Időszámításunk után: 3600Mikor, már az emberiség teljesen felélte, a bolygónk forrásait, elkezdtek kifelé tekinteni, más bolygók felé, hogy megmenthessék a fajunkat!Egy hatalmas űrcirkálóval indultak az útnak, több millió emberrel.Néha néha megálltak, akkor a legénységet a központi intelligencia felébresztette a mély álomból. Senki nem tudta merre tartanak, csak tartottak valamerre a mély, sötét, és csendes űrbe. Néha néha, elküldtek egy egy felderítő vadászt, hogy körözzön a bolygók körül, hátha találnak, olyan anomáliákat, amiket az űrhajó, sok idő óta futó, letapogató programjai véletlenül rosszul értelmeztek, vagy nem jeleztek.E történet, egy ilyen felderítő vadászpilótáról fog szólni.Fiatal még csak, 18 éves, de minden álma, volt a Bolygóközi Hadseregbe szolgálnia.Miközben a szokásos körket repkedte a bolygók körül, eltalálta a hajtóművét egy aszteroida, onnantól nem volt megállás.A hajtómű leállt, a kommunikáció megszakadt, majd szép lassan elkezdte behúzni, annak a szemmel láthatóan is, kopár homokos, víz nélküli bolygónak a gravitációja, a magatehetetlen felderítőhajót.A hajó burkolata csak úgy égett, mint egy kopár erdő a nagy nyári melegben, a fiú tudta, hogy itt a katapult nem opció. Szépen nyugodtan megvárta, míg belép a légkörbe, és onnantól bekapcsolta a vészesetén használandó, ejtőernyőit az űrhajójának, ami így szépen lassan leereszkedett a felszínre.Miután leérkezett, a tanultak alapján ellenőrizte az űrhajó rendszereit, és hogy a bolygó légköre belélegezhető e. Ami meglepő módon pozitív teszteredményt hozott.Megnyomott egy gombot, majd az űrhajó kabin panelja, szép lassan felnyílt.Kimászott, majd körbenézett. A bolygó nagyon hasonlított a Földnek a sivatagaira, annyi kivétellel, hogy körübelül két méter széles lyukak borították a felszínt. Oldaláról lekapott egy lámpát, majd bevilágított az egyik ilyen lyukba. A sötétség csak úgy elnyelte a fényt, nem lehetett a mélyére látni, nagyon mélynek tűnt. Fura hangokat hallott kijönni, onnan, de nem pánikolt. Oldalára erősített szabvány pisztolyát a markába fogta, majd visszasétált a hajóra, hátha tud kommunikálni a Bárkával.Sajnos nem sikerült kapcsolatot létesíteni a Bárkával, fent pedig a kapitányság elkönyvelte, hogy a fiú halott. Egyszer csak a hajó panelja elkezdett villogni pirosan, és veszélyt jelzett.Folyamatosan azt ismételte, hogy veszély! veszély! veszély! Ismeretlen biológiai eredetű anomália! A fiú kicsit megijedt, de megtartotta a hidegvérét, hsizen a gép lehet, hogy csak elromlott a rendszer. Hiszen egy ilyen becsapódásnál megtörténhet, és a Bárka letapogatói se jelezték volna, hogy itt van élet. Kikapcsolta a vészjelzést, majd ismét villogot a hajó panele. Kiszámolta, hogy milyen időközönként, milyen napszak van a bolygón. 1óra nappal, és 48óra éjjel.Éjjel a hőmérséklet elérheti a -60fokot is, de nem foglalkozott vele, hiszen az űrhajója felvan készítve ilyen időjárási viszontagságokra is.Szép lassan sötétedett, lement a nap, a napot felváltotta a sötétség. A levegő szép lassan lehűlt, a fiú elaludt, a kényelmes űrhajója pilótafülkéjébe.Egyszer csak kapargásra, mászkálásra riadt, a fiú pedig felkapcsolta az űrhajó fényeit, de nem látott semmit. Megnyugodott, biztosan csak hallucinált, úgyhogy szép lassan visszaaludt.Amint visszaaludt, hatalmas hang rázta fel, az egész űrhajó mozogni kezdett. Felkapcsolta fényeket ismét, de semmit nem látott, hátulról tolták a hajót, egyenesen az egyik lyuk felé.Kinyitotta, a kabint, majd villámgyors mozdulattal kiugrott a hajóból és célra tartott piszolyával.Három körübelül 4méteres lényt látott, a karjaik a földig érve, négy lábuk volt, szemük pedig nem volt, vagy ő nem látta, arcukon inkább valamiféle csápok kaptak helyett, mintsem szájszerv.A fiú nem habozott, három jól irányzott lövés, három halott teremtmény.Hirtelenjében, olyan hangokat kezdett hallani, mintha egy maratoni futó osztag indulna meg felé, de nem a talajról jött, hanem a talaj alól.Hirtelenjében, többszáz lény termett ott, és a fiút körbevették, majd elhurcolták.A fiú sikoltott...De az ismeretlenben, nem hallják a sikolyodat..
