Egy Mikaelson és egy Hale

4. rész

-Klaus az apád!?-kerdi Damon döbbenten.

-Ahj jó.- forgatom meg a szemem.- Van egy alkum számotokra!-mondom.

-Hallgattunk!-mondja Stefan. Tudtam!

-Én elmondom nektek azt hogy kik a szüleim meg amit tudni akartok. Ti pedig elmondjátok, hogy hol találom a Mikaelsonnokat és elmegyek innen. -mondom nekik.

-Rendben!-mondja Stefan.

-Mi?! Nem! Kizárt!- mondja Damon.

-Én is benne vagyok az alkuba!-mondja Elena. A többiek pedig bólintanak.

-Rendben! A szüleim Tatia Petrova és Niklaus Mikaelson.- mondom. Ezen meg lepődtek.

-Szóval Klaus az apád, az anyád pedig az első hasonmás?-kérdi Elena. Én bólintok.

-Hogy változtál át?-kérdi Caroline.

-Miután a Mikaelsonnok legkisebb testvére Henrik meghalt Niklaus keservesen sírt. Én oda akartam menni hozzá de anyám férje elrángatott onnan és a kunyhónkba zárt. Este visszajött és véres bort itatott velem és megölt. Miután magamhoz tértem emberi vért itatott velem. Rájöttem, hogy szövetkezett Mikaellel és Esterrel. Ennyi!-mondom.

-Hány embert öltél meg az évszázadok alatt?- kérdi Elena.

-Sokat. Tudod Mikaelson vagyok. Meg sokszor buliztam, unatkoztam, volt amikor magányomban öltem.-vontam vállat.

-Nincs bűntudatot ezek miatt?- kérdi dühösen és kiakadva Elena. Kérdőn nézek rá.

-Nincs!-mondom egyszerűen. -De a monterey-i gyilkos itt van a hazámban, a te bandádba és tőlem kérded hogy nincs bűntudatom. Ez egy kicsit vicces.- mondom ezen meglepődnek.

-Te ismered az öcsémet?-kerdi Damon.

-Nem. De már hallotam róla.-mondom.- De tartsátok be az alkunk rátok eső részét és mondjátok el, hogy hol vannak.

-Nem mondjuk el!-jelenti ki Damon vigyorogva. Erre én felkaptam a vizet és magamhoz rántottam Elenát és megharaptam a kezét, utána a földre löktem és gúnyosan mosolygok rájuk. Elena felkiáltott Caroline oda ment hozzá.

-Ezt miért tetted?-kérdi Bonnie.

-Az alku az alku.-rántom meg a vállam.- De! Van még egy alkum ami szerintem nekem is és Elenának is jó lenne.-mondom.

-Nincs több alku. Ezt is csak azért csináltad, hogy ide hívjuk Klaust, hogy adjon neki a véréből.-mondja a hibrid fiú.

-Hmm.. Ez is jó ötlet de nekem van egy jobb alkum. -mondom

-Mi az?-kérdi Stefan.

-Elmondom ha ezt nem fogjátok megszegni.-mondom neki.

-A szavamat adom.- mondja.

-Legyen! Elmondjátok hol találom a Mikaelsonnokat én pedig oda adom az ellenszerét.-mondom

-Klaus vére az ellenszer. Szóval nincs alku.-mondja Damon.

-Rendben! Akkor várhatunk 6 órát míg Niklaus ide nem ér mert ha nem ér ide 6 órán belül akkor Elena meghal. Vaagy...-mondom de közbe vágnak.

-6 órát? 24 óra kell, hogy egy vámpír belehaljon a vérfarkas harapásba-mondja Damon.

-Igen egy sima vérfarkas harapásba. De én ősi és nem egy sima vérfarkas vagyok.- mondom

-És mi az a "Vagy" amit elkezdtél-kérdi Caroline.

-Vagy oda adom Én az ellenszert.-mutatom fel a kezemet. Erre kikerekednek a szemeik.

-A vére-suttogja Bonnie a többiek kíváncsian néznek rá- Klaus gyereke szóval nem csak Klaus hanem az ő vére is az ellenszer.-mondja Bonnie én pedig bólintok.

-Rendben csak adj a véredből!-mondja Damon és a kezembe ad egy poharat. Én elveszem beleharapok a kezembe a vérem pedi belefolyik a pohárba de közbe magamba elmondok egy varázsigét. Vissza adom Damonnek a poharat ő egyből Elenanak adja aki az egészet lenyeli de egyből elkezd fuldokolva köhögni. Én felnevetek mert hatot a varázslatom.

-Azt hiszed, hogy hagyom, hogy még egyszer átverjetek.-mondom- Először mondjátok el hol vannak a Mikaelsonnok!-mondom. Damon elindul felém de Stefan megfogja a kezét.

-New Orleansba vannak, a Francia negyedbe.-mondja Stefan. Damon mérgesen néz rá. Remek legalább az egyik Salvatore tartja a szavát. Oda lépek és leguggolok Elena elé és felé nyújtóm a csuklom. Ő félve rám néz én pedig biztatás képen bólintok, hogy igyon. Beleharap a csuklómba és iszik belőlem három kortyot majd elválik a kezemtől én fel állok és Stefanra nézek.

-Ha most nem az igazat mondtad akkor vissza jövök ide és mindenkit meg fogok ölni. A szavamat adom. Amit nem szoktam meg szegni.-mondom neki.

-Az igazat mondtam.-mondja bólintok.

-Rendben! Örültem a találkozásnak én most fel megyek a dolgaimért. Mire lejövök remélem ti már nem lesztek itt. Én pedig elmegyek.-mondom nekik mire ők elindultak kifelé- Ja és Elena- megállnak es mindenki rám néznek -Sajnálom, hogy meg haraptalak de ha elsőre is betartottátok volna az alku rátok eső részét nem történt volna meg.- mondom neki.

-Tudom és remélem meg találod a Mikaelsonnokat.- mosolyog rám Elena majd távoznak a házamból.

Én pedig fel mentem a dolgaimért levittem az autóba majd be ültem és elindultam New Orleans felé. Remélem két nap múlva már láthatom az apámat.