Hat fiú, három pár (PUF ff)

0. fejezet

A Nap fényesen sütött be egy emeletes bérház legfelső szobája ablakán, felmelegítve egy takaró gubót mely egy szőke fiút rejtett magában. A gyerek kidugta álomtól homályos arcát, hogy megnézze mennyi idő míg elkezdődik első napja a gimnáziumban. A mutatókat szemügyre véve azonnal kipattant a meleg ágyból. A hirtelen váltástól bár megszédült kissé, de rendben megállt. Gyorsan felkapott egy bézs színü polót, egy farmernadrágot és dzsekit, zoknit arra pedig sportcipőt. Végignézett magán az ágyával szemben lévő életnagyságú tükrében, majd megállapította mennyire tömeg a kinézete. Szeplői se boldogították fel, főleg, hogy polója színe most még inkább kiemelte őket. Arca is hófehér volt amit sose tudott egy nyár folyamán se normálisan lebarnítani, mindig csak leégett.

Fogkefével a szájában pakolta el sajtos-salátás szendvicsét, aminek nagy húsimádóként nem igazán örült, de a késés határán nem nagyon érdekelte. Végül 7:52-kor elindult és gyors léptekkel még pont becsöngetésre oda is ért az iskolához.
Nyugodtan fújta ki magát a padját elfoglalva.

-Szia Ernő! Ugye nem bánod ha csatlakozok?- lépett hozzá a szünetben egy szőke fiú aki kinézetre simán lehetett volna Ernő rokona.
-Áh Csaba! Nem nem, dehogy bánom csak nyugodtan!- mosolygott vissza rá a padjából ülve.

Csabával a beiratkozáskór találkoztak, és utánna egész nyáron tartották a kapcsolatot. Csaba kedvelte a mindig molyosgós Ernőt, Ernő pedig kedvelte Csabát és meggyöződése volt, hogy a szőke fiú az egyik, ha nem a legkedvesebb, ember a Földön. Ezt gondolta, de a nyár folyamán egyre többet találkoztak és rájött, hogy Csaba ingerlékenyebb mint az elsőre látszik, és elég maximalista is, és szerénynek se mondta volna. Ettől még két és fél hónap barátság elég volt ahhoz, hogy szívébe fogadja a fiút.

Tanórák után Csaba és Ernő úgy döntöttek, hogy felfedezik az iskola területét. Gondtalanul beszélgettek amíg Csaba fejét el nem találta egy kosárlabda, ami a torna terem ajtajából röpült ki.

-Hé bocs! Papuskám visszadobnád?- kérdezte egy kosaras mezben álldogáló fiú a tesiterem ajtaja helyén ami most tárva-nyitva volt beeresztve ezzel a késő nyári napfény maradékját.
-Papuskám?- kérdezte Csaba összehúzott szemmel amik szinte szikrát szórtak. Erössen gondolkodott, hogy eldobja jó messzire a labdát, de józan esze és Nemecsek keze a vállán azt sugalta, hogy nem érdemes felhúznia ezen magát megállította, ráadásul ez elég gyerekes viselkedés lett volna, így inkább visszadobta.
-Köszi!- mondta a fiú- és bocs!
-Ez elkerülhető lett volna, ha mondjuk becsukják az ajtót!- az utolsó pár szót már kiabálta, és lehet bele is kötnek ha Nemecseknek nem sikerül elrángatnia.
Nemecsek többször is megkérdezte jól van e, és nem egyszer ellenőrizte Csaba fejét, de minden alkalommal csak egy bepirosodott foltott vélt felfedezni, ami helyén valószínüleg púp se lesz.

Körútuk után megállapították, hogy az iskola átlagos, bár elég nagy és igényes a kinézete is így jónak minősítették.
Egy darabon együtt mentek haza amíg szét nem kellett válniuk.

Ernő vacsora után lefürdött, majd a biztonság kedvéért a telefonját és a vekkerét is beállította, majd bezuhant az ágyba, és körülbelül két óra fetrengés után aludt mint a kisangyal.

(Hello! Ezt a 0. fejezetet egy kis bevezetőnek terveztem, a többi fejezet hosszabb lesz. Próbálok majd minél élvezetesebbet írni, és remélem nem érezted időpocsékolásnak ezt elolvasni!
Hozom a következő részeket amilyen gyorsan csak tudom, addig is szép napot mindenkinek! ^^)