A Falka [Exo X Txt ff.]

Monster

Soobin szemszöge

Dél volt, magasan, az ég tetején, a felhők fölött a nap csillogott és rettenetes forróságot árasztott magából. Mi tagadás, legalább 28°C lehetett. Ilyenkor volt a legmelegebb és mindenki igyekezett árnyékban, vagy a háza hűségében elrejtőzni a kánikula elől. Valamint sok folyadékkal hidratálni testét. A hőmérséklet bírhatatlan volt. Az emberek többsége tehát működő légkondicionálóval ült bent a házban. A másik fele, mint én, egy autóban rohadt. Már most megbántam, hogy lemondtam a jelenléti tanulásról azért, hogy magán tanuló legyek, mert most legalább egy agyon hűtött teremben ülhetnék és végezhetném a dolgomat, de helyette inkább elköltöztem a semmi közepére, hogy nyugalomban tanulhassak a saját házában. De döntésemet, így sem bántam meg, tudtam, hogy odaát, a nagyvárosban nem igazán éreztem volna boldogan magam, jobban kedveltem mindig is a csendes környezetet, a békét és nyugalmat. Ezért esett a választásom erre a lepukkant, vidéki házra.

-Meg fogok halni - mondtam fáradtan amint bevittem a házba az utolsó dobozt is a teraszról majd lihegve töröltem meg a homlokomat és ültem le a földre. Sosem bírtam a meleget, így ilyen időben éppen, hogy csak fel nem dobom a talpam. És most még dolgoznom is kellett.

Meg is bántam, hogy a földre ereszkedtem, hiszen rettentő nagy volt a por a padlón, így undorodva szöktem fel és poroltam le magam, majd keresve egy seprüt elkezdtem feltakarítani a lakásban.

Szerencsére a bútorok már a helyén voltak és a szekrények is nagyjából be voltak rendezve. Nekem ma már csak pár apró dolgot kellett a helyére pakolnom ahhoz, hogy végre hivatalosan is beköltözhessek ebbe a hatalmas, elhagyatott házba. Miután befejeztem a sepregetést, neki is láttam megkeresni a zenelejátszómat, majd amint megtaláltam gyorsan be is üzemeltem azt. Elindítottam rajta a kedvenc dalaimat, fél fülembe bedugtam a fülhallgatót és neki is kezdtem a pakolásnak miközben halkan énekeltem és táncoltam.

Nyilván próbáltam élvezhetővé tenni a pakolást amennyire csak lehetett, hiszen nagyon unalmas volt egyedül és rettentő fárasztó, az idő miatt. Valamint, már nagyon az estén járt a fejem. Az egyik barátom fog megérkezni az utolsó csomagjaival és végre közösen fogjuk ezt a házat bírtokolni. Már nagyon vártam az érkezését, hiszen régen láttam őt, folyton elkerültem őt a költözés alatt, így végre most egy kicsit együtt tölthetjük az estét.

D.O, egy gyerekkori barátom, olyan mintha a bátyám lenne, teljességgel megbízok benne, ismerem mint a tenyerem és ő is pont ennyire ismer engem, igazi barátok vagyunk már nagyon rég óta és már-már testvérként tekintünk egymásra, nincsenek titkaink egymás előtt és mi több, senki más sincs, aki ilyen közel állna hozzám vagy hozzá, mint amilyen közel mi állunk egymáshoz.

Már gyerekként is arról álmodoztunk, hogy egyszer kettesben fogunk nekiválgni az életnek, hogy segítjük egymást és támogassuk egyénileg a másikat. És lássunk csodát most itt tartunk, egy közös házba költöztünk, a semmi közepére és elkezdtük közös kis életüket miután D.O elvégezte az egyetemet és nekem is már csak egy évem van hátra az iskolából.

Egy pár órát eltölthettem a pakolással amikor is megéreztem, hogy hasam erősen mozgolódni kezdett, sóhajtva tettem helyére a kezemben lévő dolgot és simítottam hasamra.

-Milyen jó, hogy még semmi ehető sincs a hűtőben és máris éhes vagyok. Be kellett volna ugranom a boltba idefelé jövet. Gondolkodnom kellett volna - mondtam sóhajtva, ahogy a hűtő előtt ácsorogtam és kétségbeesetten túrtam sötét hajamba amikor is egy érdekes koppanás hangja ütötte meg füleimet.

Izgatottan rohantam az ajtóhoz -onnan jött a hang- már tudtam ki állhat mögötte. Éhségem szinte semmis lett az örömtől, hogy végre legjobb barátom karjaiba ugorhatok. Átölelhetem őt és kisírhatom a lelkemet is szemeimen keresztül, amiatt, hogy mennyire elegem van a takarításból és pakolásból, valamint azt is megoszthatom vele, hogy majd meglyukad a gyomrom az éhségtől. Legbelül meg abban reménykedtem, hogy barátom pár finom falattal állít majd be és nekem nem kell ebben a forróságban ismét az autómba ülnöm és elmennem a legközelebbi boltba, amúgx is igen kevés üzemanyag van benne, nem pazarolnám ilyesmire, már nem azért...