Milyen az élet, ha nem kínokkal, s
Szenvedéssel teli fekete s fehér világ,
Ahol a szó-szótlan, s a néma szól,
És a világ a jótól egyre jobban el-el araszol,
Mi igaz, s mi gaz, az ember-embertelen s okos, oktalan, a világ meg untalan.
A föld volt már kerek, s lapos,
Mint a torta díszes, s habos, az ember meg csak tapos, tapos, tapos...
Mit lehet tenni, ha itt a vég, s eljön a végső sötétség?
Nem szól már a vészharang, s a harangozó harangvirág, a világ kietlen, a mező kisült, az ember volt s lett,
A nagy egónk porból porrá lett...
(Lancov Péter Kirill)
YOU ARE READING
Az én verseskötetem
SpiritualEzt a verset apukám halála estéjén írtam, szerintem nagyon mély és elgondolkodtató, de kíváncsian várom minden olvasó személyes véleményét a hozzá szólásban. Előre is köszönöm!
