Sárkányok Háza - Vérkötelez

Vérkötelez

*=*

Szemet-szemért, fogat-fogért, átkot-átokért... Vér öntözze termő földjeink. Vér által jusson vízhez a gaz, ki egyre erősödik. Erővel felruházva, emelkedjék ki a mocsokból a patkány, ki szaporán véve lépteit üldözi a macskát, ki vakon küzd a sötétség ellen. A sötétség, mely teljesen ellepi, s magával ragadja. Szurokként fonja körbe, bele ivódik, a tiszta vérbe és bemocskolja azt. Sötét belül az, ki találomra nyúl be az éjbe, hogy aztán sebekkel térjen vissza meghunyászkodva. Sebekkel melyekből ömlik a tisztátlan vörös folyadék. Elragadja, s megőrjíti a fájdalom. Magába olvasztotta, felfalta a szurok... A szív még dobog. De nem érintetlen hamu már. 

Az emberek akár farkukba harapó sárkányok, gátlástalanul lopnak és csalnak. Fekete özvegy módjára ártanak családjuknak, s mérgezik meg mások tiszta elméjét. Kígyók módjára tekerednek társaik bokájára kísértve őket a rosszba. Egy ember sem kerekedik felül belső állatán, ahogy tartja a Targaryen szent írás. Ősidők óta a könyvek megtartják magukban a múltat, a jelent és a jövőt. Ők formálják meg saját maguknak a sorsaikat. Ritkán látják meg a jövőt, azt is ősi nyelven mesélve el, annak akinek igazán szól.

"Haragból lettél, haraggá leszel. A kínod, szent okozója a jónak. Hogy valóban szép e dédelgetned a csikót, ki átvágtatott rajtad a hullámok tengerén."  

- Aemond herceg... fogadd a hírnököt! - szólalt meg a cseléd leány a fiatal herceg felé tekintve, ki éppen szemkötőjét igazította meg. Sárkány szőke haját hátra csapta, tőrjét kellően döfte helyére a szíve fölé. Határozott mozdulattal kelt fel és szobája ablakán kitekintett a viharos felhők fölé.
A dörgés örömmel töltötte el, a villámok szinte udvaroltak számára. Az eső tisztította lelkét. Egy vihar sosem lehet tisztább, és meghatóbb más számára, mint amennyire neki. Ezer titok rejtette el bárki más elől a fiatal úr vas akaratát, és gondolatait. Egyedül a vihar volt az egyetlen amely ismerhette mi lapul legbelül benne. - Aemond herceg-

- Elsőre is hallottam Claris! Nem vagyok süket a fél fülemre attól, hogy Zafír íriszemre nem látok többé.. de attól még a vihar csodáit átélem, érzem.. te érezted már? - sétált a leány felé, ki kötényét szorongatta hátrálva de dereka hamar találkozott a folyosón lévő szekrénnyel míg Ura megtámaszkodott két oldalán zord tekintettel. - A vihar szív dobogását... ahogy dörög, és csattog.. mint a gyönyör ezer sugara szikrázó.. lélegzetelállító. - suttogta el mondata végét megnyalva alsó ajkát - Csodálatos, felemésztő, pajzán. - vigyorodott el. - Te ezt sose fogod megtapasztalni, mert nincs meg a kellő tudásod. 

- Herceg, ne terrorizálja szegény hölgyet! - hallotta meg  Qyend hangját. A férfi merész volt, és védelmező. Olyan akitől ez kötelesség elvárni a hercegek biztonságát, és nevelését. Aemond jól ismerte az öreg bajszos harcost. Nem egyszer kínozta meg a kemény harc művészeti megpróbáltatásokon. Egy férfi védje magát, és azt kit szeret. Aemond sosem jeleskedett sokáig saját képességeivel. Egészen egy pontig, míg el nem vesztette bal szeme világát. Qyend már a herceg születésekor tudta, hogy ő lesz a kiképzője és első rangú nevelője apja helyett is. Az évek alatt szinte az ő kezei alatt cseperedett fel, és anno gondoskodott is, hogy ki ellopta a herceg fél szeme világát, ő se ússza meg büntetlenül a dolgot teljesen. Qyend sosem volt a fizikai bosszú állás pártolója, de annál inkább hatott a lélekre, hogy ott okozzon apró hegeket. 

- Csak kioktattam, hogy ma nem ágyazott be.. - hagyta ott őket mogorván a herceg. Sejthette volna, hogy nevelője közbe lép, amint hagyja belső sárkányát messzire repülni. Ám ezen nem sok kecsegtető perce van agyalni. Lord Borros Baratheon már minden bizonnyal várja őt, hogy a hírnököt kellően fogadják. Mint jövendőbeli családtag kötelessége ott lenni. Borros leánya igen gyönyörű, kecses, még sem tombol benne az a vihar ami égetné a vágyat az ifjú Targaryen hercegben. Az a csapás, ami fel ér a bocskor szíj csattogásával, s heves szelet fújtató célzásával. A leány nem elégíti ki igényeit, és sosem fogja. Ám nincs mit tenni. Kell a szövetséges, a vérkötelesség.