|| The Crown Falls - akanexi •

• 1. rész - milyen is hercegnőnek lenni •

Korán reggel arra keltem, hogy besüt a nap a szobámba. Mikor már lassan kicócmókoltam magam a pihe puha ágyamból kinyitottam pilláimat majd ásítottam egy jó nagyot. Óh igen el is felejtettem bemutatkozni a nevem Rose, Anglia hercegnője.
Igen, hercegnő mondjuk igazából sosem szerettem volna hercegnő lenni. Ott vannak a hülye szabályok, a házasság,a precizitás,túlterhelés,tökéletesség. Minden ami egy hercegnőhöz kell. A szabályokból van a legjobban elegem. Kezdjük a megjelenéssel.
Egy hercegnőnek abszolút mindenben tökéletesnek kell lennie. Soha nem hagyja, hogy a körömlakkja piszkosnak tűnjön, a ruhái foltosak legyenek,vagy az étel megakadjon a fogai között. A gyönyörű formázott haj egy lány szépségéről, ápoltságáról beszél. Minden hercegnő sminkel, de csak ésszerű keretek között. A szemek általában dekoratív kozmetikumok segítségével tűnnek fel az arcon. Rúzst vagy szájfényt lehet használni. Csak a fényessége színe legyen természetes. Az árnyékokat leginkább húsban,fehérben ill bézs színű. A gardrób cseréjét folyamatosan kell elvégezni. Legyen legalább 5-6 ruha, amit fel vehetsz az órára, ugyanennyi ruha a baráti találkozáskor. Végül nem utolsó sorban a viselkedés. Egy igazi hercegnő mindíg lány. Másokkal szemben kissé lekezelően viselkedik, igyekszik őszinte és tárgyilagos lenni. Soha ne emelje fel a hangját, próbáljon mindenkivel kedves és barátságos lenni.

Miközben ezeket meséltem már el is készülődtem Egy egyszerű mégis elegáns szettet választottam. Biztos azt gondolnátok,hogy stylisok segítenek nekem a szettem kiválasztásában. Azonban én inkább szeretem saját magamnak kiválasztani. Egy kockás mintájú szoknyát vettem fel egy nyakig érő fekete vékony pulcsival. Hozzá pedig egy fekete magassarkút. Hajamban pedig egy egyszerű kisebb fehér masni helyezkedett. Mikor úgy voltam vele, hogy kész vagyok lesétáltam az étkezőbe,hiszen minden reggel együtt szoktunk reggelizni.

-Jó reggelt - mondtam egy kedves hangon majd meghajoltam és leültem hozzájuk az asztalhoz.
Egy nagy tál zabkását szoktam általában fogyasztani, az mellé pedig egy egészséges smoothiet szoktam inni. Hát most is így tettem. Ettem a zabkását miközben édesapám Ferenc király megszólalt.

-Lányom, emlékszel említettem neked Kian herceget-
mondta szemembe.

-Igen apám- mondtam neki bólintva majd folytattam.

-Emlékszem- mire apa csak felsóhajtott eggyet majd ismét megszólalt.

-A jövőbelid lesz, és ma estére meghívtuk őt és apját a kastélyba hozzánk. Szóval kérlek majd öltözz fel szépen és bánj rendesen a vendégekkel- mondta mire én csak magam elé bámultam.

Köpni nyelni nem tudtam az alábbiak hallatán. Mi az, hogy jövőbeli? Én még egyálltalán nem szerettem volna meg házasodni. Egy nem is ismerem kettő ,hogy mennék már egy vadidegenhez hozzá akit még csak nem is ismerek. Félrenyeltem a zabkásámban majd halkan megszólaltam.

- Tessék? - kérdeztem halkan mire apám rám nézett.

-Ezt h-hogy érted? Én még nem szeretnék házasodni.-

Mondtam mire apa csak szúrósan nézett rám, majd rácsapott eggyet az asztalra mire én anya és az öcsém is megilyedtünk.

-Hogy érted azt, hogy nem akarsz lányom?!! - mondta idegesen.

-Egyálltalán, hogy mersz ellentmondani a királyodnak?- kérdezte tőlem.

-De apa én.. - kezdtem volna bele de apa félbe szakított.

-CSEND! - kiabálta majd észrevettem, hogy kis öcsém már a sírás határán van ezért én szúrósan néztem vissza apára.

-NINCS SEMMI DE, HOZZÁ FOGSZ MENNI KIAN HERCEGHEZ, IDIÓTA NÉMBER! - folytatta továbbra is a kiabálást én pedig már könnyekkel a szememben szólaltam meg.

-De a-pa én még csak nem is ismerem Kian her-hercege, és még nem sze- mondtam volna tovább de apám ismént félbe szakított.

-Hát nem érted? Nem érdekelnek a problémaid hozzá fogsz menni Kian herceghez és enyém az utolsó szó! Most pedig menjél a tenisz edzésedre Henrihez- mondta majd én csak felsóhajtottam majd meghajoltam édes apám előtt.

-Igen, édesapám - mondtam majd azzal fogva megfordultam és elindultam a teniszpálya felé könnyekkel a szememben nem vissza nézve.

- Hogy lehet valaki ennyire könyörtelen és szívtelen? Neki a hatalom fontosabb mint a lánya... - mondtam magamban majd haladtam tovább a teniszpálya felé.

Átöltöztem az öltözőben egy sima sportnacit, sportfelsőt, és sportcipőt vettem fel, majd hajamat felfogtam és oda sétáltam Henrihez aki mosolyogva várt, de a mosolya azonban rögtön eltűnt mikor észrevette hogy rossz hangulatban vagyok. Henri a tenisz edzőm és egyben legjobb barátom is szóval nem csodálom ha tudja ha van velem valami.

-Mi a baj Rose? Olyan szomorú fejet vágsz - kérdezte majd én csak annyival feleltem, hogy

-Ugyan semmi, csak apa megint felhúzott egy kicsit. - mondtam neki majd elmosolyodot, De közben szomorú is volt a mosolya, majd fogta lassan magához rántott és megölelt.

-Nyugi minden rendben lesz, apud biztos nem úgy gondolta- mondta majd megsimogatta a hátamat.

-És tudd, hogy rám mindíg számíthatsz - mondta majd mégegyszer magához ölelt és utána eltávolodott tőlem.

-Köszönöm Henri, köszönöm hogy mindíg itt vagy nekem. - mondtam mosolyogva mire ő is elmosolyodott.

-Na kezdhetjük az edzést? - kérdezte mire én csak magabiztosan bólíntottam majd elkezdtük az edzést.

Edzés után gondoltam be nézek kis öcsémhez, hogy minden rendben van e vele. Oda sétáltam az ajtóhoz majd bekopogtam mire ő kérte, hogy fáradjak beljebb. Az ágyon feküdt szomorú arccal miközben rajzolt valamit.

-Szia Edward - köszöntem neki mire ő vissza köszönt.

- mi jót rajzolsz? - kérdeztem tőle majd le ültem mellé az ágyhoz.

- Óh semmi érdekeset. - mondta majd láttam, hogy egy pár könnycsepp hullik gyönyörű két szép kék szemeiből. Majd fogtam és megöleltem.

- Édesem, ne sírj apa nem úgy gondolta. - mondtam neki vigasztalóan.

-Biztos? - kérdezte vissza egyem meg.

-Igen 100% és nem is lesz többet mérges megigérem.-

Mondtam mire ő csak felelt egy ,,oké"-t majd még maradtam nála egy darabig.

Lassan beköszöntött az este és el kezdtem keszülődni a vacsorára. Felvettem egy simuló türkíz ruhát aminek a vége kicsit habos, vele egy gyöngy nyaklánct és egy gyöngy fülbevalót, hozzá pedig még egy gyémánt karkötőt és egy gyémánt gyűrűt. Meg persze raktam fel egy kis sminket is, a hajamat pedig egy kontyba fogtam fel egy fehér- kékes virág mintás kendővel.

Lassan megérkeztek a vendégek és csak vártam az érkezésükre,majd mikor megláttam őket elkapott a pánik és azt szerettem volna a legjobban ha most egyszerűen csak felszívódnék vagy láthatatlan lennék.

Milyen is hercegnőnek lenni?
Hát itt a válasz, mintha a pokolban élnél.