Dead by now

Magánzárka

/ figyelem! /
ez a rész a netflix, alice in borderland nevű sorozatának második évadának harmadik része alapján íródott, így maga a cselekmény egyezni fog a sorozatban történtekkel.
ha nem szeretnéd le spoilerezni magadnak, kérlek ne olvass bele!
ha pedig azért vagy itt, mert chishiya rajongó vagy, vagy pedig csak érdekel a történet valaki más szemszögéből, jó szórakozást. - K 🪐

-

Szóval ez egy börtön. Kellemes. - sétáltam be a következő játék helyszínére. Úgy látszik kicsit késtem a buliból, már csak egy nyakörv van. Mindenki rettegve figyeli a mozdulataim. Nem hibáztatom őket. Csupa fura alak van itt. Egy nő és egy férfi a többiektől elkülönülve. Biztos együtt vannak. Egy fiatal nő és egy idősebb asszony ideges csevegésbe kezdett, valószínűleg a játékkal kapcsolatban. Fehér pulóverben, egy fehér hajú fiatal srác áll a falnak dőlve. Halálra unja magát. Nem beszélve a-
- Nehézségi szint: Kör Bubi. - kezdődik a meccs.
- A játék neve Magánzárka. Ki kell találni a nyakörv hátulján megjelenő kártyaszimbólumot. A saját szimbólumát senki sem nézheti meg! Az időkorlát egy óra. Az utolsó öt percben mindenki térjen vissza a zárkájába, és mondja meg milyen szimbólum van a nyakörvén! Ha valaki nem találja el a helyes szimbólumot, az illető számára véget ér a játék. Az időkorlát lejártával a nyakörv felrobban a játékos pedig meghal. Emellett a nyakörv hátulján lévő szimbólum minden egyes körben megváltozik.
- Ezek szerint, csak meg kell mondanunk egymásnak a szimbólumokat! Ez könnyű lesz.- szólalt meg egy fiú piros-sárga csíkos pólóban.
- Nem biztos. Még nem hallottuk hogy lehet megnyerni a játékot. - válaszolt a mellette álló fehér pulcsis srác. Igaza van. A neheze még csak most jön.
- A Magánzárka nevű játék arról szól, hogy a játékosok mennyire bíznak meg egymásban. Ráadásul már most is ott van a játékosok között az ellenfél, aki nem más mint a Kör Bubi.
- Én megmondtam. - mosolygott a srác.
- Már köztünk van? Egyikünk a Kör Bubi? - kérdezte egy látszólag fénykorában üzletembernek kinéző férfi.
- A játék célját minden egyes körben elismételjük. A játékot úgy lehet megnyerni, ha a Kör Bubi meghal, és ezzel ki esik a játékból. További szabályok: Tilos vissza tükröződő felület segítségével megtekinteni a szimbólumot! - tehát kamerák is vannak. Annál jobb.
- A játékosoknak tilos megölniük egymást sem puszta erőszakkal sem pedig fegyverekkel!
- Más szavakkal, a játék addig tart amíg a Kör Bubi rossz választ nem ad és azzal meghal. Ebből kifolyólag, csak úgy nyerhetjük meg ezt a játékot, ha hazudunk a Kör Bubinak. - mondta a fehér hajú fiú.
- A játékban lévő körök száma végtelen! A játékosok bőven kapnak enni és innivalót! - mi a franc? Enni és innivaló? Nem teadélutánra jöttem.
- A játékban részvétel során a vízumokból hátralévő napok száma nem csökken!
- Hazudnunk kell mint a vízfolyás. - amilyen titokzatosnak tűnik ez a fehér pulcsis csávó annál többet dumál.
- Mind életfogytosok vagyunk. - mosolygott az említett fiú.
- A játék ezennel megkezdődik! A játékosok szabadon járkálhatnak ameddig vissza nem kell térniük a zárkájukba.
Az egész teremben néma csend lett. Arra várok hogy valaki megmozduljon. Ha én lépek le először a helyszínről még valamelyik idióta össze esküvés elméleteket gyárt és baszhatom. Egy férfi lassan sétálni kezdett a mellette levőhöz.
- Szia haver, megmondanád milyen szimbólum van a nyakamon? Aztán én is segítek.
- Rendben. - kötöttek mostmár rövid ámde életreszóló barátságot.
- Hát nem figyeltetek? Az a cél hogy egymás halálát okozzuk, másképpen sosem hal meg a Kör Bubi és a játéknak úgy sosem lesz vége. - szólalt meg egy harmadik is.
- Nem megyünk inkább fel? - kérdezte egy fiatalabb férfi a mellette állótól és egy korban hozzájuk közel álló nőtől. Ezek szerint mindenki csapatokba rendeződik. Barmok. Egy nagydarab erőszakosnak látszó férfi egy másik nála egyértelműen gyengébbet piszkál.Túl sok az ellenkező nembe tartozók aránya. Ha nem lenne szabály belőle tuti megölnék párat.
- Figyelem! Az jutott eszembe, hogy csapatokat alkothatnánk így senki sem hazudhatna a másiknak. - mosolygott egy kék ruhában álldogáló vörös hajú korombeli lány.
- Egyetértek, ha nem gond csatlakozom. - ment oda hozzá egy hosszú fekete hajú fiatal nő. Négy másik nő és egy férfi is csatlakozott hozzá. Már csak a fehér hajú srác maradt, a mellette álldogáló másikkal együtt és két egy korban lévő fiatal férfi. Egyiküket láttam az újságban. Sorozatgyilkos. Négy nővel végzett. Meglep, hogy csak én jöttem rá erre. Ő és a másik elsétáltak. Szóval, hárman vagyunk.
- Hé, mondjuk el egymásnak a választ! - szólalt meg a csíkos pólós.
- Ha életben akarsz maradni, én a helyedben alaposan megnézném a többi játékost. Azokat kell életben tartani akik igazat mondanak. Nem ismersz, így akár én is lehetek a Kör Bubi.
- Ahogyan én is. - sétáltam közelebb hozzájuk. A fehér pulcsis srác rám emelte a tekintetét és alaposan végig mért. Nem tudtam kivenni belőle mire gondolt. Az arca kifejezéstelen volt.
- Látod. Már is csoportokat alkotnak, így próbálják kiszűrni kiben lehet megbízni. Nézz csak oda. - mutatott a sötét árnyékban beszélgető nőre és férfira. Akikről a legelején beszéltem. - Tudjátok mit csináltak? Mármint a játék előtt. - folytatta. Én rögtőn levágtam mire céloz.
- Mit? - nézett idiótán a másik.
- A férfi nyilvánvalóan vissza él a helyzettel, hogy a nő teljesen megbízik benne. Így akadályozza meg hogy közel kerülhessen más játékosokhoz. Jól taktikázik, ugyanis ha van melletted valaki akiben megbízol, még akár nyerhetsz is.
A vörös hajú csajszi és csoportja éppen felénk tartanak. Az előbb léptek le mégis mit akarhatnak.
- Sziasztok! - mosolygott. - Szeretnénk ha csatlakoznátok a csapatunkba! Szuper lenne ha még többen lennénk!
- Kihagyom. - vágta rá a fehér pulcsis, majd hátat fordított, de nem mozdult.
- É-én is. - nézett rá a másik fiú.
- Kár, mellettünk biztonságban lehettetek volna. Na és te? Kedves lánynak tűnsz!
- Állj le Dorothy. Inkább robbantom fel a saját nyakam. - mosolyogtam, majd elsétáltam.
- Ez bunkó volt. Mi baja? - hallottam a suttogásokat magam mögül. Na meg persze Hófehérke és a másik is követtek. Remélem nem hiszik hogy most egy csapatban vagyunk.
- Na jó, miért követtek? - álltam meg.
- Én azért mert ő is. - mutatott rá a már ismert fehér pulcsis alakra.
- A nevem Chishiya. Hát a tiéd?
- Nem barátkozni jöttem. - fordultam meg.
- Okosnak tűnsz. Igaz ez? - nem válaszoltam. Nem tudtam mit mondjak.
- Nem bízom meg benned, de szeretném hogy velünk tarts.
- Akár én is lehetek a Kör Bubi. Miért akarnád hogy veletek legyek? Honnan tudjam hogy nem egyikőtök az?
- Ha nem akarsz meghalni, mellettem maradsz.
- Ez elég lekezelően hangzott.
- Ja szerintem is. - szólt közbe a mellette álló srác, mire mindketten egyszerre ránéztünk. - Bocsánat. - lépett hátrébb.
- Nem akarom hogy meghalj. Tetszel nekem. - mosolygott zsebre dugott kézzel, majd mellém lépett. - Szóval? - suttogta a fülembe.
- Rendben. Mellétek állok. Látni szeretném mi lesz ebből. Izgalmasnak tartom.
- Örömmel hallom.
- Naoki. - kezdtem el sétálni egyenesen.
- Örvendek Naoki.
- Figyelem! Mindenki válaszon egy tetszőleges zárkát, majd sétáljon be!
- Elfeledkeztünk a szimbólumokról! - pánikolt a fiú.
- Téged hogy hívnak? - kérdeztem tőle.
- T-Tamura.
- Tamura, fordulj meg. - utasítottam.
- Kőr. - mosolyogtam.
Ha már együtt ragadtam velük, nem árulhatom el őket. Egyébként is, ez még csak az első kör. A végéig ki tudja mi fog történni.
- Káró. - nézett rám Chishiya.
- A tiéd is az. - nézte meg az övét Tamura. Két káró, egy kőr. Már ha van ennek bármi jelentése. A zárkánkhoz vettük az irányunkat, majd mielőtt beléptünk volna Chishiya és én egy utolsó pillantást vetettünk egymásra. Fura alak, de tetszik.
- Mi a szimbólumod neve? - szólalt meg az ismert női hang.
- Káró. - válaszoltam.
- A válasz, helyes!
Kinyíllt az ajtó mögöttem, majd kiléptem rajta. Furcsálltam, hogy pár másodpercig csak egyedül voltam. Aztán Mrs Csodaország a csipet csapatával mind kisétáltak. Tamura követte őket, majd szépen lassan mindenki kijött a sajátjából. Kezdtem aggódni Chishiya miatt, de ez az aggodalom pillanatokon belül elszállt amikor önelégült mosollyal kilépett az ajtó mögül. Oda futottam hozzá mögöttem Tamurával és hirtelen kicsúszott egy hosszabb mondat a számon amit nem akartam kimondani és nem is tudom miért csináltam.
- Te idióta legközelebb elsőként gyere ki ne legutolsóként azt hittem már meghaltál.
- Csak nem aggódtál?
- Én nem nevezném aggódásnak, tudod mit inkább örülj hogy nem verlek meg.
- Nyugodjunk le mindannyian. - szólalt meg Tamura.
- Én nyugodt vagyok. - mondtuk egyszerre.
- Éhes vagyok.
- Én is tudnék enni. Szomjas is vagyok - értettem egyet vele.
- Akkor menjünk. De előre szólok Dorothy és a kis bábui ott lesznek. Na meg az a sorozatgyilkos is.
- Te is tudtad?
- Olvastam róla. - látszott rajta hogy meglepődött amiért én is tudom. Több a közös bennünk mint hittem volna.
- Hát, valakinek viszont fogalma sincsen róla, ugyanis észre vettem hogy ő meg az egyik srác össze álltak.
- Le vagyok nyűgözve Tamura. - nevetett Chishiya.
- Hogy vetted ezt észre? Főleg úgy hogy végig veled voltunk.
- Lefoglalt titeket a románcotok.
- Soha többet ne beszélj. - néztem rá.
- Vettem. - nevetett idegesen.
Amint leértünk az alagsorba három teli polcot találtunk nasikkal és innivalóval. Én és Tamura leültünk egy asztalhoz, amíg Chishiya körül nézett és kihallgatta a többieket. Én is elemeztem pár dolgot, mint például a gyilkoskánk és a fiú akit a másik nagydarab fickó cseszegetett leálltak beszélgetni.
- Mi az mit nézel? - kiáltott rám a semmiből az említett nagydarab férfi. Hirtelen nem tudtam mit mondjak. Nem is őt figyeltem, mi ütött belé. Pár másodperc kellett hogy realizáljam. Nem is nekem mondta, hanem Tamurának. Igen,annak hogy ő bukik le több értelme van. Mindenki ránk nézett. A nagy nyüzsgés végett Chishiya hollétére is fény derült. Az egyik polc előtt állt és éppen egy csomag vaníliás kekszet tömött a szájába. Tudhattam volna.
- Nem mersz megszólalni? - jött közelebb hozzánk.
- Higgadj le terminátor. - álltam fel.
- De felvágták a nyelved kislány! - nézett rám.
- Csak nem tűröm a közelemben a hozzád hasonló gengszter utánzatokat.
- Mondd ezt mégegyszer és nem állok jót magamért. Azt hiszed érdekel hogy lány vagy? - nevetett, majd meglökte a vállam.
- Vedd le róla a mocskos kezed. - hallottam Chishiya hangját.
- Megoldom - mondtam, mire nevetve hátrébb lépett. Még így sem állt sokkal messzebb, és minden mozdulatát nézte a férfinak hátha még is közbe kell lépnie.
- A szemed láttára nyomom le a kis barátnődet. Te pedig nem is lépsz közbe?
- Nem lesz rá szükség. - szólt közbe Tamura.
- Azt hiszed félek tőled? A játékok során több hozzád hasonlóval végeztem.
- Emlékezz, ebben a játékban nem szabad ölni! - figyelmeztetett egy nő.
- Ne aggódj. Pontosan tudom hogy okozzak neki kínt és szenvedést hogy abba ne haljon bele. Legalábbis a játék végéig. Utána nem érdekel mi lesz vele.
- Kislány létedre elég nagy a szád. Okosnak hiszed magad?
- Nem csak hiszem. Tudom.
- Figyelem játékosok! A második körnek vége! Mindenki fáradjon a zárkájába!
Fenébe. Megint elfeledkeztünk a hülye szimbólumokról. Persze csak mi hárman.
- Pikk. - szólalt meg mögöttem Chishiya.
- Káró. - néztem Tamurára.
- A tiéd Treff. - mondta neki a fiú.
A szokásos módon Chishiya és én megint össze néztünk. Nem hazudtunk egymásnak a szimbólumokat illetően ez egyértelmű. Mégis ha valami rosszul sülne el, egy utolsó pillantás sokat számít. Bár, nem tudom neki ez mennyit is ér valójában. A szeméből nem tudok kivenni semmit. Viszont ahogy néz rám. Van benne valami ami tetszik.
- Add meg a szimbólumod nevét! - utasítottak.
- Pikk.
- A válasz helyes! - nyílt ki az ajtóm.
Kiléptem rajta, ám ezúttal Chishiya már kint várt. Oda sétáltam hozzá míg a többiek hármasával lépegettek ki a zárkájukból.
- Gyors voltál. - néztem rá.
- Azt mondtad legközelebb első legyek.
- Áh, nem tudtam hogy tényleg figyelsz is rám.
- Hiszen ezt teszem mióta megláttalak.
Nem válaszoltam. Nem is tudtam volna hiszen hirtelen úgy éreztem szívrohamot kapok. Ez a srác. Más.
- Gyerekek! - integetett nekünk Tamura. - Ezt nem fogjátok elhinni! - futott hozzánk lihegve, mire egymásra néztünk.
- Bökd már ki. - mondtuk egyszerre.
- Az a fickó. Akivel az előbb vitatkoztál.
- Mi van vele?
- Meghalt. A nagy kivetítőn az előtérben elhalványult a fényképe. Benéztem a cellájába és ott volt a holtteste. Neki annyi.
- Mit szóltak a többiek?
- Elkezdtek össze beszélni. Azt mondták azt kapta amit érdemelt és nem kár érte. Ide fele pedig meghallottam hogy a vörös hajú lány ki akar szavaztatni egy nőt a következő körben. Mindenki egyet értett vele, de csak azért mert félnek tőle. Attól a sráctól is meg akarnak szabadulni akit a nagydarab cseszegetett. Elkezdtek rossz szimbólumot mondani a másiknak.
- Most kezdődik csak igazán a játék. - mosolygott Chishiya. - Leléptem. A következő körben találkozunk. Vigyázzatok magatokra. - sétált el. Nem értettem hová megy és miért. De hiszem hogy tudja mit csinál.
- Várj! - kiabált utána Tamura, mire hátra fordult. - A szimbólumod kőr. Ha más megpróbálna becsapni.
- Köszönöm. - mondta, majd fogta magát és folytatta az útját.
- Szerintem csak kekszet enni megy. - vontam meg a vállam, mire Tamura elnevette magát.
- A tiéd treff. - nézte meg az enyémet is.
- Pikk. - mondtam neki.
Hirtelen egy fiatal nő hangját hallottuk meg magunk mögött. Egyszerre fordultunk meg az ijedtségtől Hosszú, össze fogott haja volt. Egy kék nadrágot viselt fehér pólóval és szürke pulóverrel. Dorothy követője volt.
- Úgy érzem nem bízhatok a csapatomban. Te becsületes lánynak tűnsz, te pedig kedves fiúnak. Megmondanátok a szimbólumom? Kérlek! - sétált ide hozzánk.
Össze néztem a fiúval, majd bólintottunk.
- Persze, fordulj meg. - utasítottam.
- Köszönöm! - változott meg az arckifejezése. Egy mosolyra. Erre a körre még bent tarthatjuk. Aztán majd beszámolok róla Chishiyának is.
- Káró. - mondtam.
- Erre a körre veletek tarthatok? - kért meg félve.
- Gyere. - nézett rá Tamura, majd az előtérhez vettük irányunkat.
- Köszönöm nektek!
- Ugyan, semmiség. Mondja csak, megtudhatnánk a nevét? - kérdezte tőle.
- Aiko. - válaszolta.
- Szép neved van. - mosolyogtam rá.
- Igazán kedvesek vagytok. Hát a tiétek?
- Én Naoki vagyok. Ő itt Tamura. A fehér pulcsis srác pedig Chishiya. Fogadni merek éppen felzabálja a vaníliás keksz részleget. - nevettem. Igazából, csak reméltem hogy ezt csinálja.
- Miért jöttél el piroska csapatából? - kérdezte tőle a fiú.
- Sorra szavazzák ki az embereket. Most azt a szegény fiút akarják, aki elintézte a másik nagydarab fickót. Az egyik lány ellenezte, ezért őt is el akarják intézni. Figyelmeztettem, de nem hitt nekem. Elmondta a többieknek és olyan érzésem van hogy engem is át akarnak majd verni.
- Velünk biztonságban vagy. - nyugtatta meg Tamura. - Naoki és Chishiya eléggé okosak és jól is taktikáznak. Én pedig megfigyelek. - mondta büszkén.
- Biztosan jó csapatot alkottok. Én nem tudom hogy segíthetnék.
Pár perc gondolkodás után rájottem.
- Te leszel a megtévesztőnk.
- Megtévesztő? - kérdezték.
- Kettős ügynök, ha úgy tetszik.
- Értem, de mit kellene tennem?
- Vissza mész a csapatodhoz, majd megkérdezed tőlük a szimbólumod. Mostmár tudod az igazat, azt hogy káró. Ha rosszat mondanak tudni fogod. Velük maradsz a kör végéig, aztán magabiztosan besétálsz az ajtón. Ők azt fogják hinni hogy meghalsz. Képzeld el a képüket amikor rájönnek hogy hoppá. - vázoltam a tervet. - Fedezünk ne aggódj.
- De miért segítetek nekem?
- Ez még csak a harmadik kör. Nem az a célunk hogy minél több emberrel végezzünk minél hamarabb, hanem hogy megtaláljuk a Kör Bubit. Nem számolják a vízumunk napjait, van elég étel és ital. Még két kör és együtt biztosan rájövünk ki a Kör Bubi. Ha már tőlünk kértél segítséget, viszonozzuk a bizalmad. Ráadásul egy kémre mindig szükség van.
- Megyek is! A következő körben találkozunk! - futott el.
- Szerinted jól cselekedtem? - kérdeztem Tamurát.
- Fogalmam sincsen róla, de ha Chishiya megtudja ideges lesz.
- Igen? - kérdeztem.
- Igen. - sóhajtott.
- Még jó hogy élő pajzsom van. - mosolyogtam.
- Ki? - lett izgatott.
- Te. - álltam meg az előtérben. Megláttam Chishiyát a sorozat gyilkos társával beszélgetni.
- Az ott? - kezdett bele Tamura.
- Igen. - bólintottam, mire a fiú elkezdett feléjük sétálni. Megfogtam a kezét és vissza rántottam.
- Ez fájt asszony fogd vissza magad! - nyavajgott.
- Ne zavarjuk meg. Lehet valami fontos dologról beszélnek. Lehet éppen átejti a srácot.
- Mi van ha fordítva történik és az az ember csapja be őt? - nézett rám.
- Kizárt.
- Honnan tudod? Chishiya sem tudhat mindent. Okos, de ő is csak egy ember.
- Őszintén? Nem félek. A játékok alatt egyszer sem riadtam meg senkitől. De tőle néha még én is beszarok. - vallottam be.
- Félsz Chishiyától? - csodálkozott.
- Te nem? Láttál valaha hozzá hasonlót?
- Igen, téged. Én nem félek tőletek.
- Én más vagyok mint ő. Nem, inkább ő más mint mi.
- Hűha, te aztán bele zúgtál. - nevetett.
- Mi? Én? Most mondtam hogy félek tőle.
- Na és? Nézz rá és mond hogy nem zúgtál bele. Akkor elhiszem. - nézett rá.
- Gyerünk! Bámuld! - utasított.
- Oké, oké. Jézus. - kezdtem el én is nézni. Nem tudom ez kívülről milyen ijesztőnek és furcsának tűnhet. Tény hogy szépek a szemei és mindig amikor rám néz a szívem hevesebben ver. Fúj, ez túl nyálas. Plusz, ez még akkor sem bizonyít semmit. Mondjuk, a haja is más mint a többieké, nagyon jól áll neki. Amikor beszél eltudnék aludni. Nem azért mert unalmas amit mond, csak olyan higgadt és nyugodt hogy ellazulok ha meghallom. Biztonságban is érzem magam vele. Amikor az a nagydarab nekem jött egyből oda jött hozzám. Nem akarta hogy meghaljak, mert tetszem neki. Ezt tudom nem úgy értette. De jól esett.
- Azért el ne élvezz. - nevetett Tamura. Már rég nem is figyeli őket.
- Figyelem játékosok! A harmadik körnek is vége! Fáradjatok a zárkátokba!
- Tudod mit? Rossz szimbólumot mondtam. A tiéd igazából káró. - sétáltam el.
- Várj, tényleg? - futott utánam. Nem válaszoltam.
- Ezt csak az előbbi miatt mondtad ugye? - kiabált, miközben beléptem a zárkámba.
- Ugye? - nevetett kétségbeesetten, aztán bezártam magam mögött az ajtót.
- Add meg a szimbólumod nevét!
- Treff. - válaszoltam.
- A válasz helyes!
Kisétáltam az ajtón mire észrevettem, hogy jelentősen megfogyatkoztunk. Össze szedtem Tamurát és Aikot majd az előtér felé vettük az irányt. Chishiya már ott volt.
- Négy halott. - nézett ránk.
- A fiú akit cseszegettek. Szegény. - szomorkodott a lány.
- Ő ki? - kérdezte Chishiya.
- Majd Tamura elmondja. - mosolyogtam rá. Most távol kell maradnom tőle.
- Nem szeretnéd te elmondani neki? - nézett rám a fiú.
- Igazából nekem beszédem van Aikoval. Igaz? - kérdeztem tőle.
- Ó, igen. Lányos dolog. - nevetett.
Furcsán néztek ránk, de nem kérdezősködtek. Megfogtam a lány kezét és elvezettem az alagsorba.
- Ez meg mi volt? - nevetett.
- Ne is törődj vele. - legyintettem.
- Tetszik neked Chishiya?
- Miért kérdezi ezt mindenki? - sóhajtottam.
- Kicsim a szerelmet nem lehet eltitkolni. Látszik az ember gesztusaiból és tekintetéből.
- Chishiya tekintetében nincsen semmi. Egyetlen dolgot látok benne az pedig a feketeség. Így nem tudok megállapítani semmit.
- Ne aggódj, elintézem.
- Még is hogyan? - kérdeztem tőle rettegve.
- Maradjon az én kis titkom.
- Titokról jut eszembe! - kiáltottam fel. - Mi történt Dorothyval? Meg lepődtek mikor rájöttek hogy életben vagy?
- Igazad volt. Valóban rossz szimbólumot adtak meg. Mikor kiléptem az ajtón láttam hogy az egyik férfi rám mutatott. Tudtam miért, de nem mentem oda. Elsétáltam viszont éreztem a tekintetüket magamon. Felemelő érzés volt. Remélem kicsit most beijedtek tőlem. - mosolygott.
- Biztosra veszem hogy most fel-alá járkál idegességében és próbál rájönni mi történt. De már kevesen vagyunk, és ezek után nem mehetsz vissza hozzájuk. De ha mindig együtt látnak rá fognak jönni hogy velünk vagy.
- Akkor mit kellene tennünk? - kérdezte.
- Őszintén? Kifogytam az ötletekből. Akármennyire is távol akartam maradni tőle, ide Chishiya kell.
- Távol maradni? - lepődött meg a lány.
- Ha kerülöm egy ideig talán elmúlik az érzés. Ráadásul, olyan emberrel szimpatizálok aki a Kör Bubi is lehet.
- Szerinted ő az?
- Négyünk közül egyikünk sem az, de sosem mehetünk biztosra ebben a játékban. Eddig akik meghaltak, mind feleslegesen. Azzal hogy piroska és a többi barom találgatni próbál nem megyünk semmire csak ész nélkül gyilkolászunk. A sok hülye követője pedig annyira retteg hogy nem veszik észre hogy következőnek akár őket is becsaphatja az a boszorkány.
- Örülök hogy eljöttem onnan. Bárcsak a többiek is megértenék.
- Ha idiótán akarnak meghalni, azt mondom csinálják csak. Menjünk keressük meg a srácokat. - álltunk fel.
Az előtérbe érve Chishiya és Tamura érdekes beszélgetése, az öltönyös férfi és kétségbeesett nő nyűglődése valamint a gyilkoskánk és csatlósa kínos,szótlan ácsorgása látszódhatott. Elnyomott egy hely de mit vártok? Ez végtére is egy börtön.
- Hol jártatok? - kérdezte Tamura.
- Pletykáltunk. - válaszoltam. Éreztem Chishiya tekintetét magamon, de nem néztem rá. Tartom magam a tervemhez.
- Hát te? - ettől féltem. Hogy hozzám szól. Nem látja a nyilvánvaló ignorálásom felé?
- Figyelem! Mindenki fáradjon a zárkájába! - szólalt meg a megszokott, idegesítő női hang aminek sosem hittem volna hogy egyszer hálás leszek, de itt vagyunk. Egy újabb kínos beszélgetés félbeszakítva.
- Kőr. - nézett rám Chishiya, mire bólintottam. A zárkám felé vettem az irányt hagyva hogy a többiek is megtudják a saját szimbólumukat. Chishiya következett és rögtön utánam jött. Mielőtt beléptem volna az ajtón hirtelen megállt a testem. Itt jönne az a rész hogy én és Ő egymásra nézünk. Ennyit csak meg tehetek nem? Felemeltem rá a tekintetem mire arra lettem figyelmes hogy már belépett a saját "szobájába". Nem akart rám nézni. Ezúttal nem. Nem tudom hogy azért van e, mert rájött hogy kerülöm. Vagy mert ő is csak egy normális ember akinek nem jelent semmit pár tekintet. Végülis, kit érdekel?
- Mondja meg a szimbólumát!
- Kőr. - válaszoltam a szokásos módon.
- A válaszod helyes!
Kiléptem az ajtón, majd amit láttam egészen megdöbbentett. Chishiya, Aiko, Tamura, az öltönyös férfi, két nő valamint a gyilkos és segédje. Ennyien maradtunk. Ebben a körben rá kell jönnünk ki a Kör Bubi. Kezd unalmas lenni ez a játék.
- Láttátok? - gyűltünk össze az előtérben Tamura érkezésével mostmár mind a négyen.
- Dorothy és az öltönyös nő.
- Halottak.
- Mégis hogy? Mikor?
Aztán eszembe jutott.
- Chishiya? - fordultam felé.
- Hm? - nézett rám.
- Az előző előtti körben. Beszéltél azzal a gyilkos csávó társával. Miről?
- Követtetek? - kérdezte nyugodtan.
- Az a legutolsó dolog amit jelen pillanatban tenni szeretnék. - válaszoltam.
- Oké mi bajod van? - emelte fel a hangját. Chishiya. Aki mindig olyan mintha be lenne állva. Sosem ideges. Ezt a viselkedést miért pont nekem kell kiváltanom belőle?
- Semmi. Szeretném tudni mit beszéltetek.
- Elmondtam neki hogy a kis barátja egy sorozatgyilkos. Beszámoltam neki a gyilkosságai részleteiről is, hogy biztosan képben legyen. De nem érdekelte. - tette zsebre a kezeit.
- Várjunk, az a srác - mutatott rá. - Egy sorozatgyilkos? - döbbent meg Aiko.
- Igen, ezen már túl vagyunk pár kör óta. - mondta Tamura.
- De ha ő egy gyilkos, nem lehet hogy ő a Kör Bubi is? - kérdezte a lány.
- Eközött a két dolog között sajnos nincs összefüggés. Bár örülnék ha ennyire egyszerű lenne. - szólt Chishiya.
- Van még valami. - folytatta.
- Halljuk. - néztem rá idegesen. Nem akartam, de valamiért ez az egy érzés tombolt bennem.
- A nő aki most kidőlt és a gyilkosunk kutyája, kekszekkel kommunikáltak egymással. Négy fajta keksz volt az alagsorban. Csokis, vaníliás, epres és sima. Minden színhez csatoltak egy szimbólumot. Így mindenki tudta nélkül összejátszottak. Direkt úgy rendezték hogy egymás útjába kerüljenek és minden körben találkozhassanak. Ezt elmondtam Kaitonak.
- Ki az a Kaito?
- A sorozatgyilkosunk neve. A társa pedig Saburo.
- Ő a Kör Bubi. - szóltam közbe.
- Mármint ki? Kaito? - kérdezte Tamura.
- Nem, a társa. Gondoljatok bele. Ha részletesen beszámolnának nekem arról, hogy a társam hogyan végzett négy nővel mielőtt ez az egész történt én nem mennék tovább mintha mi sem történt volna. Mi van, ha mivel Saburo és az öltönyös nő össze dolgoztak, rávette a nőt hogy hamis szimbólumot mondjon a férfinak. De az előző körben észre vettem ahogy Kaito és az a férfi beszélgetnek. Mondani akartam, de mivel nem tudtam miről volt szó így nem találtam fontosnak. De már tudom.
- Elmondtam Kaitonak amit megtudtam a nőről és Saburoról, ő pedig figyelmeztette a férfit. Elmondta neki a valódi szimbólumát hogy a nő ne tudja átverni. Szomorú, de a férfi végig megbízott benne. Amikor megtudta hogy elárulta ő is rossz szimbólumot adott meg neki. Így halt meg a nő. - jött rá Chishiya is.
- Tamura és Aiko, egyikőtök keresse meg Kaitot a másik pedig az öltönyös férfit. Diszkréten, mintha éppen mást csinálnátok. Közöljétek velük hogy rájöttünk ki a Kör Bubi. A terv az, hogy miútán elmondtuk a szimbólumainkat a zárkáinkban, mindenki bent marad. Majd amikor a Kör Bubi azt hiszi megnyerte a játékot, mindenki egyesével kisétál az ajtaján és szembesítjük az igazsággal.
- Ez jó terv, de Kaitonak nem Saburoval kellene lennie?
- Épp ez az, Saburo nem buktathajta le magát, addig nem amíg mindenkit el nem intézett. Le kell mennie az alagsorba a szokásos kekszéért mintha mi sem történt volna. Mi Chishiyával figyelünk, és szólunk mikor Kaito egyedül lesz. Ti mentek mert nem voltatok a játék során feltűnőek. Rátok számít a legkevésbé.
- Sietnünk kell mert nemsokára lejár az időnk. - indultak el egyszerre.
Hirtelen kínos csend szállt közénk. Nem tudtam mit mondhatnék. Az előbb idegesnek látszott. Nem akarom hogy mérges legyen rám.
- Sajnálom. - szólalt meg hirtelen.
- Mégis mit?
- Az előbb, felemeltem rád a hangom. - mosolygott. - Elnézést kérek. - állt elém.
- Nincs gond.
- Áh, azt nem mondtam. Észrevettem hogy kerülsz. Okosnak tartasz, mégis azt hitted pont ezt nem veszem észre?
- Nem hittem semmit. Kerültelek mert úgy éreztem ezt kell tennem.
- Na és, miért?
- Kell hogy legyen miértje? - kezdtem fel-alá járkálni, amíg ő nyugodtan, zsebre dugott kézzel figyelt a korlátnak dőlve.
- Nem feltétlen. Csak gondoltam legyen valami oka az aggodalmamnak. Ne legyen felesleges nikotintermelés.
- Aggodalom?
- Nem tudtam mi a gond. Ez zavart. Aggódtam.
- Figyelem játékosok! Mindenki fáradjon a zárkájába!
- Menjünk. - mondtam.
- Treff.
- Káró. - néztem vissza.
- Hé - szólt, mielőtt belépett az ajtón. - Meg ne halj nekem. - ment be.
- "Meg ne halj nekem" - utánoztam a hangját hangosan.
- Hallottam! - kiabált vissza, mire kissé megugrottam az ijedtségtől.
Én? Meghalni? Nem egy Saburo fog engem kicsinálni.
- Mondd meg a szimbólumod!
- Treff.
- A válasz helyes!
A tervet követve eszem ágában sem volt kilépni ezen az ajtón. Még. Egy perc után hangos nevetés járta át az egyszer börtönként üzemelt épületet. Úgy gondoltam itt az idő. Kiléptem, majd hirtelen abba maradt a nevetés. A mosoly azonnal lefagyott az arcáról.
- D-de hogyan? - nézett megdöbbenve.
- Elég könnyen. - jött ki Chishiya.
- Te is? - az arckifejezéséből ítélve rájött hogy elcseszte.
- Game over. - lépett ki Tamura.
- Faszfej. - mosolygott Aiko.
- Hányan vagytok még az Isten szerelmére!
- Éppen elegen. Jelent meg Kaito és az öltönyös férfi.
- Menjetek. Őt elintézzük. - mondta Kaito.
- Örömmel. - fordított hátat Chishiya, majd a kijárat felé vette az irányt.
- Ennyi? - nevetett Aiko.
- Többre számítottam. - mondta Tamura.
- Megnéznétek hogy veszik rá arra hogy rossz szimbólumot mondjon? Én ma nem szeretnék hányni, úgyhogy kihagyom. Van egy célom amit minél hamarabb elszeretnék érni. Leléptem. Csak megvárom odalent amíg kinyitnak a kapuk. Maradjatok ha szeretnétek. - sétált el.
- Ez szomorú. - követte őt Tamura.
- Jössz? - nézett rám Aiko.
- Igen. - indultam el én is.
Kész lett volna itt hagyni?