A férfi akit nem régóta
ismerek, mégis, mintha
egész életemben velem
lett volna,
Oh ő, oly különleges
ahogy a szíve ragyog
az ő sötétségében,
egy szív - mi látszólag
oly rideg, mégis
megpuhul az enyémért.
Az úriember aki régen mosollyal,
ma már csókkal köszönt, ha
lát, mire az én szívem
hevesen kapál, már-már
kiugrik a helyéről,
egyenest a tenyerébe
minden egyes alkalommal,
mikor mosolyát látom.
Ámde az idők változnak.
A tavaszi fuvallat azóta
messze messze jár,
most a sárga levelek hullanak.
Köztük én is lepottyanok, akár
a gyertyaviasz, a szívem
olvadtan folyik le,
olvadt a szívem a melegségtől,
amit ő jelent az életemben.
S minden alkalommal
egyre jobban csak olvad,
akkor is ha messze jár már
a tavaszi szellő,
akkor is, ha őszi levelek hullanak:
én mindig az övé vagyok, és
ő mindig az enyém lesz.
2022/november/12
S.R.
YOU ARE READING
Hol vagyok?
PoetrySosem gondolná az ember milyen rövid idő alatt mekkora változások mehetnek végbe az életében, s bár tudom nem sok ember fogja elolvasni ezeket a verseket, csak úgy időről időre feltöltök egyet.
