Angyalok és Démonok

Bevezető - Gondolatok és a valóság fogalma

(Előre is elnézést kérek, hiszen nem a legösszeszedettebb fejjel írtam és ezért talán nam olyan lett, mint terveztem, de a későbbiekben, még ha úgy látom javítok rajta.)

Mi az a valóság? Egyszerűbb a válasz, mint gondolnánk, mégis próbáljuk túlbonyolítani. Felvezetés nélkül egyenesen leírva: MINDEN.

Minden ami megfogható és minden, ami nem fogható meg. A megfoghatót nem kell nagyon magyaráznom, de kis részletezést ennek ellenére igényel. Megfogható minden, ami minket körül vesz. Meg tudjuk fogni az írótollat, a talicskát, az elefántot, a kaucsuk fát, az országok autonóm területét, felhőkarcolókat, szüleinket, testvéreinket, vallási tárgyainkat, nyelvünk értelmező szótárait és más nyelvek szótárait, holt nyelvek fentmaradt iratait, a levegőt, a vírusokat és baktériumokat és ugyan éget, de a lángot is. A láng fotonjait hőhullámait, az égéstermékeket. Ha nem égnénk el egy pillanat alatt a Napot is meg tudnánk érinteni. Ezek a dolgok mind a valóságunk részét képezik. De mi van a gondolattal? Van teremtő ereje?

Nagyon sok pszichológiai, vallási és filozófiai könyv értekezik erről. Nyilván van a gondolatnak teremtő ereje, ez nem is kérdés. Amit elképzelünk, azt meg tudjuk valósítani, itt a kérdés már csak a keret. Mi a valóság határa, amin túl már minden teljesen elérhetetlen?

Nézzük csak sorban: mi történik, ha arra gondolunk, hogy tanulnunk kellene. Vagy ellenkezünk magunkkal, miszerint nekünk ennél jobb elfogultságunk is akad; példának okáért sorozatot, filmet nézni, céltalanul stratégiai játékokat játszani a telefonon és egy vesztes csata után, olyan idegesen basszuk földhöz a telefont, hogy a képernyője végig reped, mindezt, mert egy az életünkhöz semmit nem adó játék is kifog rajtunk, pontosabban, mert az ellenfél játékos magasabb fejlettségi szinten áll és jobb stratéga, mint mi, ennek ellenére ő is csak az idejét vesztegeti; vagy nekiállunk tanulni és lehetőséget adunk magunknak arra, hogy a későbbiekben jobb életet élhessünk egy izgalmasat, amiben fent tudunk tartani emberi kapcsolatokat és nem csak ülünk egymás mellett, mint két néma, vagy egyetlen elfoglaltságunk az, hogy közösen TikTok-on nézzük mások még szarabb életét, akiknek az az egyetlen elfoglaltsága, hogy élő, vagy előre felvett videókon mutassák, hogy mennyire unatkoznak és milyen "bő" szókinccsel rendelkeznek.

Mi van akkor, ha egy férfi egy - a saját ízlése szerint -  szép meztelen testet képzel el? Valószínűleg erekciója lesz. De a gondolat az elvileg nem valóság, akkor miért?

Megint csak egyszerű a válasz: nincs határa  a valóságnak, csak akadályok vannak, amik mind megkerülhetők.
1492 előtt az emberek, ha sejtetették is, nem tudták biztosra, hogy létezik az amerikai kontinens; amíg Newton nem kezdett el azon gondolkozni, hogy miért esünk vissza, ha felugrunk nem biztos, hogy tudnánk mi az a tömegvonzás; ha nem lett volna Püthagorasz, lehet, hogy a mai napig nem tudnánk egyszerűen kiszámolni a derékszögű háromszög átfogójának hosszát. Nem tudjuk, hogy vannak-e más számok a valós és irreális számokon kívül. Most nyilván azt gondoljuk, hogy nincs, hogy lenne?! De amíg ezeket valaki, egy nagyon-nagyon okos valaki, nem értette meg és különítette el, addig senki sem tudta, főleg úgy, hogy a számok mind csak az ember találmányai.

Nem azok az emberek találták fel ezeket a dolgokat, ők csak felismerték, ráleltek – Kolumbusz mondjuk teljesen a tudtán kívül – mégis, ha a gondolataik ezt nem teszik lehetővé, ma mindez nem lenne valóság, csak egy olyan megoldatlan rejtély, amibe mi még csak bele sem gondolunk.

Tolkien, Rowling, Sapkowski, Herbert, Lucas, Lee, Ditko, Kirby, Nicholson és Liebowitz – csak néhány név a legnagyobb fantasy és sci-fi regények és képregények írói közül – művei nem valóság?

Nem létezik, vagyis nem valószínű, hogy valahol léteztek, léteznek vagy létezni fognak. Mégis a valóságot képzik, hiszen képesek vagyunk elképzelni, egész háttérsztorikat teremteni ezzel egy saját univerzumot, multiverzumot, mangaverzumot, birodalmat, dimenziót, omniverzumot létrehozni.

Úgy érzem még nem tértem rá arra, hogy miért is  van a gondolatoknak teremtő ereje. Eddig csak példákat mondtam, amik mind kétesek, szóval rátérek:

Nem létezik Vasember, Daredevil, Gambit, Superman, Obi-Wan Kenobi, Sauron, Voldemort, Stregobor, Gurney Halleck, de csak a látható realitásban nincsenek jelen. Az emberek fejében élnek, látjuk és átéljük őket, mikor olvasunk egy képregényt, könyvet, fanfictiont, vagy  filmet esetleg sorozatot nézünk.

A halott hozzátartozóink sem léteznek már, talán már egy sejtjük sem, a dinoszauruszok sem, mégis tudjuk kik voltak, mik voltak és mit jelentettek és jelentenek nekünk a mai napig. Előbbiekre az előző sort olvasva is visszaemlékeztünk és tudjuk, hogy ők már nincsenek, úgy ahogyan mi azt  megszoktuk vagy szeretnénk. Talán szomorúak leszünk, tán a jó dolgokra emlékszünk.

A biológia egyébként lehetővé teszi azt, hogy újra "éljenek". A növények felhasználják a lebomló testeket és magukat építik tovább. A növények tisztítják a levegőt és táplálékot nyújtanak a növény- és mindenevő állatoknak, a növényevők (is) trágyáznak, ami szintén segít a növények növekedésében, a növényevőket megeszik a húsevők, mindenevők és a  dögevők – amik alapvetően húsevők. Mindezt pedig a lebontó szervezetek lebontják és újrakezdődik az egész kör.

De a gondolat teremt! Nem gyorsan, hanem lassan, de teremt. Teremt alternatívákat, amiket követhetünk.
Ha egy fiúnak tetszik egy lány, vagy fordítva az egy érzés, ergo egy gondolat, ami késztet a közeledésre. Ugyanakkor ott van, más érzés is, mint a félelem, az önbizalomhiány, ami inkább visszatart minket, de ha elég erős az akaraterőnk és a céltudatosságunk, valamint magunkkal is elégedettek vagyunk, akkor nagy az esély a – részünkről annak mondott – sikerre.

Ha nagyon félünk attól, hogy valamit elrontunk egy munka során és idegeskedünk rajta, akkor végül várjuk is, hogy megtörténjen és tudaton kívül elrontjuk, hogy aztán igazoljuk magunkat.

A hozzáállás is nagyon sokat számít, a legjobb a "lesz, ami lesz" hozzáállás az ilyen esetekben. Tudni kell, hogy hová helyezzük a felső határt bizonyos esetekben.

A valóság, tehát a MINDEN. A gondolatnak pedig van teremtő ereje, avagy serkentő hatása, de önmagában nem ér sokat. A gondolat nem ismer határokat. Az emberi elme pedig valóságnak érzi, amit lát és érzékel.

**************

Ebben a könyvben mindezért végig veszem az emberek erkölcsét, gondolkodását, a társadalmat, vallásokat, a tudományokat, a filozófiát, törvényeket és megpróbálom felállítani a Dűne könyvekből ismerősen csengő Orániai Katolikus Bibliát – ami csak nevében katolikus, valójában ennél sokkal másabb.

A követekező rész a Pillangóhatás gyors értelmező áttekintéséről fog szólni.