prologue

124 8 0
                                    

lassan felnéztem rá, egy utolsó apró mosolyra húztam a szám, és megszólaltam.
-köszönöm. - majd egyet hátrébb lépve egy sziát mormoltam el, és otthagyva a fiút a járdán, elindultam tovább a céltalan utamon. pár lépés után hirtelen hátrafordultam, míg ő még mindig csak egy helyben állt a zuhogó esőben. fejében láthatóan cikáztak a gondolatok, míg az egyik győzött a másik felett, és utánam kiáltott
-egyébként.. Bence vagyok.

veled mindig olyan mint a mennyország Where stories live. Discover now