Reggel én keltem leghamarabb, így óvatosan Jaden kezét leemeltem magamról, majd kimentem a nappaliba.
Fél óra múlva Javon jött ki.
-Jó reggelt!*hallottam rekedtes hangját
-Szia! Hogy aludtál?
-Remekül! Te?
-Én...is...
-Ugye nem bántottunk meg tegnap?
-Nem, nem...csak...még csak egy napja ismerem, így nem akartam bevállalni, főleg, hogy lehet barátnője is...*sóhajtottam
-Biztosíthatlak, hogy szabad!
-Jó, de akkor sem szeretném...tudod az emberekben nem bízok meg...vagyis nagyon sokban nem*helyesbítettem
-Értem...tudod! Jaden nagyon tisztelendő, mert eddig semelyik lánnyal nem viselkedett gorombán...mindig tisztelte a lányokat. Van egy nővérem, és még vele sem viselkedett helytelenül. Nyilván veszekedtek, de nem mondott rá semmit. Udvarias. Nagyon!
-Aha...jó tudni.
-Kedveled?
-Mint barát? Igen!
-Csak mint barát?
-Ömm igen...miért?
-Semmi, semmi...
Rögtön miután Javon befejezte a faggatást, Jaden jött ki, majd leült mellém.
-Jó reggelt!*köszöntem mosolyogva
-Jó reggelt öcsikém!*bosszantotta Javon
-Sziasztok!*nézett először Javon-ra, majd rám, és elmosolyodott
Jaj Istenem az a mosoly!
-Hogy aludtál?*kérdezte az idősebbik iker
-Kösz jól! Ti?
-Én is jól!*válaszolta Javon
-Én is...jól!*közöltem
-Oké...Amúgy Zack mikor szokott kelni?*kérdezte
-Mindig változó, de 9:50 van, szóval kelthetjük!
-Oké!*kiáltott Javon, majd bement, és Zack-re ugrott
-Jó reggelt!*üvöltözött az iker említett tagja
-Hagyjatok már!*húzta a fejére a bátyám, takaróját
-Nem! Gyere enni!*mondtam
-Oké!*forgatta a szemét
Lementünk reggelizni, de ma nem nevettem. Ez a tegnapi dolog...nem csókoltam meg, mégis megviselt.
Miután megreggeliztünk, a fiúk felmentek, én felöltöztem. Egy világoskék crop top-ot vettem fel egy fekete nadrággal. Sminkeltem, fogat mostam. Mikor készen voltam, gondoltam elmegyek sétálni a kutyával.
Mikor elindultam volna Zack az egyik felső ablakból kiszólt.
-Hova mész?
-Kutyát sétáltatni?!*kérdeztem flegmán
-Jó! Jaden is szeretne menni! Mehet veled?
-Ezt ő is tudja?
-Jaj ne már! Igen, tudja! Ugye Jaden?
-Mi?*hallottam a fiút fentről
-Te is akarsz menni kutyát sétáltatni, ugye?
-Kivel mennék?*kérdezte Jaden Zack-től
-Sarah-val!
-Ha ő nem bánja, akkor igen!
-Na? Mehet veled?*kérdezte tőlem
-Jöjjön!*adtam fel
Ezután 5 perc múlva kijött a fiú.
-Szia!*köszönt
-Szia! Mehetünk?*siettem
-Igen! Amúgy...most haragszol rám?
-Rád? Mégis miért?
-A tegnap esti miatt. Tudod...
-Jaaaa, nem, nem!
-Oké! Szóval akkor barátok?
-Barátok...
Egy kis idő múlva Jaden megint megszólalt.
-Tudod...én nagyon kedvellek...mint barát!*mondta, majd megölelt, amit persze viszonoztam
-Én is!
-Annak örülök!*mondta, amíg én még mindig a karjai közt voltam, és jobban megszorított
A kutya jó sokat fürdött, addig mi beszélgettünk, nevettünk. Ideje bevallanom valamit! Beleszerettem...
Sziasztok! Remélem tetszik! Legyen szép napotok!<333
YOU ARE READING
Bízhatok benned?
AdventureSarah nem akar közeledni, de Javon, és Jaden azt éreztetik vele, hogy megbízhat bennük...Igaz ez?
