𝐅𝟏 𝐎𝐍𝐄𝐒𝐇𝐎𝐓𝐒

𝐜𝐡𝐫𝐢𝐬𝐭𝐦𝐚𝐬 𝐦𝐚𝐫𝐤𝐞𝐭 | sewis

| egy szívmelengető téli sétának titulált randevú Seb és Lewis jóvoltából - avagy hangolódás az ünnepekre by me
| fluff fluff FLUFF
| 𝐰𝐚𝐫𝐧𝐢𝐧𝐠𝐬: -

2010

Frankfurt gazdagon kivilágított utcáit megtöltötte a mézeskalács és forraltbor édes illata, jóízű kacajokkal fűszerezve. Szüntelen nyüzsgés, duruzsolás ölelte körbe a karácsonyi vásárt, és hó nélkül is éppen eléggé filmbe illő volt a cukorpálcák, fenyőágak és mikulássapkák látványa.
Lewis kíváncsian nézegelődött a tömegben, oldalán Sebastiannal, aki egész idő alatt szerelmesen a britet figyelte. Volt egyfajta különleges varázsa annak, ahogy Lewis sötét íriszei megcsillantak a karácsonyi fények alatt, ahogy a hidegben kipirult az arca, ahogy szótlanul rácsodálkozott a vásár szépségeire. Seb a végtelenségig képes lett volna Lewist bámulni - természetesen csak akkor, ha a brit nem szabotálja ezt az ötletét.
-Miért van ilyen kibaszott hideg..? - fordult oda Sebastianhoz behúzott nyakkal, majdhogynem hisztisen, mintha a mellette sétáló férfi tehetne a szélsőséges időjárásról.
-Nem én vettem fel szaggatott feszülős farmert decemberben - vont vállat a német, mire Lewis savanyú képet vágott.
-Te inkább meg se szólalj!
-Tudom, persze, "jól nézett ki platform bakanccsal" - mutatott idézőjeleket a levegőbe Seb - Néha azért a fázós seggedet is belekalkulálhatnád a szettjeidbe.
Lewis fújtatott egyet, de továbbra sem tágított Sebastian mellől, egészen a vásár kijáratáig. Erre már alig lézengtek emberek, így Lewis kapva az alkalmon összefűzte a kisujját Sebastianéval. A német diadalittasan elmosolyodott, mikor Lewis kesztyűje a bőrehez ért, és a férfi testéből áradó hő az ő szívét is megmelengette.
-Most megint tizennyolcnak érzem magam - gondolkodott hangosan Lewis, a hideg levegő pedig gondosan kirajzolta a leheletét a sötétben.
-Nem is nézel ki sokkal többnek, meine lieben - nevette el magát Seb.
-Jóhogy - mormolta Lewis, miközben fellépett a járdaszéli patkára, és kisgyerek módjára egy vonalban pakolta a lábait egymás után, a neonzöld talpú bakancsa pedig nehezeket koppant a betonon. Seb kedvesen Lewis csuklójára kulcsolta a kezét, óvatosan figyelve a brit minden rezdülését. Időnként összenevettek, egymásra vigyorogtak, mintha hirtelen tényleg visszaröppentek volna 2006 telére, amit a hóban rohangálva, egy londoni karácsonyi vásárban töltöttek, és felvásároltak mindenféle baromságot. Lewis karácsonyi dekorációi között azóta is ott hever a rénszarvasos hajpánt, amit annó közösen vettek. Azóta is minden alkalommal felveszi az ominózus családi fotókra, mintha kötelező lenne.
-Lewis! - szólalt meg figyelmeztetően Sebastian, de a brit már régen a hóban csücsült, leszánkázva a jeges padkáról.
-Aú. - a férfi kis fáziskéséssel hangot adott a történésnek, sokkal inkább megilletődve, mint fájdalmában - a combjáig érő vastag kabát megvédte. Pár pillanatig értetlenül pislogott a bakancsára, hiszen legutóbb még beton volt a talpa alatt.
-Jól vagy? - nyújtotta felé a kezét fejrázva Sebastian, mire a férfi zavartan bólintott egyet, és a német tenyerébe csúsztatta a kesztyű fedte ujjait. Seb kissé ügyetlenül felsegítette Lewist, majd gondoskodó barát módjára leporolta a havat a kabátjáról - vagy inkább bújtatott kifogást keresett Lewis fenekének tapperolására.
-Nézd! - kiáltott fel a brit, mire Sebastian összerezzent, és kíváncsian Lewisra kapta a tekintetét - vagy inkább a hatalmas befagyott pocsolyára az utca közepén, amelyre a férfi olyan lelkesen mutatott. Hamilton meg sem várva a reakciót, óvodásokhoz hasonlóan rátrappolt a jégre, és kihasználva a lendületét megpördült a csúszós felületen. A nyakába fűzött vörös sál akarva-akaratlanul követte a férfi mozdulatait, ellentétben Sebbel, aki nevetve figyelte az eseményeket távolabbról. Felettéb szórakoztatónak találta Lewis arcát, ahogy koncentrál, és próbál nem hasra esni, nem zavartatva magát az esetleges szemtanúk végett.
-Gyere máár - ragadta meg a német csuklóját, majd ellentmondást nem tűrve Sebastiant is maga után húzta a jégre.
-El fogunk esni - kapaszkodott a brit karjaiba Seb, az arcán továbbra is pajkos mosollyal.
-Lehet - vigyorgott rá Lewis vállvonva. A férfi tett egy lépést hátra, és mintha a sors tréfálta volna meg, abban a pillanatban hanyattesett, magával rántva a szerelmét is.
-Barom - nevetett fel a német, Lewis megilletődött képét látva. A vonásai azonban hamar megszelídültek, óvatosan a brit kabátjának gallérjára fűzte az ujjait, és kihasználva az alkalmat leheletnyi csókot nyomott Lewis ajkaira. A brit elmosolyodott, és leplezve az arcán égő piros foltokat, Seb felkarjába kapaszkodott.
-Azért szereted ezt a barmot - fűzte hozzá Lewis, már csak az utolsó szó jogán is.
-Hogyne szeretném - forgatta meg a szemeit Sebastian, majd egy gyors szájrapuszit követően feltápászkodott Lewisról, hogy ne fázzanak meg. Talán már feleslegesen aggodalmaskodott ezen, hiszen amint Lewis két lábra állt mellette, tüsszentett egy hatalmasat, amin Seb képtelen volt nem nevetni.
-Na szép - sandított a férfire a brit karbatett kézzel, nyomatékosítva mennyire megsértődött. Tipikus, színpadias Lewis.
-Menjünk inkább mielőtt idefagysz, drámakirálynő - rázta a fejét Seb, majd Lewis kezére kulcsolva a sajátját magával húzta a britet a sötét téli éjszakába.