Nem hiszem el....

79 1 0
                                    

Miután visszatértem a kissebfajta sokkból edzés végéig azon gondolkoztam vajon mi lehet olyan fontos hogy  2 szem közt kell megbeszélnünk. És mivel Bence semmit információt ne  adott meg hogy mikor, hova menjünk így mikor végeztem elindultam haza. Sokáig nem jutottam mivel a kijáratnál egy erős kéz  ragadta meg a bal karomat. Olyan hirtelen ért ez az egész, hogy  hátrafordultam és lekevertem egy pofont annak aki mögöttem állt. Csak ez után pillantottam meg hogy Krisztián az.

-Baszki Krisztián, a frászt hoztad rám.

-Észrevettem-simított végig a kezével az arcának azon a felén ahol még mindíg tisztán ki lehetett venni a tenyeremet.

-Sajnálom nem tudtam hogy te állsz mögöttem.

-Ugyan semmi gond, viszont azt meg kell hagyni meglepően erős vagy lány létedre.

-Jojo köszi, viszont rátérhetnénk a lényegre, hogy miért is állítottál meg?

-Ja igen Bence kérte hogy ezt adjam oda.- és a kezembe adott egy kicsi összehajtogatott cetlit.-Még öltöztél, de rohannia kellett, valami sürgős dolga volt.-a papíron egy telefonszám állt, és egy kis üzenet-"Hívj fel!"-még megköszöntem Krisztiánnak hogy átadta, és elindultam haza. Mikor leszálltam a buszról eleredt az eső. Remek.Hazáig futottam amivel tuti letudtam a másnapi edzésemet is. Hazaérve nekiálltam gyorsan főzni, valamit, és hozzávalók híján, azzal kellet beérnem ami a fagyasztóban volt. Csak egy pizzát találta ami még a legutobbi szülinapi bulimrol maradthatott. Amíg a sütőben volt, addíg kipakoltam a táskámból. Már majdnem kész voltam amikor hirtelen a kezembe akadt az a kis cetli amit még Krisztián adott. Mivel már nem volt más dolgom felhívtam azt a számot .

-Jó estét!-szolt bele egy sokkal mélyebb férfi hang, mint amit Bencétől megszoktam.

-Jó estét Bencét keresem.

-Oo igen ez az ő telefonja, az apja vagyok, csak itthon felejtette.

- Értem köszönöm. Annyit még nem tud hogy hova mehetett?

-Azt hiszem valami lányhoz, de a nevét már nem említette.

-Rendben nagyon köszönöm további szép estét!

-Nagyon szívesen, jó estét! -ezzel véget is ért a beszélgetésünk.

Milyen lányhoz mehetett ilyen késő este? Nem értem délután még kettesben akart velem találkozni most meg mindenféle csajokhoz jár.  A gondolatmenetem hangos kopogás szakította meg.  Amikor kinyitottam az ajtót leesett az állam. Az a személy állt az ajtón előtt akire legkevésbé számítottam ilyenkor, és itt.

-Bence te mit keresel itt?? - éreztem, hogy teljesen elpirulok. A haja teljesen vizes volt a pólóban meg teljesen elázott. Eddig észre sem vettem hogy kint esik annyira lefoglalt hogy Bencéről fantáziáljak.

-Sajnálom hogy ilyen késő este zaklatlak, de muszáj beszélnunk valamiről.

-Rendben gyere be még megfázol itt kint. Üllj le addig hozok törülközőt. - berohantam a furdőbe becsukja az ajtót és nekidőltem. Nem tudom elhinni hogy itt van az én házamban. És miért jött ekkora esőben gyalog? Vajon mitől akar beszélgetni?  És mi van ha itt alszik? Már most elég késő van ahhoz hogy haza mehessen. Gyorsan kivettem az első törülközőt ami a kezembe akadt, és kivittem neki.

- Ne szárítva meg a ruháidat? - Jesszusom megőrültem? Ha itt elkezd levatkőzni akkor tuti észreveszi hogy megőrülök érte. 

- Nagyon hálás lennék köszönöm. -Haha nekem tuti annyi. És igen kb végig bámultam ahogyan levette a pólóját. A nadrágját magán hagyta, mert az nem lett vészesen vizes. Miután beraktam a szárítógépbe a ruháját.

-És minek köszönhetem ezt a késői látogatást?

-Emlékszel amikor ma délután azt mondtam hogy muszáj lenne beszélnunk valamiről?

-Ja igen rémlik valami. - persze hogy nem akartam elmondani neki, hogy kb. egész délután ezen agyaltam.

- Nos nemtudom hogy honnan vagy hogy kezdjem, így belevág ok a kozepébe.

Jó mondjad. - ezt halál nyugodtan mondtam.... Kívülről. De belül a torkom van dobog ott a szívem. Vajon mit akarhat??

-Szvl az van hogy elég régóta... -itt nyelt egy nagyot.

-Baszki kurvára tetszel. Es nem csak azért mert kibaszott gyönyörű vagy hanem mert a legkedvesebb lány akit valaha is ismertem. - Fúúú

- Tessék ez most komolyan?? - így visszahallva a fejemben úgy hangzott mintha dühös lennék.

- Nem tudom hogy te hogy érzel, de muszáj volt elmondano..... - a mondatot nem tudta befejezni, mert megcsókoltam. Nem gondolkodtam, egyszerűen jött. Nem tudom menny ideig lehettünk így de a sűrű csipogása volt az ami miatt szét váltunk. Szó nélkul folálltam és kivettem a pizzát.

- Van kedved vacsorázni?

- Nagyon éhes vagy?

-Nem vészes, miért?

-Mert az a dolog amit én akarok enni nem igazán pizza.

-Azta de gyors  valaki. -nevettem el magam

- Ja nem bocsánat nem akarom el sietni.

- És ha azt akarom hogy siess?

-Akkor azt fogom tenni. -ezzel ismét elkeztunk csókolózni ami már nem volt annyira érzéki mint az első. Vad volt és szenvedélyes...

Keményebb az Edzésnél...Where stories live. Discover now