Xavér szemszöge:
Ma teljesen elvesztettem az ön uralmam. Ahogy belépett az ajtón csak őt tudtam nézni. Ma is elbűvölő mint mindig. Az én egyetlen okom amiért reggelente boldogan kelek, az én napsugaram Lia. Nagyon okos lány sokat hallottam róla mivel a kollégáim is mesélnek. De mégis az első benyomás fontos ami ez lesz nálam...persze tudásról beszélek mivel már minden más ami vele kapcsolatos és maga Lia elvette az eszem. Megkérdeztem ki akar felelni nem válaszolt senki. Lehet Liával kedves vagyok de mással nem. Mivel ez a munkám komolyan veszem eléggé szigorú is vagyok de ez így van rendjén. Ragadtam is az alkalmon. Most csilloghat az én Liám. Le feleltettem de írásban.Akarom hogy a szemembe nézzen és szavaival az ujja köré csavarjon. De majd máskor ez az álmom valóra válik. Lia eléggé akaratos ami tetszik is, egy erős csaj aki szereti húzni az agyam de be kell vallanom ez is bejön. Ki engedtem mindenkit és ketten maradtunk. Egy gondolat játszódott le bennem. Akarom őt.
Lia:
Xavér levette ingjét és az én felsőtestemet is megszabadította a ruhadaraboktól.
- Gyönyörű vagy.
Nyakam elkezdte lágy csókjaival behinteni. Én az izgalomtól csak karjába kapaszkodtam. Gondoltam vissza vágok. Megfogtam az arcát és megcsókoltam puha ajkait. Láthatóan meg lepődött tettemen.
- Így játszunk bébi?
- Igen így
Mondtam elégedett kis mosollyal.
- Ugye tudod Lia ha rajtam múlna mostmár sikítoznád a nevem? De ez rossz ötlet lenne itt az asztalomon igaz?
- Pedig nem hangzik rosszul.
- Ne akard hogy megtegyem mindezt mert akkor igazolatlan óraid lesznek.
- Tényleg az órák! Ennyire elment az idő? Vége is a szünetnek?
- Ne aggódj ha el késel szólok hogy miattam volt, és most siess suli után várlak az udvaron
