Megszállott •Jikook•

Prológus

Fülembe dugtam fülesem, s bekapcsoltam a zenét. Azt a zenét melyet ő hallgatott tegnap. Hallottam, amint a haverjai berakják ebéd szünetben mert, hogy az a kedvence. Éppen mosdóba tartottam, de amint meghallottam, hogy az Ő kedvence szól, már cseppet sem érdekeltek folyó ügyeim.

Szemöldököm ráncoltam, miközben felcsendült az ismeretlen dal. Szemeim behunytam, s neki döntöttem fejem a párás ablaknak. Testem bizsergés járta át, melyet az kreált, amint elképzeltem, hogy ő és én erre a zenére táncolunk. Hamarosan itt lesz a téli bál az egyetemen. Ez egy remek lehetőség lenne arra, hogy el hívjam, de túlságosan beszari vagyok ahhoz.
Ma hétfő volt, és tél lévén jó hideg. A reggeli óráknak köszönhetően még nem jött fel a nap, ezzel esti hatást kölcsönözve a borús tájnak. Ha jól olvastam az időjárást, mára hóvihart írtak, így nem csodálkoztam a sötét hófelhők láttán. Nem tudom, hogyha ekkora vihar lesz, hogyan megyek majd haza.
Remélem Taehyung hozott esernyőt vagy valamit, mert ma úgyis együtt tanulunk majd.
Gondolat menetemből a busz zötykölődése zökkentett ki, s el is emeltem buksim az ablaktól, amibe az imént vágtam bele a fejem. A fájó ponthoz kaptam kezem, s a meleg kesztyűmből is ki kellett bújom, ugyanis valami nedveset éreztem. Ajkaim elnyíltak egymástól, mikor is ujjaimon megpillantottam saját vérem. Halkan káromkodtam egy aprót, s nagy szerencsém volt, ugyanis pont ekkor fékezett le a busz annál a megállónál, melyben le kell szállnom. Lépteim megsokszoroztam, ugyanis apró termetem lévén elég lassan ment a séta. Hosszú szövetkabátom jobban össze húztam magamon, míg ismét felgyömöszöltem apró ujjaimra a fehér kesztyűm.
A meleg érzésre apró sóhaj szökött ki ajkaim közül, majd meg markoltam az iskolatáskám pántjait, s sietősen beléptem az egyetem kapuján.
Elsőéves egyetemista vagyok a művészeti egyetemen, és tánc szakra járok. Általános iskolás korom óta táncolok, és el sem tudnám képzelni az életem nélküle. Feltölt, és kikapcsol.
Fellépkedtem a hosszú lépcsősoron, s egyenesen a gyengélkedő felé vettem az irányt, mely a folyosó végén balra volt megtalálható. Apró kopogás után be nyitottam, majd zavartan el motyogtam egy jó reggelt.

-mi szél hozott Jimin?- mosolyodott el Minho, akivel a tánc miatt már jó sokszor futottam össze, hogy le kezelje sebeim.

-beütöttem a fejem, és azt hiszem felszakadt.- nevettem fel, Minho azonban csak sietősen felpattant, s máris buksim kezdte vizslatni.

-úgy tűnik, hogy ez csak egy apró seb, le fertőtlenítem, és már mehetsz is.- paskolta meg vállam, mire megkönnyebbülve fujtattam.

A fertőtlenítő kicsit csípte a sebet, de fogaim össze szorítva tűrtem. Miután kész lettünk, megköszöntem a segítséget, majd sietős léptekkel megindultam az előadó terem felé, ugyanis már csak pár percem volt odaérni. Nagy hévvel nyitottam ki a gyengélkedő ajtaját, azonban azzal nem számoltam, hogy valaki pont ugyan ilyen nagy lendülettel közeledik befelé.
Fejem fogva ültem a földön, ugyanis a nekem jött fiú teljesen fel lökött.

-jól vagy? Ne haragudj!- szólalt meg még a méznél is édesebb hangon, s azonnal leguggolt elém. - minden rendben?- hajolt közelebb, mire szívem kihagyott egy ütemet. Citromos illata azonnal megcsapta orrom, nekem pedig lélegzetem is elállt egy pillanatra. Sosem éreztem a  saját orrommal ilyen közelről... De ez...Valami mesés.
Lassan pillantottam fel az előttem guggoló tökéletes fiúra, s mikor megláttam szőke tincseit melyek homlokába hullanak,s mogyoró barna szemeit, melyek még a csillagoknál is jobban fénylettek, azt hittem menten meghalok. Sosem volt szerencsém ilyen közelről felmérni arcát. Hibátlan, hófehér bőre és apró gödröcskéi...

-i-igen jól v-vagyok! - tértem magamhoz, s akartam felállni, de ezzel csak szerencsétlenül lefejeltem, az éppen engem vizslató srácot.

-baszki..- masszírozta orrnyergét, s zavartan pillantott rám. - Jimin a neved ugye?

-öm i-igen...- hajtottam le fejem.- ne haragudj. T-tudod nem direkt v-volt...

-nekem kéne inkább bocsánatot kérnem!- nevetett fel, így láthattam hófehér fogait, s gödröcskéit alig pár centi távolságból.

-dehogy is Junseo!- kuncogtam fel, majd végig kísértem szemeimmel, ahogy feláll, s kezét nyújtja felém. -köszi. Tudod...L-lesz az a tavaszi bál, vagy micsoda, és arra gondoltam, hogy esetleg, ha lenne kedved.. Tudod te és én...Mehetnénk..- habogtam össze vissza.

-Ne haragudj, de nagyon sietek, most mennem kell. Örülök, hogy beszéltünk majd még koccanunk.- villantotta ki fogait, s el is tűnt szemeim elől. Gyorsan a mosdóba siettem, hogy arcot tudjak mosni, azonban mikor megláttam kipirult pofim a tükörben, még jobban zavarba jöttem. Tehát túl feltűnő voltam...
Meg akartam kérdezni, és már majdnem ki is nyögtem, ő viszont nem is figyelt rám...
El sem hiszem, hogy össze futottam vele! És tudta a nevem! Most is olyan helyes volt, és elképesztően nézett ki! És mit jelent az, hogy még koccanunk?! Találkozni akar? Ez egy randi?! Vagy a bálra értette? Elvisz a bálba?!

Ketyerém ezerrel kezdett verni, nekem pedig meg kellett kapaszkodnom a csap szélében, ugyanis félő volt, hogy elájulok.
Zavartan álldogáltam az üres módodban, egészen addig, míg rá nem jöttem, nem mentem be az előadásra. Arcom lesápadt, s gyorsan órámra pillantottam, amin jól látható volt, már régóta tart.
A faszomba, ezt hogy oldom majd meg?! A professzor ki fog csinálni! Így sem tartozom a legjobban tanuló diákok közé, de ha még rajta kap azon, hogy az előadáson sem vagyok bent, totálisan ki csinálnak.
Zavartan álldogáltam a mosdóban még percekig, míg végül úgy döntöttem, elmegyek a táncterembe, hogy ha már az előadást lekéstem, a következő táncórára biztosan oda érjek.

Nos sziasztok!
Remélem nem olyan rossz eddig a történet, igyekszem majd folytatni, de amíg nincs rész, lessetek bele a Devil's babyboy-ba☺️❤️