Endless [HYUNJIN FF]

1.rész

Már lassan 1 éve, hogy IU elment, és itt hagyott minket. Azt hiszem, ennyi idő után kijelenthetem, hogy ez a fájdalom sosem szűnik meg.
Mióta a temetés volt, szinte minden időnket együtt töltjük Hyunaval, és minden nap suli előtt, vagy kivételes esetben suli után kimegyünk IU-hoz, és viszünk neki virágot.
A virágboltos néni már mindig tudja, hogy milyen virágot kell adnia.

Szombat van, és várom, hogy Hyuna ideérjen. Ma csak este terveztünk kimenni a temetőbe. Furcsán hangozhat, hogy minden nap kimegyünk, és viszünk virágot is, de ez az egyetlen megnyugvás a számunkra.

Éppen a konyhában forraltam vizet a teához, mikor csengettek. Tudtam, hogy ki az, így csak egy "gyere be, nyitva van"-t mondtam kicsit hangosabban mint az alap hangerőm, és már hallottam is, hogy Hyuna becsukja maga után a bejárati ajtót.

- Itt vagyok a konyhában! - szóltam oda, és ő már itt is termedt.

Ma sem öltözött ki, egy egyszerű farmer gatya, és egy fekete garbó volt rajta. Cipőjét mindig leveszi, és a már jól megszokott rózsaszín papucsát veszi fel, amit egyébként még pár hónapja hozott ide, mivel elege van, hogy az én papucsaim mind nagyok rá.

- Hyunjin, te meg mit csinálsz a konyhában? - lepődött meg a lány.
- Csak vizet forralok, ettől még nem ég le a ház, nyugi. Egyébként kérsz teát? - tettem fel a kérdést.
- Igen, de ha lehet, most ne citromosat igyunk. - felelt Hyuna.
- Epres? Az is tök jó. - kezdek el kutakodni a filteres dobozok között.
- Még sosem kóstoltam, szóval próbáljuk ki! - mosolygott rám a lány, miközben helyeg foglalt a konyhapult mellett lévő asztalnál.

Miután elkészült, a teát szépen elfogyasztottuk. Közben Hyuna felhozta, hogy régen IU-val sokat teáztak náluk suli után. Ilyen, mikor az ember elveszít valakit. Mindenről az a személy fog az eszébe jutni. Mikor iskolába megyek, mindig keserű, és fájó szívvel nézek a Gangnam utca táblára.

- Mindig erdei gyümölcsöset ivott... - teszi hozzá Hyuna, mire szeme egyre jobban könnybe lábad, majd az enyém is.
Nem szeretek IU-ról beszélni, mert még mindig mély seb ez nekem. Nem tudom, jobb lesz-e valaha...

- Inkább nézzünk valamit, addig is eltereled a gondolataid! - nyúltam a távirányítóhoz, majd a kanapén foglaltam helyet.
- Rendben. - törölte le gyorsan arcát, majd  felpattant, s bögréjét a mosogatóba tette.

Elkezdtük nézni azt az adót, ami először jött be. Éppen az esti híradó ment. Minden este szoktam nézni, ezért is volt idekapcsolva.

"Megszökött a börtönből Mr. Jeon, aki közel egy éve végzett fiával, és egy tinédzser lánnyal, akit előtte hónapokkal rabolt el. Kérjük, amennyiben valahol látják őt, azonnal hívják a 112-t. A rendőrség szóvívője azt kéri, mindenki nagyon vigyázzon magára, és gyermekeire is. A rendőrség már elkezdte a kutatást. Minden bizonnyal egy börtönőr segített a férfinek a szabadulásban. Igyekeznek minél hamarabb elfogni őket, és méltó büntetést kiszabni rájuk."

Ahogy hallgattam a TV-t, teljesen lesokkoltam. Nagyon féltem, hiszen az is benne van a pakliban, hogy engem akar, hiszen Jungkook-nak meg kellet volna ölnie engem. Azonban az sokkal jobban dühített, hogy az a rohadék szabadon van, és ráadásul életben, mikor neki kellene halottnak lennie.

- Hyun, ez tudod, mit jelent? - kapta rám Hyuna aggódó tekintetét.
- IU gyilkosa szabad lábon van. - szorítottam ökölbe kezeimet.