ezeket kimondtam átkaroltam Petrarca vállát és mosolyra húztam a szám.
Ekkor Catalina nővér dühösen felénk indult, egyikünk sem tudta mit fog tenni. Mikor odaért hozzánk kiszabadította a kezemet, megfogta és elvonszolt. Én közben üvöltöttem:
- MINDJÁRT JÖVÖK PETRARCA DRÁGÁM
- OKÉ SZÍVEM - Kiabált vissza.
Catalina bevonszolt egy terembe és magunkra csukta az ajtót. Én kezdtem el beszélni:
- Mégis mit művelsz?
- Te mit művelsz?
- Mire gondolsz? Én csak élvezem a társaságát.
- Féltékennyé akarsz tenni a vak is látja. És tudod ki teszi féltékennyé a másikat?
- Na ki?
- Aki szerelmes
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy szerelmes vagyok beléd? - Kérdeztem undor arckifejezéssel.
- Pontosan. És tudod mit? Én is szerelmes vagyok beléd, de én végtelenül. Amióta először megláttalak kívánlak és akarlak. Gyönyörű vagy és nem volt nehéz beléd szeretnem és..
- Apáca vagy. - Mondtam neki dühösen. Én is hadd mondjak valamit. Nem vagyok szerelmes beléd. (Amit igazából hazudtam, mert beleszerettem, de ezt nem fogom neki elmondani, mert én tisztelem az apácaságát nem úgy mint ő maga.)
És nem is leszek az jobb ha felfogod mostmár Catalina. Felesleges volt bevallanod..
- Mit hazudsz? Mivan mész vissza a drága barátnődhöz? Átmész hozzá azt keményen megujjazzátok egymást vagy mivan?
- EZ MÁR TÖBB A SOKNÁL CATALINA NŐVÉR - üvöltöttem teljesen eleresztve az indulataimat (amit egyébként sosem szoktam de most már betelt a pohár, még az sem érdekel már ha valaki meghallotta. Megutáltam ezt a nőt, mostmár egy életre.)
Mégis kinek képzeled magad tanár létedre? UTÁLLAK! Remélem ebből világos volt mit érzek valójában. Néztem bele mélyen a szemébe. Mindkettőnk szeme lángot szórt olyan idegesek voltunk.
Kimentem volna az ajtón, de Catalina nem engedte. Mindig elállta az utat.
- Engedj ki vagy sikítok
- Kérlek ne menj föl hozzá. - Szinte kérlelte.
- Nem, felmegyek hozzá és jó keményen megujjazom ameddig el nem élvez.
Néztem bele egyenesen a szemébe miközben mondtam.
- Ha ezt kimondod mégegyszer..
- Akkor mi lesz? Ki engedsz végre vagy sikítok?
Várnak.
Még mindig szúrós szemmel nézett rám, de elengedett. Kinyitottam az ajtót és a barátnőm felé vettem az irányt.
- Szia drága. Bocsi, sokáig tartott?
- Nem annyira. Indulunk?
- Menjünk. Majd elmesélem mi volt
- Ajánlom is. - Mosolygott Petrarca