Csókosszájú egy igazi úrihölgy volt, de nem riadt vissza az olyan kegyetlen látványoktól, mint a meggyilkolt férje.
Egész életében kereste azt az egy férfit, aki méltó lesz hozzá. Annyira bízott benne, hogy végre megfelelőt talált magához, hogy feleségül ment hozzá, Mr Wallacehoz. Erre ott feküdt előtte, a poros prérin, még meleg vér csordogált a szájából, de a nyakába fúródott golyó biztosan sejtette a közeledő halálát. A férfi lova már messze vágtatott, megriadt a pisztoly dörrenésétől. Csókosszájú letérdelt férje mellé, rezzenéstelen arccal nézte, ahogy szeméből lassan kialszik a fény.
Gyorsan túltette ezen magát - a zsebeit kezdte el kutatni. Volt nála valami, ami őt illetett. A laza mozdulatok viszont egyre hevesebbé váltak. Az a tárgy nem volt se itt, se ott.
De hát nála kellett lennie! Senkinek se merte a kezébe adni, még a feleségének sem!
Csókosszájú dühében talpra állt, felmordult értetlenségén. Hol máshol lehetne, ha nem nála?!
Ekkor a távolból egy nyerítés visszhangzott végig a préri dombjain. Fátyol, a férje lova... Ó, hogyan hagyhatta ezt! Milyen bolond volt!
Túl messze volt már ahhoz, hogy utolérje. Ordítani akart mérgében - de az nem lett volna egy jól nevelt asszonyhoz méltó. Tudta, mit kell tennie. Hátra dől, meglengeti a zöldhasú barátait, és máris százan fognak ugrani, hogy elkapják azt a nyamvadt lovat. Ha megvan a ló, egy életre megszerezheti végre a boldogságát.
- Vágtass amíg lehet, te gebe! - morogta, mielőtt felszállt a saját lovára, Szellőre, és maga is elvágtatott.
YOU ARE READING
Irány Nyugat!
AdventureA vadnyugat tele volt legendás alakokkal. Éles eszükkel, lenyűgöző lovas képességükkel, no meg a fenyegető pisztolyukkal tűntek ki a többi útonálló közül. Az ilyen emberek túl menők voltak ahhoz, hogy csapatban dolgozzanak, ők voltak a préri magány...
