one shots

omegaverse(Bakudeku)

~Bakugou sz.sz.~

Katsuki Bakugou vagyok, és egy alfa. Sokan megszoktak nézni az utcán, mivel alfa létemre magas és izmos vagyok. Viszont nekem mégis egy fiú jön be.

Bármilyen csinos lányt megszerezhetnék magamnak, de nekem mégis egy fiú tetszik. Minden az iskola első napján kezdődött, ahol elösször megláttam őt. Zöld haja ami szanaszét állt, zöld csillogó szeme, aminek fényessége egy tündöklő csillagéval ért fel. Mosolyogva lépett be szaladgált mindenhova, bárkinek segített aki rászorult. Egy kész angyal volt.

Már eltelt több mint tíz év, és én azóta is szeretem őt. Eldöntöttem, hogy megfogom szerezni magamnak a kis omega fiút. Igen. Ő egy omega, aki csak arra vár, hogy megszerezhessem nagamnak. Az évek során már nagyon sok alfa próbálta megszerezni a virágszálamat, de én sikeresen megvédtem őt mindenkitől.

Visszaemlékezésemből egy csilingelő hang ébreszt fel. Egyszerűen most azonnal leteperném és megjelölném, hogy megmutassam mindenkinek, hogy ő az enyém. De sajnálatos módon ezt nem tehetem még meg.
-Kacchan. Hahó. Itt vagy? Nemsokára kezdődik az óra, és te még mindig nem pakoltál elő. Mi lesz így veled ha?- csóválta meg fejét. Engem teljesen elkápráztat zöld bozontja, amit ide-oda lóbál. De sajnos gondolataimból egy sokkal rosszabb hang hoz vissza. A csengő.-Akkor majd később találkozunk.-mondta.

Elkezdődött az óra. Egész végig csak egy emberre tudtam gondolni, arra, aki mögöttem ül. Éppen elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogyan kéne megszereznem magamnak, mikor a kicseszett tanár megszólalt.
-Katsuki Bakugou. Elmondom másodjára is. Gyere ki a táblához, és oldd meg az egyenletet!
Kisétaltam a táblához, hogy megoldjam. Persze egy kukkot sem értettem belőle, mert én és a matek kettő különböző világból vagyunk. Segélykérően próbáltam Kirishima felé fordulni, aki a legjobb béta barátom, aki alap estben mindenben segíteni szokott, de most rajta is láttam azt, hogy ez az ő határain is túlszárnyal. Ekkor észrevettem. A kis brokkoli ott mutogatott nekem édes kis kezecskéivel. Ott mutatta nekem a választ úgy, hogy a tanár ne vegye észre. Én sikeresen leolvastam a kezéről a számokat, így mint aki jól végezte dolgát leírta a táblára a választ, majd visszaültem a helyemre, ahol egy apró papírdarab fogadott, amire az volt ráírva, hogy órák után találkozni akar velem az iskola mögött. Körbenéztem a tetemben hátha megtudom, hogy ki ajandékozott meg ezzel a csodával, de nem jöttem rá. Így csak reménykedni tudok abban, hogy az angyalkám hagyta nekem ezt az üzenetet.

Iskola után egyből mentem a megbeszélt helyre, hogy találkozhassak a titkos személlyel. Már jóideje várakoztam, és már indultam volna, mikor valaki megfogta a csuklómat és megállított ebben a folyamatban.
-kh-khérlek vhárj egyh khicsit-mondta lihegve az illető.
El sem hiszem. Hiszen ez Izuku. Ő írta nekem a levelet. Persze, hogy várok. Ameddig csak kell.

-Na. Akkor mit is akartál?
-H-hát t-tudod- kezdte el dadogva- cs-csakláttamhogyegyidejefigyelsz- nagy levegő- és megakartamkérdeznihogymiért.- hadarta el majdnem egyszerre.
Annyira cuki, hogy szerintem észre is vette amikor halványan elmosolyodtam.
-Hát tudod.- vakartam meg a tarkómat- ezért-mondtam, majd számat rátapasztottam az övéte. Gyengéden nekitoltam a csók közben a falnak, hogy ne tudjon majd elszökni. Szelvemmel megnyaltam ajkát bejutást kérve, mire meglepetésemre egyből megadta. Részletesen fedeztem fel szája minden egyes szegletét. Levegő hiány miatt szét kellett válnunk, így mindketten pihegve néztünk egymás szemébe.

Mikor feleszméltem a kábulatomból eszembe jutott, hogy mekkora nagy hülyeséget is tettem, ezért hogy ne láthassa mennyire zavarban vagyok kezemet arcom elé tettem, majd elkezdtem bocsánatot kérni tőle. Vagyis csak akartam. Mikor már nyitottam volna a számat, egy másikat éreztem meg a helyén. MEGCSÓKOLT! Heves csatába kezdtünk, ami a nyelvünk között történt. Dekut fellapítottam a falra és úgy smároltam tovább. Kezét feje fölé szorítottam, egyik lábamat lábai közé szorítottam.
-Ahhh. Imádlak Midoriyaaah-mondtam vággyalfűtött hangon.
-Ahh- kaptam válaszul.