Yoshiaki
Amikor a hosszú alvásom után végre felkeltem és meg reggeliztem elindultam a suliba, hogy végigüljem azt a sok unalmas órát.
Szünetben hallottam a lányokat ahogy arról beszélnek, hogy egy új srác jött a felettem lévő osztályba és, hogy milyen helyes. Egy másik lány csoporttól azt hallottam, hogy motorozik és, hogy milyen menő. Úgy látszik csak erről tudnak beszélni. Nem értem mért ilyen nagy dolog ha egy új diák jön a sulinkba. Lehet nekem is meg kéne néznem magamnak, de nem akarom, hogy észre vegyen. Majd hétfőn megnézem, mivel ma péntek van. Egy nap csak 1x tudom használni a képességem és ma már elhasználtam arra, hogy tovább aludhassak.
Sato
Az 1. napom a suliban. Péntek, nem értem miért kellett ma bejönnöm, elég lett volna csak hétfőn. De apám csak azért is beküldött, alig várom, hogy legyen elég pénzem és végre elköltözhessek.
Most itt vagyok a suliban, már megint a középpontban. Felidegel a sok körülöttem nyivákoló lányok ahogy probálnak a közelemben lenni és felszedni engem, hogy aztán velem dicsekethessenek a barátaiknak.
Végül rájuk ordítottam.
-HAGGYATOK MÁR FASSZOPÓ KURVÁK!
Lehet kicsit durva voltam velük, de már nagyon elegem volt belőlük és ez kell ahoz, hogy végre leszálljanak rólam. De ezek a nemtom mik csak kicsit megszeppentek és végül folytatták tovább a ricsákolást körülöttem. Kész pokol volt ez a nap.
Otthon édes otthon, lenne ha nem lenne itt a homofób apám aki fogalmam sincs miért akarta, hogy vele lakjak.
Egész délután animéket néztem és tiktokoztam amíg végül el nem aludtam. Szombat délben arra kelek, hogy apám kiált.
-Sato, gyere le!
Feltápászkodtam az ágyból és lementem.
-igen apa, mit akarsz?
-nincs itthon semmi kaja, elmennél a boltba?
-mert nekem kell elmennem? Te nem tudsz elmenni? Nincs két lábad?
-én most nem érek rá, dolgoznom kell! Ott van a motorod, minek vettem ha meg a boltba se vagy hajlandó elmenni?
-jólvan jólvan, elmegyek.
Éppen indultam volna a boltba amikor rájöttem, hogy nem ismerem a várost és nemtudom hol van a legközelebbi bolt.
-Apa, amúgy hol van a bolt???
-hát ott a izenel, tudod? Mész egyenesen aztán balra, megint balra, ott lesz a körforgalom, ott elmész egyenesen, aztán megint jobbra, és itt a sarkon lesz a TESCO.
-aha, marha jo.
Ha hasonlítanom kéne valamihez a tájékozódó képességem akkor a One Pieceből Zoroéhoz hasinlítanám, kb ugyan azon a szinten állunk. Már mindegy, próba szerencse, egyszer csak oda jutunk
Yoshiaki
Délután a szokásos elfoglaltságomat végeztem, olvastam és olvastam és csak olvastam amikor rájöttem, hogy már hajnali fél 2 és minden mangámat, könyvemet kiolvastam mentem aludni. Másnap délelőtt megtanultam, hogy anyám adjon pénzt és el tudjak menni a könyvesboltba új könyveket venni, ez ilyen 5 körül meg is valósult, elindultam a könyvesboltba.
Sato
Már be is sötétedett, de én még mindig nem találtam meg azt a kibaszott TESCOT, ránézek az órámra, lassan 5. Mivel már november vége van nem csoda, hogy már sötét van.
Le nyugtattam magam, hogy legalább egy jót motoroztam ebben a 3 órában. Úgy döntöttem még egy kis ideig folytatom a TESCO keresését aztán haza megyek. Már így is nagyon elfáradtam ebben a keresgélésben.
Yoshiaki
Már mindjárt oda erek a könyvesboltba amikor hirtelen rámtör egy erős fejfájás, becsukom a szemem és azt látom ahogy egy fiatal motoros srácot elütnek. Vége, nem értem mi volt ez. Kicsit sokkoltan állok a járdán, végül meglátom a motoros fiút és a sofőrt aki éppen telefonon veszekszik valakivel, fel se fogtam mi történik. A motoros srác már észrevette, hogy a sofőr nem figyel és, hogy ha nem csinál valamit akkor akár az életébe is kerülhet. De minden túl gyorsan történt, már csak pár centi választotta el őket egymástól amikor végre kapcsoltam és meg állítottam az időt. A sofőr lábát át helyeztem a fékre, a motorost megpróbáltam arrább tolni, jobban megnéztem az arcát, nagyon helyes, látszik rajta az ijedtség, a félelem és valamilyen oknál fogva a boldogság. Amikor úgy gondoltam, hogy már nem lehet baj újra elindítottam az idő folyását. Igazam lett, a sofőr időben le fékezett és a helyes motoros srác túlélte. Az arca meglepődséget, csalódottságot tükrözött.
Végül összeszedtem magam és bementem a könyvesboltba.
Sato
Feladtam a TESCO keresését és haza indultam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a mögöttem lévő autó sofőrje nem figyeli az utat és, hogy el fog ütni, már nem tudtam mit tenni ellene és őszintén nem is akartam, kicsit boldog voltam, hogy végre vége ennek a szánalmas életnek. De aztán egy pillanat alatt minden megváltozott, a sofőr lefékelt, én meg fél méterrel arrább kerültem. Nem értettem mi történt, arra gondoltam talán az őrangyalom volt? Vagy valaki más? Nem érdekel ki vagy mi volt, én meg akarom és meg is fogom keresni, hogy ki vagy mi volt az aki megvédett.
__________________
Köszönöm, hogy elolvastad!❤
Ha tetszett kérlek jelezd, minel hamarabb hozom a folytatást!
