Animal company

Balszerencsét hozó vagy sem?

Amióta az eszemet tudom mindig is egyedül éltem, mégsem szenvedtem hiányt semmiben. Ami kicsit vicces is, hisz abból kifolyólag ami vagyok inkább nekem adtak dolgokat csak, hogy ne menjek a közelükbe. S hogy mi volnék én? Megmondom mert nem titok. Egy fekete macska vagyok akit a földön összes létező lény a balszerencse követeként könyvel el. Csak néha rossz érzés, de az a kis rossz még elviselhető. Egyébként egy cégnél vagyok egyfajta futár. Szeretem csinálni mert így sokféle emberrel, illetve jobbára csak állattal, van szerencsém találkozni. Ugyanis a cég ahol dolgozom kimondottan olyan lényeket alkalmaz mint én. Innen ered az is, hogy néha nagyon meg tudok ilyedni. Legjobban a kutyaféléktől. De, vannak ám, vagyis van egy barátom is mégpedig egy fehér nyúl képében. Egy igazi ritkaság, egy óriás fehér nyúl és Seungsik névre hallgat. Én még mellette is eltörpülök. Vele kapcsolatban csak az a fura nekem, hogy egy macskaféle, egy oroszlán a társa. Furák, de hát ha boldogok akkor rendben van.
Ne de.... Mint minden nap ma is munka van. Egy csomó levél és más küldemény van amit tovább kell vinnem. A szokott módon és gyorsasággal mentem is és tettem a dolgom. Egész jó volt minden addig a pontig míg esni nem kezdett az eső ami aztán gyenge havazásba csapott át. Természetesen én bőrig áztam. Szó szerint az alsómból is csavarni lehetett volna a vizet. Igyekeztem is hamar végezni, hogy haza tudjak menni átöltözni. Csak egy utolsó csomag és végeztem. Siettem is ahogy csak tudtam. Éppenséggel kedves barátom társának, aki egyben a cég vezetője is ahol dolgozom, volt az a csomag. Leadtam a titkárnőjének aki furán végig mért mielőtt aláírta volna amit kellett. Már mentem volna utána, de szólt hogy vigyek még el ne egy iratot egy másik osztályra. Nemet akartam mondani, de mégsem tettem. Csak átvettem az iratot aztán elköszöntem és mentem. Szerencsére a cégen belül kellett közlekednem, de ... akkor is kellemetlen volt úgy ahogy voltam. De aztán csak kézbesítettem azt az iratot ami után már nem vágytam másra csak otthonom melegére. Csak hát amilyen az én szerencsém ismét megakadályoztak abban, hogy hazajussak. Éppenséggel egy kutyaféle, egy farkas a vezetők közül, ő is rám bízott egy csomagot, s mert félek a kutyáktól hát nem mondtam nemet. Ám nem jutottam túl messzire a csomaggal, sőt, még a liftig sem értem el. Nem éreztem már jól magam akkor. Forgott a világ rendesen mikor rákérdezett az egyik óriás, hogy rendben van e minden. Bólintottam, hogy igen, de a következő pillanatban már estén is össze. Tudtam, hogy úgysem fog segíteni senki mert itt is mind babonás bolond. Az volt csak furcsa, hogy nem találkoztam a kemény padlóval, helyette két erős kar fogott engem. Vajon álmodom? Olyan furcsává vált minden hirtelen.
A következő amire eszméltem, hogy egy rettentően puha valamin fekszem és egy alak, egy óriás, egy túlságosan ismerős óriás törölget engem.
- A semminél ez is jobb most. - észrevette, hogy őt nézem - Majd ha erősebb leszel megmosdasz rendesen. - fura borzongás futott végig rajtam hangja nyomán. Nem igazán értettem, hogy miért segít így nekem.
- Miért segítesz? Nem tudod, hogy balszerencsét hozok mindenkire?
- És? - fura volt, főleg az hogy nem úgy viselkedett ahogy vártam volna.
- Hol vagyok?
- Nálam, mivel senki nem tudta hol laksz így az volt a legcélravezetőbb hogy ide hozlak.
- De.... Miért? - még mindig nem értettem őt.
- Nem ezt szokták tenni? Hm? Segíteni azon aki bajba jutott.
- Velem nem. - éreztem némi erőt magamban, így fel tudtam ülni s picit elhúzódni tőle. Ekkor tűnt csak fel, hogy száraz ruha van rajtam ami nagyon nem az enyém.
- Igen, én adtam rád. Csak jobb mint az ágyon ázott sajátod. Nem? - bólintottam csak, de akkor sem értettem - Én is így gondoltam. Na, akkor, éhes vagy? Hozzak valamit? - ismét csak meglepett, nagyon meglepett. Nemet akartam mondani, de szavak helyett egy óriási tüsszentésre futotta. - Egy tea, az biztos. Míg hozom bújj a takaró alá és ne mozdulj. - hát... én nem igazán hallgattam rá, mert amint magamra hagyott én nem hogy betakaróztam volna jobban hanem inkább kibujtam a takaró alól, felkeltem és.. hát majdnem elnevettem magam. S csak azért mert az a felső ami rajtam volt bőven a terdeim alá ért. Puha volt, meleg és jó illatú. Természetesen megszagoltam alaposan. Tetszett, ezért kezdtem dorombolni, aztán meg tettem pár lépést, nézelődtem kicsit. Előjött kíváncsiságom és nem bírtam nem megérinteni a kezem ügyébe akadó holmikat. Ahogy körül néztem nem győztem csodálkozni, mert egy kutyaféléhez képest tiszta és jó illatú volt a szoba, meg jó nagy sok fura holmival. Aztán úgy döntöttem megnézem milyen magasan is vagyok. Eszembe jutott, hogy ha mégis bántani akarna alkalmi segítségem akkor legyen egy menekülőutam is. Hát én bizony majdnem felsikoltottam mikor megláttam, hogy tulajdonképpen milyen magasan is vagyok. Dorombolásom abba is maradt, helyette sok kis tüsszentés jött és így azzal együtt a szoba tulajdonosa is.
- Én.... Én köszönöm, hogy megmentettél, de... azt hiszem ideje lenne most már mennem... - vajon eddig is úgy csillogtak a szemei ahogyan most? Eddig is egy óriás volt, de most kezdett furcsa is lenni. Hirtelen letette a bögrét akit hozott aztán úgy rám mordult, hogy azt hittem menten magam alá csinálok. Elég volt az ágy felé mutatnia, hogy ez be is következzen. Ezek után csak lehajtottam fejem és igyekeztem nem hangot kiadni.
- Oh te... - összerezzentem mikor odajött és megfogta vállaim - Tudod nem igazán tudom kezelni az ilyen helyzeteket. - egyszerűen felvett karjába amit egy ijedt nyávogással reagáltam le - Most pedig azt hiszem ideje fürdened. - és vitt is engem. Eszembe sem jutott akkor éppen ellenkezni. Aztán meg mikor letett a fürdőjében már nem is akartam ellenkezni vele. Úgy főleg nem, hogy engedett nekem vizet a kádba, abba a kádba ami akkora hatalmas volt mint egy kisebbfajta tavacska.- Fürödj meg aztán ha végeztél szólj. - akkor eszméltem fel mikor már ment kifelé onnan. Komolyan egyedül hagyott? Furcsa. Az meg még jobban, hogy halk dorombolásba fogtam. Egyszerre indultam volna utána s lett volna kedvem a pancsoláshoz. Természetesen az utóbbi mellett döntöttem, hiszen nemrég csúnyát tettem. Éppen ezért a felső levétele után a kádba másztam. Azután eszembe jutott az is, hogy vajon miért nem lett dühös amiért összerondítottam a szobáját. Sok kérdésem lett vol na a, de ezt hamar elfeledtette velem a jó illatú, kellemesen bizsergető fürdővíz.