Mindegyik kutyus más fajtájú, ha szétnézel közöttük.
Van itt Golden Retriever, vizsla,pincsi, spániel, németjuhász és stb.
De teljesen mindegy a fajtájuk,hiszen a sorsuk összefonódik. Ahogy mi emberek is mindeannyian teljesen mások vagyunk ,de mégis kapcsolatban vagyunk egymással.
Minden kutyus kap egy otthont és ezzel együtt egy szívet is, a gazdája pedig az ő szívét.
Innentől pedig minden szeretet a gazdié,és ez a szeretet önzetlen,feltétel nélküli. Akkor is ha rosszul bánsz vele....százezer esélyt ad neked,mert szeret. Nem fog meghátrálni, még akkor sem ha látja hogy te már ezt megtetted. Minden erejével próbálkozik mert a magánynak még a gondolatát sem bírja elviselni. Nyüszítve, kérlelve szalad irányodba, vastag magad köré felhúzott falaidon áthatolva ,mint egy hős és kezeid nyalogatva próbál újra melegséget hozni jégszívedbe.
De még mindig semmi....megsimogatod fejecskéjét néhányszor de nem engeded ennél közelebb,aztán felállsz és magára hagyod ,hogy a saját dolgoddal törődhess.
És szegényke csak ott ül,a félelemtől reszketve és figyeli minden lépésedet.
Fülel minden zajra, hátha közeledsz és megpillanthat végre téged.
De csend van már egy jó ideje. A szellő átjárja a kis lakást a nyitva felejtett ajtó végett, és a kis jószág megpillantva ezt hezitálva bár de megkönnyebbülve sétál az ismeretlen világ fele.
Most minden új, minden izgalmas. Tavasz van. Úgyhogy kellemes napsütéses az idő,a levegő megtelve virágillattal.
És ő magabiztosan lépdel,felkutatva ezt a másfajta környéket, reménnyel kis védtelen szívében.
Aztán valaki hirtelen ölbekapja. Először ellenkezik, csahol és talán harap. De az illető nagy nehezen magához öleli és ő ezt elfogadja. Megint átjárja a szeretet , ismét hazaviszik.
Boldogan szaladgál a lakásban oda-vissza ,meglátva téged önfeledten ugrándozva akarja felkelteni figyelmedet és te rászólsz:
-Azonnal hagyd abba!
Kis tekintete elfátyolosodik és lefekszik a szőnyegre a sarokba.
"Nem szeretnek....sehol se szeretnek igazán..."
Gondolja magában és elalszik inkább bánatában.
Másnap egy ismeretlen érkezik a házadba. Beszélgettek és a végén az ölébe kapja a kis gyámoltalant. Hazaviszi, megeteti majd aztán gondoskodóan az ölébe fekteti,kezével fáradhatatlanul újra és újra megsimizi.
Tudjátok mennyire jól esik neki ? De még mindig nagyon fél,hogy őt is elveszitheti. Nem így történik. Nála nevelkedik és milyen szépen cseperedik!
Épp a kertben játszadozik mikor egy kocsi hirtelen ott fékez le. Az ablak lehúzódik és egy ismerős hang szól ki belőle ,de a kutyus habár figyel egy percig némán de aztán elkezd mérgesen ugatni.
Te vagy az a régi idegen...és te felismered őt de ő már nem képes téged felismerni és nem is akar. Megismerte az igaz szeretetet és tudja mitől kell óvakodni. Erősebb lett.
Látod,ahogy új gazdija aggódva szól ki neki,mire ő megfordul irányába és már nem is érdekled, odaszalad hozzá farokcsóválva és neked ezt látnod kell. Ahogy más halmozza el a szeretetével és ő megteszi vele ugyanezt.
És ekkor megtanulod a legfontosabb dolgot az életben.
Vigyázz rá és becsüld azt akit szeretsz !
