Animal company

Pillanatok

(Egy kissé nagyon késve.... De itt az új fejezet, annak aki várta és annak is aki még csak nemrég akadt a történetre.)

Egy pár pillanatig még vártam, hogy visszatérjen, de nem jött. El-elmerültem a vízben ami olyan finom illatú lett. Nyávogtam is ahogy jól éreztem magam a finom meleg vízben. Véletlenül aztán valamit belelöktem a vízbe farkincámmal amitől hamar irtó sok hab lett a kádban. Olyan szép volt... Mintha csak felhők közt lennék. Pancsolás közben csak még több hab és buborék lett ami nekem igazán nagyon tetszett. Egy picikét el is feledkeztem arról, hogy hol vagyok. Talán eshetett meg, hogy egy váratlan pillanatban a fürdőszoba tulajdonosa benyitott hozzám a frászt hozva rám. Azzal még jobban mikor mögött mikor meglátta a sok habot. Azután meg főleg mikor meg is csúszott és egyenesen beesett mellém a kádba. Ijedten nyávogtam fel és szerettem volna eltűnni onnét, mert nagyon megijedtem akkor, hogy bajban vagyok. De .... Hirtelen nagyon nagy csend lett mikor az a farkas kimászott mellőlem. Halkan felnyávogtam aztán felálltam, hogy utána menjek én is. Erre tudják mi történt? Fura volt, nagyon... Az a farkas nevetni kezdett én meg nagyon nem értettem hirtelen mi van. Erre ő odalépett és lesimogatta fejemről meg arcomról a habot, aztán morgott kicsit megint meg adott nekem törölközőt. De fura volt, mert nem várta meg, hogy megtörölközzem, mert odajött, elvette tőlem a törölközőt, rám terítette aztán karjába kapott és átvitt a szobába ahonnét hozott.
- Törölközz meg. - mondta aztán otthagyott engem. Biztosan a fürdőszobában tesz majd rendet utánam. Szégyelltem is kicsit magam. Apró kis nyávogások közepette törölköztem meg végül, és mert nem láttam sehol a ruháimat bebújtam a takaró alá ahogy voltam. Irtó jó érzés volt. Helyezkedés közben találtam rá egy felsőre aminek olyan illata volt mint a farkasnak. Bele is bújtam mert nagyon tetszett az az illat. Azután jutott csak eszembe a csúnyaság amit elkövettem nem is olyan régen. De hiába néztem a padlót ott nyoma sem volt. Fura volt. Hogy tűnhetett el? Hm.. biztos az a farkas varázsolta el onnét valamivel. Akárhogyan is, de azt hiszem ő másmilyen mint a fajtatársai. Legalábbis velem igazán rendes volt eddig. Egyetlen egy kutyaféle se nem tett még értem meg annyi mindent mint ő. Elmélkedésemből éppen ő, az a farkas, rángatott ki azzá, hogy visszatért hozzám. Még dorombolásom is abbamaradt, amit valahogy addig észre sem vettem.
- Hm... - fura hangot adott ki ahogy rám nézett, aztán a szekrényekhez ment, kinyitotta az egyiket aztán egy kis keresgélés után elővett valamit amit odadobott nekem. Elsőre nem értettem mi az, de nagyon hamar rájöttem. Éppen mikor megnéztem mi az és ő is felvett egy ugyanolyat. Egy alsó volt az bizony. Nem fáztam odalent ezért fel sem tűnt a hiánya. Égő arccal vettem fel, aztán dorombolósan lóbáltam farkincám. Bizony ám, mert faekincám kényelmesen elfért, nem okozott fájdalmat az alsó viselése.
- Köszönöm, de... ha még többet segítesz akkor nem tudom visszafizetni neked.
- Mondtam én olyat, hogy vissza kell fizetned? - kérdezte és én csak fejem ráztam nemlegesen - Úgy látom máris jobban vagy. Hogy érzed tudnál enni? - nem mertem rá nézni, főleg mert szégyelltem magam, meg aztán lehet még pucéran volt, ezért csak bólintottam neki, hogy igen, hogy tudnék enni - Akkor gyere velem. - mire felpillantottam addigra ő már kifelé ment a szobából. Igyekeztem is hamar kelni s utána menni. Nem szeretném ha hálátlannak gondolna engem, mert nem vagyok az. De... én tényleg nem tudom mivel fogom tudni meghálálni azt a sok kedvességet amit felém mutat.
- Elég ha .... - mondtam volna, hogy elég ha maradékot ad, de ahogy rám nézett inkább nem mondtam ki. Picit furává vált, főleg mert végig mért és aztán megnyalta a száját, végül megköszörülte torkát.
- Szereted a halat? Hm? - rögtön felcsillantak szemeim.
- Nagyon. - faekincám ismét lóbálni kezdtem.
- Na és a más húsokkal hogy állsz? Egy kis csirke? - a hűtőnél volt, kinyitotta azt és kivett egy tálat amiben sült csirkecombok voltak. Hmmm... De régen ettem olyat. Fincsinek látszott. - Csak meg kell kicsit melegíteni. Ehhez mit szólsz?
- Jó illata van így is. - meggondolatlanul dorombolni kezdtem és talán kicsit közelebb is mentem.
- Akkor ez lesz. - csukta is be a hűtőt aztán a tálat ahogy volt betette a sütőbe amit utána be is kapcsolt - Melegen még jobb az illata. - ismét rám nézett - Oh, majdnem elfelejtettem. - és ismét a hűtőhöz ment, tejet vett elő, azt töltött utána egy bögrébe amit a mikróba tett egy kicsikét, aztán hozta oda nekem - Nem szereted? - hirtelen nem értettem honnét tudja mit szeretek és ezért nem vettem el tőle azonnal a bögrét.
- De szeretem. - elvettem már így tőle aztán ittam is, hogy közben járt farkincám. Sőt, kicsikét doromboltam is még közben. A világon a legeslegjobb a finom meleg tejecske. Hm.. imádom.
- Úgy tűnik te valóban, igazán nagyon macska vagy. - mondta miközben fejemre simított. Baj ha nem értem őt? Fura már megint.
- Kérhetek még? - hamar megittam a tejet.
- Természetesen. - fura, de ezúttal én voltam ahogy láttam mosolyát. Úgy gondoltam akkor, hogy ő egy igazán különleges farkas. Nem tudom honnét való, de biztosan nem olyan mint a fajtabeliek. Annyira elkalandoztam őt figyelve, hogy már csak arra eszméltem mikor kezembe nyomta az újabb bögre tejet.
- Te miért nem vagy olyan mint a többiek?
- Hm.. hát ezt én is kérdezhetném tőled, de az ugye illetlen lenne ugye?
- Igen. - szégyelltem el magam - Ne haragudj.
- Ugyan... Egyébként csak ilyen vagyok. Akik megérdemlik azokkal kedves vagyok. - rám kacsintott amitől rögtön melegem lett. Na az még furább volt mint addig bármi más történés.
- Akkor én megérdemlem?
- Igen. - mondta csak, aztán megnézte a csirkecombokat amiknek az illata egyből az orromba kúszott. - Úgy tűnik most már jó lesz. Ülj le, mindjárt viszem. - hát én bizony engedelmesen és dorombolva tettem amit mondott. Egy kicsivel később már tette is az asztalra a combokat, meg tányért és evőeszközöket. Nem vagyok egy vad, de azért nem értettem minek az. De nem is foglalkoztam az evőeszközökkel, mert amint elém tett egy finomságos combot kaptam is fel és neki is estem. - Úgy tűnik valóban ízlik.
- Igen... Nagyon... - nem győztem dorombolni, farkincám lóbálni evés közben. Ettem amíg tele nem lett a pocakom. Igazán jóllaktam.
- Szeretnél még egy kis tejet? Hm?
- Lehet még? - nem válaszolt, csak míg mosakodásba fogtam addig ő öntött még nekem tejet. Ekkor vettem csak észre, hogy bizony én három combot ettem meg míg ő csak egyet. Hogy nem figyeltem oda? - Miért nem szóltál rám. - mondtam és mutattam is neki mire gondoltam.
- Elég éhesnek tűntél, én meg amúgysem voltam annyira éhes. - odatette nekem a bögrét a tejjel - Jólesett? - bólintottam - Jóllaktál? - ismét csak bólintottam - Akkor nincs miről beszélni.
- De akkor is...
- Nincs semmi de. - ismételten csak bólintottam neki - Helyes. Időd a tejet, aztán pihensz, hogy holnap tovább tudj dolgozni. Rendben?
- Igen, rendben. - mondtam kis halkan, aztán ittam a tejből. S míg ittam addig őt figyeltem. Egy pár falat után elpakolt, elmosogatott és éltette mindent. Fura vajon, ha eszembe jutott, hogy vajon ő miért nem talált még társat ha olyan amilyen. Mármint egy kutyaféle, egy olyan farkas mint ő biztos könnyen társra lehetne. Az ő fajtájából igazán sokan vannak a világban.