Együtt a legjobb

Lágy dallamok csendülnek fel, ahogy a kisgyerekek berohannak a szobába. Csendben, szótlanul, vigyázó tekintetemmel lesem őket, ahogy az ajándékdobozok körül sétálnak, és egy-egy pillanatra látom rajtuk, hogy már alig várják, hogy egyenként kibonthassák őket. Mosolyuk még a karácsonyfa fényénél is szebben bevilágítja az egész helyiséget. Az egyik kislány azonban engem néz. Érzem kíváncsi tekintetét. Odasétál a fához, és egy pillanatra le is emel a fáról. Halkan, kissé akadozva felolvassa a rajtam lévő kis üzenetet.

„ Együtt a legjobb!"

Elmosolyodik, majd lassan, óvatosan, figyelve az épségemre visszahelyez a barátaim mellé. Amint látja, hogy biztonságban vagyok, megfordul, majd odarohan a társaihoz, és ő is játszani kezd.

Tudom, sokan azt gondolhatjátok, hogy én csak egy dísz vagyok, amit egy évben egyszer elővesznek pár napra, majd újra dobozba teszik, és ez így megy évről évre. És van is ebben valami igazság. Ugyanakkor, amikor ezeket a csodálatos illatokat érzem, a hangos kacagásokat hallom, és látom, hogy mindenki milyen boldog hogy együtt lehet, én is megértem, hogy annak idején miért írták rám azt az üzenetet. Család és barátok nélkül az élet üres lenne. És az ilyen ünnepekkor jövünk csak rá igazán, hogy mennyire hálásak lehetünk, hogy ezek az emberek mellettünk vannak. Ilyenkor talán egy kicsit mindenki gondolatában megjelenik a felirat, hogy „Együtt a legjobb"!