Mar tobb mint egy eve csak rad varok.
Volt mikor probaltalak elfelejteni es uj dolgok fele nyitottam. De sose sikerult kivernelek a fejembol. Tul sokszor jutottal eszembe. Akkor meg nemis volt nagyon mi eszembe jusson. Csak te. Mostanaban szepen lassan ez a helyzet jora fordult. Es ennyi ido utan megcsokoltal. Olyan nagyon furanak ereztem. Ahogy te es en kozelebb kerulunk, ennek mar reg meg kellett volna tortennie kozottunk. Annyira mas ez igy most. De olyan tokeletesnek tunik. Amig elo nem jonnek bennem a ketelyek. Miert pont en?
Miert csak most? Mi van ha az egeszet csak unalombol csinalja? Es ha csak sajnal? Ha egesz vegig valaki masra gondolt? Neki ez nem jelent annyit mint nekem? Nemis tudom miert merul fel bennem ennyi kerdes. Jobb lenne sajat magamnak ha szimplan elfogadnam a tudatot hogy mindez megtortent es nem veletlenul. Jobb lenne ha elhinnem? Nem biztos mert ha aztan csalodni fogok az nagyon nagy fajdalom lesz. Igy is faj. Nem vagy meg telljesen az enyem. Nemtudom hogy te szeretned-e hogy en telljesen a tied legyek. Jo lenne vegre feltenni neked ezeket a kerdeseket. De oszinten nem szeretnem ha tul sok lennek. Nekem a lassu tempo is megfelelne, de semmiben nem vagyok biztos. Latszolag oda vagy ertem. Masok szerint csak en szamitok neked, de ok nem is ismernek teged ugy ahogy en. Ok nem latnak teged erzekeny temak pillanataiban. Nem latnak sirni,nevetni,zavarba jonni es szeretni. Szerintem lattalak mar szeretni. Ki is mondtad hogy szeretsz, oszintenek tunt. De ennyi ido utan hogy kezdtelek el erdekelni? Vagytal ram? Miota szerettel volna megcsokolni? Miert vartal ennyit? Ezek mind lenyegtelen kerdesek amikre nem kapnek oszinte valaszt. Talan azert is vagy szamomra ennyire erdekes mert amit nekem mutatsz ened kulonbozik attol amit masoknak mutatsz. En se ismerem meg annyira az igazi onmagad, es remelem ki tudom beloled hozni az igazi ened. Nem azt akinek az egesz elet humor. Es semmit se gondol komolyan. Basztat ejjel nappal. Nevet, es a sebezhetoseget egyaltalan nem mutatja ki. Szeretnem latni ahogy elalszol, ahogy felkelsz. Ahogy eppen faszod ki van mindennel. Ahogy szomoru vagy. Es ahogy boldog vagy mellettem. Bizom abban hogy neked is jelentett valamit az a delutan. Es hogy meg sokaig fogsz ram ugyanugy nezni. Mert hogy en tenyleg kibaszottul szeretlek. Meg ha nem is mondtam olyan erthetoen vissza.
